free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Gyermektelenül is lehet boldog egy nő

Borsa         Címkék: boldogság, gyerekvállalás, gyermektelenség, , tabu 105 hozzászólás

A populáris kultúra manapság szinte fetisizálja az anyaságot. Ilyen körülmények között egy nő számára tabu felvállalni, ha nem akar gyereket, és így boldog.

Cameron Diaz amerikai színésznő a közelmúltban, egy interjújában a következőket nyilatkozta: "Azt gondolom, hogy a nők nem merik kimondani, hogy nem akarnak gyereket, mert félnek attól, hogy kiközösítik őket. Több barátnőm van, akinek nincs gyereke és ezt teszi. De őszintén? Nincs szükségünk több gyerekre! Épp elég sok ember él ezen a bolygón." Éles elméjű meglátás volt. Manapság ugyanis egy nő számára valóban tabunak számít felvállalni azt, ha gyermektelenül boldog. Polly Vernon, a  Guardian - szintén gyermektelen - újságírónőjének cikkét közöljük.

A 36 éves Diaz így sem merte határozottan kijelenteni, hogy nem akar gyereket. De nyíltan kifejezte, hogy határozatlan ebben a kérdésben - amikor pedig a biológiai órájának már annyira kellene ketyegnie, hogy aludni, enni vagy bármi mást csinálni is alig tudjon tőle -, és ez bizony bátor dolog volt. 2009-ben egyszerűen nem megengedett, hogy harmincas nő létedre ne akarj annyira gyereket, hogy majd' belehalsz  a vágyakozásba.

http://popularbiographies.wordpress.com

Februárban az Observer Woman-nek írtam egy cikket arról, hogy nem akarok gyereket. 37 éves vagyok - körülbelül egy évvel idősebb Diaznál -, és nem. Én soha. Diaztól eltérően azonban nem tudtam, hogy az önkéntes gyermektelenség elfogadhatatlan bűnnek számít. Azt gondoltam, hogy csupán kifejeztem egy véleményt. Azt hittem hogy a gyermekkel rendelkező - vagy akaró - emberek elfogadják a választásomat, hogy én nem akarok, úgy, ahogy én az övékét. Végül is a potenciális gyerekek, akiket én visszautasítok, az enyémek, és nem az övék. Tévedtem. Felsoroltam az okaimat, még akkor is, ha bosszantónak találom, hogy gyermektelenként igazolnom kell státuszomat. A szülőket ugyanis soha senki nem kérdezi meg, hogy miért vannak gyerekeik. Elmagyaráztam, hogy szeretem az életemet úgy, ahogy van, az életmódommal, a karrieremmel. Elmagyaráztam, hogy így éreztem korábban is, és azok a dolgok ellenére, melyek megváltoztathatták volna a véleményemet - szerelem, tartós kapcsolatok, a kortársak nyomása - továbbra is elszántan úgy érzem, hogy gyermektelen szeretnék maradni. Elmagyaráztam, hogy szeretem a gyermektelenségemből adódó lehetőségeket: utazhatok, alhatok, olvashatok, ihatok, tévézhetek, féktelenül szórakozhatok. Szóltam arról is, hogy mennyire nehéz gyermektelennek lenni akkor, amikor a populáris kultúra fetisizálja a gyermekvállalást, különösképp pedig az anyaságot. Amikor a drámák és a romantikus komédiák ívét is az adja, hogy valaki terhes lesz, és ettől megtalálja a valódi boldogságot. A kisbabák a happy end zálogai és az, ha valaki nem akarja őket, egyenértékű azzal, hogy boldog sem akar lenni. Arról is szóltam, hogy mennyire furcsa erről a babaőrült kultúráról leválva élni. Mint józannak lenni ott, ahol mindenki részeg. És milyen különös az is, hogy soha nem foglalkoztam azzal, hogy vajon terméketlen vagyok-e vagy sem, mikor pedig mindenki szinte másra sem tud gondolni. Ellenséges voltam? Lehet. Pedig törekedtem arra, hogy ne legyek az, de elszánt vagyok ebben a kérdésben.

http://moblog.net

A cikkemre érkezett reakciók rémisztőek voltak. E-mailek és levelek érkeztek, amelyekben elítéltek engem, és kifejezték mennyire undorodnak tőlem. Szemétnek, önzőnek, testvérietlennek, természetellenesnek és sátáninak tituláltak. Mostanra gyakran emlegetnek úgy, mint Polly Vernon-t, a babagyűlölő újságírót. Tehát igen. Cameron Diaz, tapasztalatból mondhatom neked, hogy igazad van. Ha elismered, hogy nem vágysz minden porcikáddal egy gyerekre, akkor kerülni fognak. És ez csak a jéghegy csúcsa. Azt kívántam, bárcsak kerülnének! A vihar elült. A gyermektelenségem pedig továbbra is fennáll.

A nők azt gondolják, tagadok, de megengedik nekem, hogy meglegyek ezzel A férfiak viszont megdöbbennek. Összezavarodnak. Agresszívvé válnak, és közben kinevetnek. Analizálnak engem, és megpróbálják megfejteni, hogy mi hibázik nálam. Talán visszautasítottnak érzik magukat. Talán az ötlet, hogy vannak nők, akik nem üldözik megrögzötten a spermájukat, kimondottan sérelem egy bizonyos fajta férfi számára. Ugyanazok a  férfiak, akik éveken át elhitték, hogy minden nő titokban rá akarja venni őket az elköteleződésre és az apaságra.



Abba kellene hagynunk annak tettetését, hogy a gyermektelenség nem velünk történik. Ez van. A születési arány Európában meredek hanyatlásban van. Tudjuk, hogy a 35 éves diplomás britek 40 százaléka gyermektelen, és ebből legalább 30 százalék végleg az is fog maradni. Tudjuk azt is, hogy a gyermektelenség a legtöbb esetben akaratlan vagy legalábbis nem saját döntés, hanem a terméketlenség, a lehetőségek hiánya vagy a túl sokáig való halogatás az oka.

Itt volna azonban az ideje, hogy a gyermektelenségre úgy tekintsünk, mint egy lehetséges választásra, egy érvényes opcióra, ahelyett, hogy gyengeségnek néznénk. Határozottan szükségünk van arra, hogy ez ne legyen tabu. Le kell állítanunk azt a fajta gondolkodásmódot, amelynek következtében az önkéntes gyermektelenség bűnös titoknak minősül.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés