free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Több mint szerető

pszichologus@borsa.hu         Címkék: kapcsolat, probléma, pszichológus, szakértő, szerető 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

Nem igazán tudom, hol kezdjem. Bocs, hosszú, hogy értsd (ha ugyan elolvassátok). Persze pasi, persze tipródás – mint mindenki másnak a környezetemben a húszas évei elején. De mégis fogalmam sincs, mit tegyek. Adva volt egy szórakozóhely, egy 35 éves pultos és mi, kikapcsolódó lányok. Egy váratlan ismeretség, az élvezet, hogy számítunk. Aztán ebből, mivel a pasi kitartó volt, egy egyszeri móka. Már utána felvetette, hogy állandósíthatnánk ezt az összejárósdit mi ketten, de ugyan...  Kinevettem. Ki gondolta, hogy lesz következő... Épp szakítottam, összevesztem a barátnőmmel is, és ő mindent annyira eltalált... Belevigasztalt az ágyába. Aztán nem igazán tudatosan, de sokszor-egyéjszakásba mentünk át, gyakran hetente 3-szor is nála töltöttem az éjszakát-másnapot, ilyenkor mintha együtt éltünk volna (szóval takarítás, főzés, egymás mellett létezés...). Persze kikötöttük, hogy csak szeretők vagyunk.

Ők 3 éve szakítottak a Nnővel, ami még mindig fáj neki; mióta vagyok én, csak dolgozik, velem van meg zenél. Semmi másik nő. Nekem ez sosem volt komoly, közben randizgattam, keresgéltem, tudta is, néha szenvedtem, mert nem enged be az életébe, és a lakáson kívül nem megyünk sehová, de ez inkább emberi mivoltomban sértett, mint érzelmi téren. Aztán most, másfél éves (!) játszadozás után együtt töltöttünk 2 tökéletes napot. Majd egy félreértés miatt megsértődött, hosszú órákra magamra hagyott aztán előállt azzal, hogy túl sokat várok tőle és tartsunk szünetet, hogy ne meneküljek többé hozzá az életem elől.

Most meg azt érzem, nélküle sehogy nem jó. Talán beleszerettem?! Nem akartam, mert nem volt szabad, ő távol tartott mindentől, ami szerinte egy kapcsolat jellemzője (például közös bevásárlás, a barátai), és léptem-nyomon hangoztatja, hogy nem vagyok a barátnője. Szóval valami olyat siratok, ami nem is volt... Vagyis dehogynem. Mert amikor együtt voltunk, az működött, működik, amikor nem figyel és hagyja. Szerinted lépjek ki, bármennyire fáj? Vagy rávehetem, hogy fogadjon végre el?

Ő lassan negyven, én most próbálom kitalálni, mit kezdjek az életemmel, és épp semerre sem tartok. Neki talán gyerek kell, meg biztos háttér? Fogalmam sincs, képtelenség beszélni vele erről, azzal intézi el, hogy olyan gyerekes vagyok, ha nem tudom, mért nem működik, ne is kérdezzem... De annyira azért felnőttem, hogy belássam, bármit mondunk is, úgy élünk, mintha egy közepes házasság volna ez pár év múlva... Ééérteeed... Összecsiszolódva, nagy intimitásban. Tehetetlenül állok, mert épp most, egy óvatlan pillanatban belecsúsztam az egészbe, de csak találgatok, mit lehetne tenni. Meghódítani? Bebizonyítani, hogy helytállok az életben?  

Mivel nem számított, meg büszkeségből, hogy ha már hagyom, hogy kihasznál, legalább ne adjak meg neki mindent, sokszor látta a legrosszabb oldalaimat, így erősen él bennem a remény, hogy helyrehozható, ha összekapom magam. Bár tudom, az, hogy szenzációsak vagyunk az ágyban, nem jelenti, hogy ő is függ tőlem... De ilyen jó partnert egyikünk sem talál egykönnyen... És én megszoktam a hülye rigolyáit, lassan kezelni is tudom, ami nagy szó... Egyáltalán: miért tiltakozik ennyire tudatosan az első perctől fogva? Nem is ismer, mert valamiért egyszerűen sosem volt kíváncsi rám, aztán meg azzal jön, hogy ilyen meg olyan vagyok... Ez leírva elég hülyén hangzik, de közben én biztos vagyok benne, hogy volt ez több is, sokszor, mindig, ha nem figyelt oda tudatosan, amikor nem címkézte a dolgokat, ezért nem akarom hagyni a fenébe. Szerinted?

Jelenleg boldogtalan M.

Kedves M.,

örülök, hogy hosszú, részletekbe menő, de sok mindent még így sem "ééértek". Lássuk csak szép sorjában: "Én most próbálom kitalálni, mit kezdjek az életemmel, és épp semerre sem tartok" – talán ez az egyik kulcsmondat a leveledben. A történetekből és az eseményekhez fűzött megjegyzéseidből számomra nem derült ki, hogy mit is szeretnél az állítólagos "szeretőtől". Oké, volt két tökéletes nap, aztán egy sértődés következtében mindketten órákra magatokra maradtatok a gondolataitokkal. Ő visszatér az élettől-menekülős váddal, te pedig arra jutsz, hogy "nélküle sehogy sem jó". A kérdés, hogy vele hogyan. Kicsit direktebben: mi az, amit hosszú távon el tudsz vele képzelni, Te is fel tudsz vállalni? Szeretnéd beengedni az életedbe, és ő tudja is ezt? Kimondtad-e valaha, hogy téged "emberi mivoltodban sért", hogy megtagad, nem vállalja fel a kapcsolatot, miközben te az ellenkezőjét szeretnéd?

Még direktebben: mit ért az alatt, hogy "hozzá menekülsz az életed elől"? Elképzelhető, hogy a kérdéseim közül sokat azért nem tettél fel egyenesen, mert számodra is valamiféle funkciója volt egy olyan viszonynak, amelyikben kevés az elköteleződés? Ami valamennyire megtart, megóv az egyedülléttől, ugyanakkor szabadságot biztosít a kitekintésre is? Amit úgy kezeltél magad is, mint egy zárójelet: semmi komoly, amíg szembe nem találkozol egy "vállalhatóbbal"? Mindebből persze egy csomó újabb kérdés következik: miért kell "bebiztosítanod" magad; nem volt-e épp ez a "sokéjszakás viszony" az akadálya annak, hogy komolyan odafigyelj másokra; miféle "rendet" teremtett ez az egész az életedben, hogyan befolyásolta az egyéb területekhez való viszonyodat (munka, iskola stb.).

Következő blokk: úgy éltek "összecsiszolódva, nagy intimitásban", mint egy "közepes" (? vagy !) házasságban pár év elteltével. Ez valahogy nem klappol. Értem, hogy jó a szex, mutatod az árnyékosabbik oldalad és így tovább, de szerintem ez még csak annyit jelent, hogy kidolgoztatok egy ideig-óráig használhatóan működő, egymást kiegészítő szerepkészletet, amit az együtt töltött idő alatt megvalósíthattok/felvehettek. Magad is azt írod, hogy "nem ismer", illetve, hogy "nem kíváncsi" rád. Ezt látszik alátámasztani az a "szofisztikált lerázás", amikor az érdeklődésedre azzal felel, hogy "gyerekes vagy", és "magadtól kellene tudnod a választ a kérdéseidre". Úgy tűnik, mintha létrehoztatok volna egy mellédumáláson alapuló kisvilágot, ahonnan egyfolytában kilóg a lóláb.

Merthogy: tényleg van olyan, hogy "sok egyéjszakásat" egymáshoz ragasztunk – persze a szex után még egy kis főzés-takarítás is történget –, és semmilyen érzelmi kötődés nem alakul ki? Azért, mert jó előre deklaráltuk, hogy "ez csak a testiségről" szól? És egy ilyen "szerződés" alapján le lehet "gyerekesezni" a másikat, ha rákérdez, hogy akkor hogy is van ez? A "csak szex" kikötés megóv a másikért vállalt felelősségtől? Arra lett kitalálva, hogy mindig mögé lehessen bújni, ha kicsit felforrósodott a talaj? (Tegyük hozzá, hogy a szeretősdit pajzsként használó férfiú időnként maga is – csak a Jóisten tudja, mennyire tudatosan – kiesik a szerepéből; olyankor mézesmadzag, csak hogy annál keményebben lehessen orr alá dörgölni a viszony alapszabályzatát.) Egy ilyen, játszmákon és az eljátszott érzelemmentességen/keménységen alapuló kapcsolatban viszont nincs intimitás, vagy ahogy magad is írod, talán olyan, mint egy "közepes házasságban", évek múlva. Mindenki kerüli a nagyobb balhékat, a lepellerántást, nehogy összedőljön az állványzat, amikor megkérdőjeleződnek az alapok.

Az én meglátásom szerint először is tisztáznod kellene, hogy mi ez az egész most, milyen egyensúlyi helyzetet tart fenn az életedben, és mit szeretnél, hogy milyen irányba haladjanak a dolgok. Másodszor ezt valahogy meg kell osztani a pasival. Ne hagyd, hogy a lekezelő szövegével elbizonytalanítson: hogy a hangsúlyaival elérje, hogy magad is azt gondold, egy egyértelműen meghatározott kapcsolatban élsz, ahol további kérdéseknek nincs helye. Ez egyszerűen nem igaz, az ő részéről sem (lásd a fenti ellentmondásokat). Persze ha az a végeredmény hogy ő veled sehogy másképp, mint egy csak-szexuálisnak álcázott, sok, soha meg nem játszható lehetőséget tartalmazó, mindent-lebegtető kapcsolatban képes elképzelni az életét, miközben te vállaltan valami komolyabbat akarsz, akkor keress mást. Ha őszintén meg tudtok állapodni valamiben, akkor próbáljátok meg másféleképp.

Ami most van, azt egyszerűen – a nyilvánvaló paradoxonok miatt – lehetetlen betartani. Persze könnyebb annak a fejéhez vágni, hogy nem a "szabályoknak megfelelően" játszik, aki épp a szabályok mellé dobál kérdőjeleket. A beszélgetéshez sok sikert, és – bármi legyen is az – a  folytatáshoz kitartást kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés