free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Steiner Kristóf: Kicsit kifáradtam magyarul

Borsa         Címkék: film, interjú, kapcsolat, munka, steinerkristóf 0 hozzászólás

Nem könnyű olyat és úgy írni, amire a magyar közönség és a kritikusok is egyaránt rábólintanak. Steiner Kristóffal forgatókönyvről, moziról és munkáról beszélgettünk.

Nem volt eseménytelen az utóbbi időszak Steiner Kristófnak, kijutott az édesből és a keserűből is. A PEP! magazin (remek életmód-, stílus- és kulturális magazin), aminek felelős szerkesztője volt, megszűnt, a nemrég mozikba került Álom.netet forgatókönyvíróként jegyzi, amit bár nagy sikerrel játszanak a mozik, a kritika csak fintorog rá, és nem mellesleg nemsokára itthagyja az országot – Tel-Aviv lesz innentől a székhely. Élet a melegkérdésen és a VIVA-n túl – Steiner Kristóf, közelről.

Borsa: Induljunk a PEP! magazintól, aminek felelős szerkesztője voltál. A lap megszűnt. Mi történt?
Steiner Kristóf: Szomorú történet. Ez egy magánkiadásban megjelenő lap volt, amit sok más magazinhoz hasonlóan nem kímélt a gazdasági válság. Nem titok, hogy mi egyik hónapról a másikra éltünk a PEP!-pel. Egyszerűen ennyi a történet, hogy nem tudtuk tovább folytatni, fenntartani. Lettek volna megoldási lehetőségek és kiskapuk, de a laptulajdonosok más-más véleményen voltak, és végül nem sikerült megegyezniük a magazin jövőjével kapcsolatban.

A hazai viszonyok "éretlensége" hozzájárult ehhez? Elég értő és kíváncsi egy ilyen magazinhoz a honi közönség?
- Én abszolút úgy éreztem, hogy ennek van létjogosultsága. Megvolt az a réteg, akiknek ez szólt. Ezt leginkább onnan tudtuk, hogy minden szezont, a magazin egy-egy megjelenését partival nyitottuk, hatalmas, telt házas bulikkal. Én azt láttam, hogy igenis szomjazza ezt a fajta populáris kultúrát a magyar közönség.



Mint olvasmányt is?
- Igen. A tartalom – erre mindig figyeltünk – nagyon összetett és sokszínű volt. Persze az mindig világos volt, hogy soha nem fog olyan lapeladást produkálni, mint mondjuk egy népszerű bulvárlap, de ez nem is volt cél. Eddig a pillanatig is úgy érzem, hogy érett erre a magyar piac.

És online keretek között nem lehetett volna továbbvinni, vagy úgy már nem ugyanaz?
- De, volt is szó róla, csak – ahogy mondtam – a laptulajdonosok sajnos nem tudtak megegyezni. Azért még mindig reménykedek benne, hogy ezt a jövőben valahogy, valamilyen formában folytatni fogjuk. Én imádom a nyomtatott sajtót, de a jövő egyértelműen az online tartalmaké. Csak a legnagyobbak meg a legjobbak maradhatnak talpon, akik mögött erős lapkiadó áll. Luxus a magazin.

Testhezálló feladat volt ez, jól gondolom?
- Ne viccelj, imádtam. A kedvenc munkám volt. Kiállításokról, fiatal tervezőkről, divatról, filmekről, mindenről írhattunk. Most is úgy érzem, hogy a populáris kultúra krémje volt az, amit mi ezzel a magazinnal letettünk az asztalra. Nagyon hiányzik, tényleg.



Autentikus figura voltál te a kollégáid szemében? Nem kellett megbirkózni olyasmivel, hogy Steiner Kristóf "bulvárhős", akinek a szakmai érdemeiről kevesebbet cikkeznek, egyszer csak mások munkáit írja-szerkeszti át? Volt szakmai hiteled?
- Eleinte voltak gondok ezzel, tény, de ezek leginkább bennem voltak, azt hiszem. Nekem volt kérdés sokáig, hogy lehetek-e én hiteles figura az újságírók szemében. De a magazinnak már egy évvel azelőtt is írtam, hogy felelős szerkesztő lettem volna. Ezzel azért sikerült némileg bizonyítani. Aztán nagyon keményen dolgoztam a lapban, volt, hogy éjszakákon át írtam, szerkesztettem. És igen, nagyon megtisztelő volt a felkérés, és adott valamit a PEP! a kezembe ezzel, amit fel tudtam mutatni, és oda tudtam tenni a bulvár mellé. Hiszen azt, hogy fordítok, az EXIT magazinba évek óta filmkritikát írok, valóban csak kevesen tudták. Gondolj bele, a mai napig megtalálnak azzal, hogy "még mindig nézem a műsorodat a VIVA-n!", miközben több mint egy éve nem vagyok képernyőn.

Álom.net. Nem kap túl jó kritikákat a film, sőt, zömmel elítélően szólnak róla. Szerinted miért?
- Nagyon sokan félreértik. Mikor egy film abszolút a határán mozog annak, hogy komolyan veszi magát vagy hülyét csinál a saját műfajából, akkor azt tényleg csak a vájt fülűek értik meg. Jó példa erre a Sikoly-trilógia. Rengetegen lehúzták, viszont nagyon nagy nevű kritikusok írtak róla úgy, hogy meg voltak őrülve érte, mennyire fantasztikus.Egyfajta torz társadalomkritika. Mikor az Álom.netet írtam, maximálisan ezt éreztem, hogy valami ilyen filmet készítünk.



A szándékok világosak, de mintha a megvalósítás megbicsaklana itt-ott. Annak például, hogy nem színészek játszanak a filmben, hanem amatőr szereplők, költségvetési okai voltak?
- Nem. Egyszerűen az, hogy a tinédzserek között nem találunk képzett színészeket, a színinövendékek 24-25 évesen hagyják ott az egyetemet, ők nem játszhatták. Muszáj volt valóban a fiatal korosztályból szereplőket keresni. A színészek szerintem a játék szempontjából nem voltak rosszak, a beszéd volt nagyon nehéz számukra. Magam is sokat szinkronizálok, tudom, hogy nagyon sok tinit szinkronizálnak huszonévesek, és rengeteget javíthat a végeredményen. De N. Forgács Gábor rendező nem szeretett volna mindenkit leszinkronizáltatni. Nyilvánvaló, hogy sok kézen megy keresztül egy film. A forgatókönyvíró, a rendező vagy az operatőr szeretne mindent kézben tartani, jelen lenni az egyes részfolyamatoknál, de ez szinte képtelenség. Én például a forgatáson ott sem tudtam lenni, épp elutaztam.

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy társ-forgatókönyvíró?
- A Gábornak már volt egy forgatókönyv-vázlata. Először csak arra kért, hogy nyelvileg frissítsem fel. Mikor ezzel kész lettem, megkérdezte, hogy vannak-e ötleteim magával a sztorival kapcsolatban. Persze hogy voltak, nyomban két-három oldalt tele is írtam, ami annyira tetszett neki, hogy azt mondta, abszolút szabad kezet kapok, ettől kezdve nagyjából hetente megmutattam neki, hol tartok, és átbeszéltük a változtatásokat.



Nem érzed, hogy egy kicsit bátortalan voltál? Ha azt mondjuk, hogy ez a film egy paródia, akkor sokkal vastagabban is foghatott volna a ceruzád, sokkal sarkosabb is lehetett volna. Nem?
- Utólag nézve a filmet (7-8-szor láttam), szinte minden jelenetben találok valamit, amire ma már azt mondom, máshogy csinálnám, de azt hiszem, ez minden alkotóval így van a saját területén: a zeneszerző sosem érzi úgy, hogy most aztán valóban tökéletes a dal, a képzőművészek sokszor újraértelmezik a saját munkáikat. A vágásnál viszont már jelen tudtam lenni, azzal rengeteget dolgoztunk, és igazán büszke is vagyok rá. Abban szerintem nincs semmi kivetnivaló. Sőt, azért azt még elmondanám – és ez mindenképpen a film mellett szól –, hogy mi tinifilmet akartunk készíteni, és az eddigi tapasztalatok és adatok azt mutatják, nagyon nagy sikere van a körükben. Abban igazad van, hogy – ha a kritikusokat is meg akarjuk nyerni – jó lett volna olyat készíteni, ami az idősebb korosztályhoz is tud szólni, egyfajta szarkasztikus szatíraként. De hangsúlyozom, ezúttal nem ez volt a cél. Egy B kategóriás, sablonokból felépülő rózsaszín limonádét akartunk készíteni, és ezt is tettük.

1. Steiner Kristóf: Kicsit kifáradtam magyarul
2. Irány Tel-Aviv!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés