free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Hangutánzásban a férfiaknál a pont

-PészM-         Címkék: adottság, férfi, gyerek, hangutánzás, 2 hozzászólás

A hiteles hangutánzásra, mint komoly mesterségre tekintünk, közben bármelyik pasi odarakja a tökéletest, ha egy kisgyerek felbukkan. Elsüllyedünk mellettük.

Kisgyerekes famíliákban bizony úgy kell a színészi tehetség, mint egy falat kenyér. Az olcsó gügyögés hamar lekerül a műsorról, oda show kell, színjáték, bábszínház, szárnyaló fantázia – rajzolni, danolászni, lekötni a kölket mesékkel, az bizony nem kis kihívás. Gyerekes barátainknak simán kijárna a diploma a színművészetiről, de be kell érni a hálás, visítva nevető utóddal. Van azonban egy terület, amiben a férfiak egyszerűen verhetetlenek, a nők meg annyira suták (hiába a rendületlen igyekezet), hogy az ember nem tudja, hová forduljon, hová rejtse a kacagását, ha rákezdenek. Ez kérem a hangutánzás: a mindenféle gépek, markolók, állatok, vonatfüttyök, favágás és autóberregés hangjainak imitálása. Annak a legtöbb apuka avatott szakértője, ott bizony professzionálisan szólal meg a traktor, hitelesen vonyít a vad, életszerűen fékez a versenyautó. Tréfának, bagatellizálásnak helye nincs – ott azonosulni kell az eszközzel, a négylábúval, a tömegzajjal vagy a földrengéssel. És megcsinálják, csípőből.



Elsőre kézenfekvőnek tűnik az előny, hiszen simán takarózhatunk azzal, hogy azoknak az eszközöknek, amiket a csávónk gond nélkül leutánoz, még a nevét sem hallottunk, nemhogy a hangját – magyarán, hogy a férfiak technikai ismerete adja ezt a fórt. Az állatvilág rejtelmei is közelebb állnak az ő szívükhöz, és a fegyverropogás hangját is sokat gyakorolták az óvodában anno. Arról nem is beszélve, hogy az indiános filmek célközönsége is inkább ők voltak hajdanán (lónyerítés, fegyverismeret, kurjongatások stb.), hát nyilván ott pallérozódtak az urak, és onnan van nekünk is a lemaradás. De nem. Ha doromboló macskát kell előadni, ha csöpögő jégcsap hangját kell produkálni, ha a hasunk korgását kell elmormolni, akkor is az övék a pont – a mi szánalmas próbálkozásaink hallatán először csak nagyra nyitja a gyerek a szemét, értetlenül méricskél egy ideig, aztán legörbül a szája, és ijedtében sírni kezd. Mi is elsírnánk magunkat fordítva, egyszerűen fülsértően gyenge, amit kipréselünk magunkból.   



Persze ha az óvodai mondókát kell megtanulni kántálni, arra ott van anya, a férfi menekül. Inkább csak a végeredményre kíváncsi. Ha az énekkel akadt el a gyerek, vagy a színjátszókörbe kell kismonológot összerakni, akkor is anya brillíroz. De tessék csak meghallgatni, amikor ezek a Kazinczy-szépkiejtésit és versmondó versenyt nyert anyukák megpróbálják utánozni a szomszéd kuvasz haragját vagy a lavinát, ahogy lezúdul – hervasztó csőd. (Olyan torz és természetellenes hangokat bírunk ilyenkor produkálni, hogy magunk is megrémülünk önnön bénaságunk hallatán, és nemhogy az eredetire nem emlékeztet, de semmi másra se. Ne csodálkozzunk, ha a férfi lesz a megbízhatóbb játszótárs. Mi is apánkat választottuk kiskorunkban, nem is volt kérdés.) No, akkor jön apa, aki lesajnálón nézi élete párját, és két huncut röhögés között odateszi a tökéletest. A tökéletesen kivitelezett hangot. És nem értjük, hogy ez a töketlen férfi, aki a Himnusz szövegébe is belesülne, aki irtózik a nyilvános szerepléstől, akiről a bőbeszédűség az utolsó, ami eszünkbe jut, hogy képes ennyire életszagúan visszaadni azokat a különleges hangokat, hogy az agyának melyik fiókjából hívja elő a megtévesztésig egyező hangsort. Szóval egyszer csak ott áll előttünk egy színészlegenda, egy őstehetség, mi meg kábé úgy meresztjük rá a szemünket a csodálattól, mint a saját gyerekünk.



Aztán ha jobban megfigyeljük, az élőbeszédükbe is több és merészebb hangutánzás van befonva. Míg mi az olyanokat, hogy "puff" vagy "reccs" is simán elmondjuk prózában – minek erőlködni, érti a hallgató, hogy mit kívánunk mondani vele, meg hát amúgy se menne élethűen –, addig a férfi mondandójában tényleg hangosan puffannak meg reccsennek a dolgok, rangja van a természet muzsikájának. Sőt, hát legyünk őszinték, néha a cizellált mondóka helyett elég is pár puff vagy reccs, és ezzel meg is van úszva a többszörösen összetett, kifejező mondat – a hatás mégis frenetikus, a cimborák értőn kacsintanak össze. Szóval van valami rejtélyes vonzódásuk és tehetségük ehhez, semmi kétség, és hajlunk rá, hogy már a genetika tudományának kapujához érkeztünk. Mással egyszerűen nem lehet magyarázni ezt a csúfos vereséget. Mi kábé három-négy mintából gazdálkodunk egész életünkben, és ez elég is arra, hogy hogyan meséljük el, milyen csúnyán pórul jártunk a fúrógéppel vagy hogy mekkorát fékezett az autó, mikor tegnap majdnem elütött, ganz egal – ehhez képest egy férfi palettája maga a kimeríthetetlenség. Az ember persze legyint az egész miskulanciára, gyerekes infantilizmusnak titulálja, de magában elönti a csodálat, hogy hogy a fenébe képesek erre mégis. Hogy ezekből a nagy rakás kuka szerencsétlenekből honnan tör utat magának a zseni. A fene se érti.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés