free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A szociális agresszió leginkább a nőkre jellemző

Ádám Péter         Címkék: kutatás, nők, pletyka, szociálisagresszió, tudomány 0 hozzászólás

Agressziónak létezik szociális agressziónak becézett válfaja is, ami – egy igen friss tanulmány szerint – leginkább ránk, nőkre jellemző. Utánajártunk a dolognak.

Amikor agresszióról beszélünk, általában fizikai agresszióra gondolunk: tiszta sor, aki agresszíven viselkedik, az általában testi kontaktussal oldja meg a felmerült problémát, vagyis üt, vág vagy éppen harap. Persze ez a fajta agresszió (a harapást talán leszámítva) általában a férfi egyedekre jellemző, ezen nincs mit csodálkozni, tele vannak tömve ezek a hímek tesztoszteronnal, amiről tudjuk, hogy ha nem is egyenes arányban, de összefüggésben áll az erőszakos viselkedéssel. Ráadásul már régen élt eleink is úgy oldották meg apróbb nézeteltérésüket, hogy odasóztak egyet a vetélytársnak. Azonban az agressziónak létezik egy másik "szakága" is, mégpedig a szociális agressziónak "becézett" viselkedési forma, ami nagyjából rosszindulatú pletykálásból, áskálódásból, az ellenfél egy bizonyos csoporton belüli ellehetetlenítéséből áll. És bizony egy nem túl régi tanulmány alapján, ez a fajta agresszió leginkább a női nemre jellemző.



Szociálisan persze bárki lehet agresszív, csakúgy mint ahogy nemre való tekintet nélkül, bárki bemoshat a másiknak, ha éppen úgy szottyan kedve. Tulajdonképpen a szociálisan agresszív személy nem csinál mást, csak elterjeszt egy rosszindulatú pletykát egy általa mellőzendőek vélt személyről, aztán karba tett kézzel várja, hogy beérjen a rágalmazás "gyümölcse". Ez persze lehet "megoldás" egy csupán három személyes konfliktusra, például egy szerelmi háromszögre, amikor is Zsuzsa és Feri együtt járnak, viszont Feri Katának is bejön, ezért hát fogja magát, és elkezdi mesélni Feri ismerőseinek, hogy Zsuzsa bizony megcsalja Ferit. A pletyka szépen terjed, majd eljut Ferihez, aki eztán csinál, amit csinál, az most lényegtelen. Ilyen módszerekkel persze lehet egy munkahelyen, családon belül vagy éppen az egyetemen is erőszakoskodni, politikusi berkekben pedig már szinte sportként űzik, ezt a fajta agresszivitást.

A fentebb említett kísérletben amerikai tudósok egyféle szerepjátékot készítettek 255 diák számára, amelynek célja nem volt más, mint felmérni, hogy az egyes személyek milyen választ adnak egy őket ért sérelemre. A szituáció a következő volt: Te egy egyetemi bulin vagy, és pont elcsíped, hogy egy (azonos nemű) csoporttársad éppen bemószerol a közös tanársegédnél. A csoporttárs olyan hazugságokat mond rólad, hogy te nem veszel részt a közös projekten, mindig másnaposan érkezel az osztályba, szóval egy link alak vagy, aki csak hátráltatja a csoport közös munkáját. Majd azt látod, hogy a tanársegéd furcsán méreget, miközben ott állsz meglepetten egy pohár sörrel a kezedben. Ezek után a csoporttársad odamegy hozzád, és mosolyogva megkérdezi: "Na, mi újság? Ugye milyen szép időnk van ma?"



Ezek után a vizsgált alanyokat megkérdezték, hogy milyen választ adnak az őket ért támadásra, amikor is olyan reakciókat lehetett adni, mint például: "Helyben behúznék neki", "elkezdenék pletykálni róla az osztálytársaknak", vagy éppen azt válaszolom, hogy "igen, tényleg szép időnk van". A kapott válaszokból a kutatók megvizsgálták, hogy mennyire volt agresszív a reakció, illetve melyik nem képviselői milyen fajta reakciót választottak volna visszatámadás esetén. Az eredményben kitűnt, hogy a férfi nemű egyedek inkább választottak agresszív megoldást a csoporttárs "megfegyelmezésére", mint a csajok. Viszont az agresszívan válaszolók között a nők sokkal inkább éltek volna a pletykálás fegyverével, mint férfitársaik. A nők tehát szociálisan agresszívabbaknak bizonyultak, mint a férfiak.

A témát Jesse Bering, a belfasti Queen Egyetem kutatópszichológusa dobta fel a Scientific American magazinban, és lelkesen vázolta a jelenségre adott evolúciós magyarázatot. Szerinte ugyanis a nők szociális agressziója nem másban rejlik, mint az ősidők óta folytatott párosodási harcban, miszerint az ilyen fajta rosszindulatú pletykálás nem egyéb, csak a kiszemelt hím megszerzésére használt eszköz. A nők tehát így "küzdenek" meg a jobb fajta férfiakért, hasonlóképpen a másik nem fizikai csatározásához. Röviden a sikeres szaporodás érdekében a pasik összeverik (rosszabb esetben legyilkolják) egymást, a nők pedig pletykálnak a végső "győzelemig". Ez a nemen belüli versengés később kiterjedt más életterekre is, így jutottunk el az iskolákban, munkahelyeken vagy a globálisabb politikai színterekben történő pletykálkodásokhoz és rágalmazásokhoz.



Fiáth Tita Borsapszichológus azonban másképp látja a nők élenjárását a szociális agresszióban: "A rosszindulatú pletyka célja egy-egy egyén ellehetetlenítése a közösségben azáltal, hogy bebizonyítjuk róla, hogy a normáinknak nem tett eleget. Ahhoz viszont, hogy ezt el tudjuk érni, a teljes csoportnak részt kell vennie a rosszindulatú pletyka meghallgatásában és továbbadásában. Tehát a férfiak ugyancsak részesei kell hogy legyenek a kommunikációnak, különben a pletyka nem érné el a célját." Pszichológusunk szerint nem csak így érintettek a férfiak a pletykálásban, hanem maguk is egyre inkább ezt a fajta "hadviselést" alkalmazzák, ha nem éppen tiszta módszerekkel szeretnék elérni a céljukat. "Nem hinném, hogy a tőzsdén a combon szurkálás volna a leghatásosabb módja a versenytárs elintézésének. Elképzelhető, hogy a testi adottságok és a nemi szerepek alakulása folytán a férfiak évszázadokig inkább a fizikai agressziót használták az ellenfél legyőzésére - csata, párbaj stb. -, de napjainkban ez sokat veszített a jelentőségéből. Sőt, inkább az kerül alantasabb pozícióba, aki mindent a testi erejével próbál megoldani.”

Borsapszichológus tehát úgy látja, hogy a szociális agresszió, amit eddig inkább a nők nyakába szerettek varrni, egyre inkább a férfiak "fegyvere" is lesz. Hiszen egy-egy jobb szociális pozíció (tanszékvezetői cím, pártvezérség, főnöki bársonyszék stb.) megszerzéséhez manapság már nem igazán "divatos" lemészárolni az ellenfelet, a férfiak is inkább "a szociális pozíciót igyekeznek aláásni, pont ahogy azt egyes elméletek szerint a nők teszik".



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés