free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Doku-válságban a világ

Borsa         Címkék: dokumentumfilm, filmművészet, mozi, műfaj, válság 0 hozzászólás

A dokumentumfilmek a filmművészet egy nagyon fontos szegmensét foglalják el, helyzetük napjainkban mégis igencsak mostoha. Megérdemelnek egy kis promót.

Az átlag filmforgalmazási szokásoknak köszönhetően mozikban igen ritkán futhatunk össze dokumentumfilmekkel. Vagy egy tematikus fesztivál szükségeltetik ehhez, ahol azonban egyszeri és megismételhetetlen a filmes élmény, vagy egy nagyobb presztízsű díj, amit lehet lobogtatni a mozit beharangozó kampányban. Ennek az okai pedig mi, fogyasztók vagyunk, manapság ugyanis eladhatatlannak tűnik ez a műfaj. De miért is alakult ez így?

Vegyük példának a közelmúltban hozzánk is megérkező Ember a magasban – Man on Wire – című Oscar-nyertes alkotást. A dokumentumfilm egy francia kötéltáncos, Philippe Petit elképesztő kis sétájáról mesél, amely a néhai World Trade Center tornyai közé kifeszített drótkötélen történt 1974-ben. A film kevésbé magát a mutatványt, inkább az előkészületeket veszi górcső alá, a hat évig tartó szervezkedést, alkudozást. Az egész olyan, mintha egy bűntény előkészítésének a története lenne, hihetetlenül izgalmas és lebilincselő. De ami az extra ebben az egész történetben, az maga a valóság, és a dokumentumfilmezésnek ez az egyik lényegi momentuma.

http://noordinaryfool.files.wordpress.com
Ember a magasban - Man on Wire

Itt ugyanis a feszültség magja a realitásból fakadó képtelenség, a forgatókönyvet pedig maga az élet írja. Az utóbbi évek tendenciája sajnos a dokumentumfilmeket is a fikciók felé tereli, sok esetben túlzóan szituatív és narratív lesz a mozi, ez pedig megintcsak valamiféle nézői elvárásnak engedelmeskedik, hiszen a legtöbben, ha azt halljuk, hogy dokumentumfilm, akkor megrántjuk a vállunk, és rákérdezünk, hogy mi abban a kunszt; odaviszed a kamerát, lefilmezed, ennyi. De persze mondanunk sem kell, hogy mekkora tévedés lenne ezt hinni.

Hogy közelebb kerüljünk kicsit a dologhoz, ássunk le a gyökerekig, vagyis kapjuk elő az ősöket; a dokumentumfilm dédapja tulajdonképpen a korabeli filmhíradó, amely valós eseményekről, emberekről adott objektivitásra törekvő képet. A műfaj megnevezése a francia documentaire kifejezésből származik, amelyet eredetileg útifilmekre használtak, és itt el is jutunk akkor az altípusokig, ugyanis a névadó útifilm, a portréfilm, a werkfilm, a természetfilm vagy a koncertfilm mind-mind dokustílusok.

www.grandlyonfilmfestival.org
Lumiére testvérek: La Sortie des Usines

Olyan tényeken alapuló filmekről van szó, amelyek valós eseményekről szólnak, és az alkotói szabadság csak az idő és képformálásban, a kiemelésben és elhallgatásban nyilvánulhat meg. Az első hivatalosan is dokumentumfilmként kezelt mozi Scott kapitány déli sarki expedíciójáról szólt, és 1911-ben jelent meg. Azonban az ennél korábbi filmes próbálkozások többsége is tekinthető afféle dokumentumnak, például a Lumiére tesók által forgatott La Sortie des Usines 1894-ben készült, és egy gyárépületből kiözönlő munkástömeget ábrázolt.

De a hivatalos álláspont szerint a dokumentumfilmek atyja egyértelműen Nanuk, az eszkimó volt. Az eredeti Nanook of the North című munka 1922. június 11-én tört be az amerikai mozikba, Robert Flaherty filmje egy kanadai inuit eszkimó életét mutatja be, és minden ízében a műfaj úttörőjének tekinthető, azzal a csöppnyi szépséghibával, hogy a jelenetek túlnyomó többsége megrendezett volt, sőt a főhős igazi neve sem Nanuk, hanem a kiejthetetlen Allariallak volt. A mozi viszont bebizonyította, hogy a mindennapi élet bemutatása is kelthet drámai hatást a nézőkben, ezzel pedig elindította a dokumentumfilmek kultuszát.

www.flahertyseminar.org
Robert Flaherty: Nanuk, az eszkimó

Flaherty egyébként még három filmet készített ebben a kategóriában, az 1926-os Moana, amely szamoai őslakosokról, a Man of Aran (1934), amely nyugat-írországi halászok életéről, míg utolsó alkotása, az 1948-as Louisiana Story a címben szereplő amerikai állam vadvilágáról mesél.

Említsük még meg az oroszok kincsét, Dziga Vertovot, aki 1929-ben készítette el a The Man with a Movie Camera - Ember a felvevőgéppel - címen futó dokuját, amely már jelentős technikai újításokkal is élt; montázs, ilyen-olyan vágási és egyéb képmanipulációs eljárásokat alkalmazott, ezzel is elősegítve a tulajdonképpen adott téma művészi ambícióit.

http://photobucket.com
Dziga Vertov: The Man with a Movie Camera - Ember a felvevőgéppel

François Truffaut jelentette ki a dokumentumfilmekről, hogy az a leghamisabb műfaj. És van ebben valahol igazság, hiszen minden, ami a vászonra kerül már fikcióként elevenedik meg a szemünk előtt, nem is lehet más. Mindenesetre nem tévedünk nagyot, sőt még Truffaut-nak sem mondunk ellent, ha kijelentjük, hogy a dokumentumfilmek világa az egyik legizgalmasabb mozgóképes kihívás. A feszültség pedig pont műfaji sajátságaiban rejlik. Aki nem hiszi, nézze meg az írásunk elején ajánlott Ember a magasban című filmet, messze kiemelkedik a mostanság futó kereskedelmi játékfilmes felhozatalból.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés