Egy folytatás a jól ismert történet újszerű visszaköszönését vizualizálja a fejünkben. Jót csinálni, azonban nehéz, és a legtöbbször még az igény sincs meg rá.

A folytatások igen különös pozíciót foglalnak el a filmes piacon, ezt elsősorban ambivalens tulajdonságaiknak köszönhetik, hiszen előnyös helyzetből indulnak az ismertség terén, de ugyanakkor igen magas lécet is kéne átugraniuk. Ez utóbbi pedig a legtöbb esetben nem sikerül… A legtöbb folytatásról csak úgy visít a dilettantizmus, és az, hogy a szerzők célja csupán az előd sikereinek kiszipolyozása az utolsó cseppekig.

Hollywood egy ideje már Málna-díjat is osztogat a legrosszabbaknak, mi is készítettünk egy listát az 5 legcsapnivalóbb folytatásból - ezekből is jó sok van sajnos -, amiket tényleg kár volt leforgatni...

A Maszk 2. avagy A Maszk fia

Annak idején - 1994-ben - egy fura zöldfejű figura söpört végig a mozikon. A rajzfilmes múlttal büszkélkedő The Mask idétlensége ellenére is hatalmas sikert aratott, a nézők imádták, a szakma pedig Jim Carrey-t és a mozi vizuális effektjeit is díjazta. A siker pedig sajnos együtt jár a folytatási kényszerrel, 2005-ben került a mozikba a Son of the Mask című film, amelyről lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthető, hogy tragikus. A főszereplőket lecserélték, nyoma sincs az eredeti ötleteknek, és hát a vizuális megoldások terén sem erőlködtek túl sokat az alkotók. A filmről egy az egyben lerí, hogy a cím vonzerejével szerettek volna némi plusz pénzhez jutni páran, a mozi viszont így is csúnya bukó lett. 


Blair Witch - Ideglelés 2

1994 októberében három főiskolás belevág, hogy filmet csináljon a hírhedt Blair-i boszorkányról, akinek szelleme állítólag már kétszáz éve kísért a környéken. A három fiatal nyom nélkül eltűnik az erdőben, ám a kamera egy év múlva előkerül, benne a hátborzongató filmfelvétellel… – szól az Ideglelés című film promóanyaga. Ezt akkoriban mindenki bekajálta, ráadásul az amatőr filmes eszközökkel forgatott, mindössze 35 ezer dolláros költségvetésű mozi igen jól operált a paráztató vizuális kellékekkel. Bevétele csak az amerikai mozikban meghaladta a 140 millió dollárt. Jó üzlet tehát a Blair-i boszi, nem volt kérdés, hogy egy csapat fiatal újra megkísérti a sorsot. A gond csak az, hogy az eredeti sztori ötletessége, vizuális leleménye és eredeti megközelítésmódja valahol elveszett a nagyot durrantani akarás közben. A második rész sablonos, uncsi és ócska, az előző képzeletbeli szereplői biztosan forognának a sírjukban, ha lenne nekik olyan...


Elemi ösztön 2

Ki ne emlékezne az istennői adottságokkal bíró Sharon Stone tárogatós jelenetére az Elemi ösztönből? Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez azóta valódi filmes toposszá vált, ahogyan maga a mozi is tulajdonképpen legendai státuszt öltött igen hamar. Nem kerülhette el a folytatást, és Sharon Stone ez esetben is vállalta a buja írónő szerepét.  Rosszul tette, mert a Basic Instinct 2 csak annyiban hozható összefüggésbe elődjével, hogy amennyire zseniális volt az első rész, pont annyira lett minősíthetetlenül rossz a második. A történet nem folytatja az előzményeket, csak a főszereplő karakterét veszi át, ennyiből pedig csak az jön le, hogy bár Sharon Stone még mindig állatira dögös - plusz jó a sminkese is -, színészi képességei erősen vitathatóak.


Kis Vuk

Mikor a Kis Vuk kis feje felkúszott a mozivászonra - pláne amikor megszólalt - joggal gondoltuk magunkban, hogy jaj. Mivel a történetnek nem sok köze van az eredeti Fekete István-Dargay Attila sztorihoz, ezért könnyen le lehetne hurrogni a kritikánkat, hogy nem is folytatás, de azért lássuk be, hogy Kis Vuk az imádnivaló '81-es klasszikus farvizén akarta meghódítani a mai gyerekek szívét. A Gát György-féle animációs filmről azonban süt a kapkodós igénytelenség, bugyuta és idegesítő szereplőkkel és abszolút káosz forgatókönyvvel megspékelve. Talán nem véletlen, hogy Dargay Attila már az elején elhatárolódott a projekttől.


Reszkessetek betörők (a végtelenségig)

Hol van már a kis szöszi Macaulay Culkin - aka Kevin McCallister -, aki minden necces szituációban a kamerába ordítással kívánta oldani a feszültséget? A Reszkessetek betörők sikere elsősorban neki volt köszönhető, az amerikai közízlés ugyanis zabálta a gyereksztárként elhíresült ifjú Culkint, aki éppen ekkoriban volt karrierje csúcsán. Az első részre még rásüthetjük a jópofa családi mozi bélyeget, a második ugyan bosszantóan saját magát ismételve csúszott be a karácsonyi filmes piacra, de még éppen elmegy, a 3. és 4. rész azonban már a jó ízlés határait súrolva nyúzza le ugyanarról a sztoriról a sokadik bőrt is. Itt már nyoma sincs a régi gárdának, csupán a cím emlékeztet az őseredetire, míg a 4. rész tulajdonképpen a sablon tévéfilmek színvonalát sem éri el. Ez bizony tendencia a legtöbb sikeresnek kikiáltott mozi esetében, a Reszkessetek-széria tulajdonképpen példaértékű, bőven lett volna még miből szemezgetni...