free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Eltérő vérmérséklettel a párkapcsolatban

pszichologus@borsa.hu         Címkék: kapcsolat, probléma, pszichológus, szakértő, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Szia Tita,

úgy tűnik, hogy a tartós kapcsolatom egészen más mentalitású, mint amilyen férfi mellett én jól érezném magam. Nagyon szeretem, viszont nem tudom abbahagyni a folyamatos szekálást, hogy menj, csináld, legyél motivált, ne hagyd magad, egyebek. Lassú típus, de megfontolt, őszinte és bölcs – csak nem annyira energikus, mint én. Egyébként pont ezt szerettem meg benne… De ahhoz, hogy előrébb lépjünk – pénz, lakás, gyerekek satöbbi – egy kicsit meg kellene ráznia magát. Mit tegyek, hogy a mindennapok szintjén is érezzem, hogy ő kell nekem, és ne kössek folyamatosan bele?

Remélem, érted a problémám lényegét!

Előre is köszönöm a választ, üdv, Melinda


Kedves Melinda,

annak ellenére, hogy a pszichokutatások a suba-subával elvét hangsúlyozzák, vagyis azt, hogy a hasonló temperamentumú emberek jönnek ki a legjobban egymással, és az ő szerelmüké a hosszútáv, én valahogy mégis elfogadom az ellentétek vonzásáról szóló népbölcsességet is. Az értékrend és az érdeklődés egyezése – legalább néhány pontban: milyen filmeket szeretünk, merre szavazunk, hová utazzunk és így tovább – nagyon fontos, ezt aláírom. Ugyanakkor a tankönyvi példa arról, hogy a befelé forduló, introvertált egyetemista a legjobban egy hasonlóan magolós, otthonülő kolesztárssal jön ki, már elgondolkodtató. Ha afelől közelítjük meg a problémát, hogy az egyik életfeladatunk a személyiségünk kiteljesítése, vagyis a háttérbe szorult tulajdonságaink elfogadása és integrálása a többi közé, akkor nem tűnik olyan hülye ötletnek olyan társat választanunk, aki mellett átélhetjük azokat a jellegzetességeinket is, amelyekkel egyébként nem foglalkozunk.

Kicsit konkrétabban: azt írod, hogy épp a barátod higgadt bölcsessége ragadott meg a kapcsolatotok legelején. Mintha az állandó energikussággal és mozgékonysággal ellentétben szükséged lenne valakire, aki mellett a tapasztalataid elrendeződhetnek, összeszerveződhetnek és a helyükre kerülhetnek. Mintha mellette teremtődne meg a hely és az idő arra, hogy ne csak pörgős, hanem időnként megfontolt és lassabb is legyél (és talán fordítva: nyilván a barátod sem véletlenül választott ilyen lányt, mint te, aki egy kicsit húzza az új élmények felé). Elég röviden írtál a konfliktusaitokról, de én a "szekálás" helyett el tudok képzelni olyan szituációkat is, amelyekben éppen gyümölcsöző és előremutató lehet az, ahogyan hatással vagytok egymásra.

Ez viszont elsősorban kommunikációs probléma. Először is a közös célokban kellene megállapodnotok. Kérdés az, hogy csak a stílusban nem egyeztek, vagy a célkitűzéseitek is "széttartanak" (magyarán: neki ugyanakkora lakás, ugyanannyi gyerek kell megfejelve ilyen-olyan magánbölcsődékkel és óvodáskori ösztöndíjjal angol nyelvterületre, vagy másképp képzeli el az életét). Ha nagyjából közösek az elképzeléseitek arról, hogy mit szeretnétek a jövőben, akkor valóban a motiválás – szó szerint: a mozgatás – a fő feladatod. Ahogy az alkoholistákat vagy a drogfüggőket sem lehet úgy rávenni a "leszokás akarására", hogy a fejükre olvassuk a gyengeséget vagy a "lúzerséget", úgy a férfiakat sem tudjuk fellelkesíteni az örökös csesztetéssel. Érdemes egy nyugis nyáresti vacsorázást, fröccsözést kiválasztani, és a "mi nincs meg még" hangsúlyozása helyett arról beszélgetni, hogy mi az, amit közösen el szeretnétek érni. A trükk itt jön: gyengéden fel lehet hívni a figyelmet a kitűzött célok és a jelenlegi életstílus között tátongó szakadékra/kisebb gödröcskére, kinél mi, ugyebár. Amikor például a drogosok egyetemi diplomáról és vidám családról álmodoznak, mindezt finoman összefüggésbe hozhatjuk azzal a lejtővel, amin elindultak. A lényeg, hogy ő maga vegye észre, hogy az, ahogyan él, nem harmonizál azzal, ahogyan élni szeretne. Ugyanígy a párodnál: ha többre volna képes, csak éppen lusta átlapozni az álláshirdetéseket egy kreatívabb és jobban fizető állás reményében, a permanens cukkolás helyett lehetne utalni-utalgatni arra, hogy ha tényleg szeretné három év múlva keletről nyugat felé átszelni az Egyesült Államokat egy bérelt autón a barátnőjével, itt a nagy lehetőség, hogy megvalósítsa az álmait – aztán jöhetnek egy tálcán szépen elrendezve a kivágott hirdetések.

Ahogy rendszeresen kiemelem: a kommunikáció akkor igazán hatékony, ha vádaskodás helyett elsősorban arról beszélünk, ahogyan bennünket érint a másik viselkedése (pl. ahelyett, hogy azt mondanánk: "Elegem van abból, hogy megint a Nintendóval agyatlankodsz, és túl szemét vagy ahhoz, hogy legalább a születésnapomon elvigyél vacsorázni!", jobb, ha valahogy így fogalmazunk: "Tudom, hogy nehezen tudsz dátumokat észben tartani, ezért inkább szólok: jövő kedden születésnapom lesz, és nagyon boldoggá tenne, ha elvinnél az új vega étterembe!"). Remélem tudtam segíteni, és a nagyátlaggal ellentétben boldogan éltek majd a különböző vérmérsékletetek ellenére is!

Mindehhez nagyon sok sikert kívánok, üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés