Művészet vagy puszta technikai hobbi, ez sokszor felmerült a fotózással kapcsolatban. Hogy igazi művészetről van szó, ez a lista is bizonyíthatja.

Igen csúnyán fogalmazva a fotográfia a technikai eszközök segítségével rögzített fény és az általa közvetített képi információk közege. Sokáig vitatott volt, hogy mennyire művészet vagy sem, a kétbalkezesek festészetének is csúfolták, mára azonban megkérdőjelezhetetlen helye van a művészi kánonban. De idáig el kellett jutni, listánk alanyai pedig nagy szerepet vállaltak ebben, a múlt nagy újítóit és legzseniálisabb fotósait szedtük sorba.

Henri Cartier-Bresson

"Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiségét bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája" - olvashatjuk Henri Cartier-Bressonnál, aki nem csak fotográfiával, de festészettel és filmezéssel is foglalkozott. A francia művész a háború alatt haditudósítóként kattogtatott a frontvonalon, majd nagyszabású fotós körutat tett; bejárta Indiát, Burmát, Pakisztánt, Indonéziát, a Szovjetuniót, Kínát, Kubát, Mexikót, Kanadát. Megálmodója a Henri Cartier-Bresson Alapítványnak, ahol az ő alkotásain kívül más fotóművészek, filmesek, építészek és grafikusok munkáit is bemutatják.


André Kertész

André Kertész a fotográfia talán legelismertebb alkotóművésze, még Henri Cartier-Bresson is úgy nyilatkozott róla, hogy: "Mindnyájan adósai vagyunk Kertésznek." Pedig művészetében tulajdonképpen semmi extra nincs, hacsak az a nem tanulható hihetetlen őszinteség, éleslátás és kreativitás, amivel a hétköznapok semmitmondó pillanatait is világmegváltóvá tudta tenni. Hamar kialakította saját stílusát, amihez ritka következetességgel haláláig hű maradt, ebből persze később hátrányai is származtak, összességében azonban ennek köszönheti szinte példátlan népszerűségét.


Robert Mapplethorpe

Robert Mapplethorpe a nagy polgárpukkasztó amerikai. Képeinek jellegzetessége, hogy erősen stilizált fekete-fehér kópiákat készített, többnyire portrékat, és azokon belül is kedvelt témája volt a meleg közösségek fotózása. Nagyon finoman fogalmazva homoerotikus töltetű képei nyomán elképesztő társadalmi lavina indult a témában. Mapplethorpe maga is homoszexuális volt, de ezt csak nagy nehezen merte felvállalni. Az 1970-es években kezdett el fotózással foglalkozni, Andy Warhol Interview című magazinjának állandó munkatársa volt, majd sorra jöttek a kiállítások olyan impozáns helyeken, mint az amszterdami Stedelijk Museum, a New York-i Whitney Museum of American Art, valamint a londoni National Portrait Gallery.


Man Ray

Man Ray eredetileg Emmanuel Radnitzky néven látta meg a napvilágot. Hozzá köthető az avantgárd fotográfia, mely erősen dadaista és szürrealista képzőművészi hajlamaiból gyökeredzett. 1922-ben készítette el az első "rayogram"-ját, a tulajdonképpeni fotogramok készítésekor nem használtak fényképezőgépet, hanem különböző tárgyakat helyeztek a fényérzékeny fotópapírra - esetleg filmre -, és azt megvilágítva alakították ki a képet. Bár élete során nem sok elismerést kapott, a halála óta eltelt évtizedek alatt hírneve hatalmasat nőtt, 1999-ben az ARTnews című amerikai művészeti magazin a XX. század legmeghatározóbb művészei közé sorolta.


Alfred Stieglitz

Stieglitz német származású amerikai fotóművész, kezdetben gépészmérnöki tanulmányokat folytatott, itt került kapcsolatba a fényképezéssel. De igazából a fotózás elméleti és technikai határai érdekelték, megpróbálta túllépni a fényképezés addig ismert korlátait, tanulmányozta a különböző fényviszonyokat, és sikerült tökéletes negatívot létrehoznia 24 órás expozícióval. Több szaklapot is alapított, amelyek a fényképezésről szóltak, hozzá köthető a "Photo Secession" mozgalom, amely a művészi fotózás híveit gyűjtötte maga köré, saját galériát üzemeltetett "291" néven, ahol olyan nagyságok fordultak meg, mint Cézanne, Picasso, Matisse vagy Rodin.