free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A kilencvenegyedik napon

Borsa         Címkék: beszámoló, diéta, kaja, kilencvennapos, recept 6 hozzászólás

Vége, vége, vége mindennek - eljött a számvetés ideje. Volt édes és keserű is, de összességében csak jót tudunk mondani a kilencvennaposról. És melegen ajánljuk.

Véget ért a kilencvennapos diétám, pontosabban azt hiszem, hogy véget ért, mondjuk azt, hogy plusz/mínusz egy hét, de vége van. Igazából az első néhány napot kivéve nem számoltam a hátralévő időt, annyira nem találtam sem nehéznek, sem gyötrőnek ezt a fogyókúrát, hogy eszembe sem jutott a centi a vagdosása.

Február végén éreztem azt, hogy idén télen túl sok szaladt fel rám, bár ha jobban belegondolok, akkor az elmúlt három év alatt kerekedtem ki magamhoz képest, ami egyrészt nyilván a korral is jár, másrészt viszont elég lusta is voltam, edzések csak nagyvonalakban, ha éppen olyan kedvem volt, viszont alaposan ettem, főztem jókat, nagyon ritkán tiltottam le bármit is magamnak. Mivel még sosem fogyókúráztam, igazából el sem tudtam képzelni hogyan álljak neki. Nem vagyok egy akaratbajnok, ha evésről van szó, élek-halok a tésztákért és a süteményekért, ha ezekről le kellett volna mondanom, biztos elbukom, ezért választottam a szétválasztás alapján működő diétát, mert így legalább négynaponta tésztázhattam. A cél az volt az első pillanattól fogva, hogy beleférjek öreg és nagy kedvenc fehér farmeromba, ami már vagy tíz éve szolgál hűségesen, bár az elmúlt három évben inkább stand up állapotban várakozott a polcon.



Az elején nagy kihívásnak éreztem a délelőtti kötelező gyümölcsevést, valamint a gyümölcsnapot. Az utóbbival meg is szenvedtem rendesen, a gyomrom nem bírta egyáltalán, hogy semmilyen száraz cucc nem kerül bele, ezért folyamatosan hordtam magamnál némi kekszet vagy kiflit, hogy ha nagyon felsavazódna a gyomrom, akkor legyen néhány békítő falat nálam. Tehát a gyümölcsnapokat nem tartottam szigorúan. Az "ebédig csak gyümölcs" szabályt viszont meglehetősen könnyedén abszolváltam, ez az egyik legjobb a hozadéka ennek a diétának számomra. Egyrészt rászoktatott a reggelizésre, másrészt pedig a gyümölcsevésre. Sosem voltam ugyanis nagy gyümölcsfogyasztó, most azonban annyira megszoktam és megszerettem a délelőtti gyümölcsözést, hogy nem is szeretnék róla lemondani. Kifejezetten érzem, hogy jót tesz. Ami miatt még nagyon megkedveltem ezt a diétát, az az, hogy bármennyit ehettem, soha nem éreztem, hogy elnehezülök, nem tudok felállni az asztal mellől, mindezt úgy, hogy sosem éreztem magam kínzóan éhesnek sem. Ráadásul rendszerességet kívánt és hozott, egy hónappal a fogyókúra kezdete után a gyomrom percnyi pontossággal jelezte az evésidőt, mindennap ugyanakkor. Összességében egészségesebbnek éreztem magam.



No persze ez mind szép és jó, de azért bármilyen lazán is vettem a dolgokat, hiszen néha azért csak belekajáltam a gyerekek spagettijébe vagy a vasárnapi krumplipürébe, volt nehéz része is. Egy idő után halálosan untam, hogy gondolkodnom kell azon, hogy mit ehetek aznap és mit nem. Ha nem volt kedvem főzni, akkor is muszáj volt valamit alakítani, nem lehetett az éhséget csak úgy egy sajtos kiflivel elverni – erre amúgy hajlamos vagyok, bár tudom hogy helytelen. Figyelnem kellett magamra, és ez nálam megterhelő újdonság volt, bár lássuk be azért alapjában véve tényleg érdemesebb tudatosan étkezni, és nem csak folyton elverni az éhünket valamivel. A csömör idején voltak hetek, amikor keményítőnapon kizárólag zöldséges rizst ettem, szénhidrátnapokon a szomszéd kínai büfé szójás tésztáját, fehérjenapokon pedig tejfölös túrót. Hát nem gasztronómiai magaslatok, tudom, de így volt a legegyszerűbb és leggyorsabb. Aztán amikor beszökött a valódi tavasz, már jobban lettem, egyrészt a napsütés, másrészt a megjelenő primőrök okán. Kicsit változatosabb és fényesebb lett minden, tetejében akkorra, tehát olyan hat hét elteltével megérkeztek az első bókok és dicséretek is. Ráadásul a legeslegelső pozitív visszajelzést pont Borsastylisttól kaptam, ami, azért valljuk be, kettőt ér. A következő a férjem volt, aki azóta is rajongva örül, így kompenzálva, hogy neki persze nem sikerült végigcsinálnia velem a kilencvennapos diétát.



No és persze az ominózus farmer, amit minden különösebb furfang és cipőkanál nélkül fel tudok már venni, többet járok edzeni, és van a kezemben egy ütőkártya arra az esetre, ha megint kigömbölyödnék egy kicsit. Tehát a mérleg abszolút pozitívan zár, és nagyon örülök, hogy február végén egy hideg, szürke reggelen belekezdtem. Sokat lendített az önbizalmamon ez a tavasz és ez mindenkire ráfér, ha a fogyókúra nem is feltétlenül.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Stresszoldó ételek

Van, akin a fokhagyma, van, akin a gyömbér segít idegei megnyugtatásában.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés