free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Hú, de jó, szülőkkel nyaralunk

-PészM-         Címkék: család, kapcsolat, nyaralás, szabadidő, szülők 17 hozzászólás

A szerelmünk szüleit tiszteljük, becsüljük, de a közös nyaralás nem volt jó ötlet. Persze a részünkről - ők ugyanis egészen kiválóan érezték magukat. A mi kárunkra.

Mikor felvetődik az ötlet, hogy nyaraljunk a barátunk/csajunk szüleivel, már összerándul a gyomrunk, de hát olyan jó fejek, annyira lazák, olyan ritkán látjuk őket satöbbi, satöbbi, hogy végül beadjuk a derekunkat, mégse sértsük meg a jövendőbelink felmenőit – meg hát egyre szabadkoznak, ők nem lesznek a terhünkre, efelől kétségünk se legyen, de hát vakációzni mégiscsak együtt jó, nem, gyerekek? A gyanúnk azonban már az indulás előtti este beigazolódik: négy telefon, mit vigyünk, mi az, amit ők hoznak, mama négy SMS-ben tájékoztat, tollast hoz ő, meg gyógyszereket, sőt naptejet is, mi magazinokból tankoljunk fel, és persze meleg ruhát is pakoljunk, sosem lehet tudni. Úristen, mibe keveredtünk?!

A kocsiúton harsányan csicsergünk, jajj, mennyire mesés lesz végre pihenni, aztán egyszer csak mama elővesz egy kis határidőnaplót, sűrűn teleírt oldalakkal, és büszkén mosolyogva átnyújtja. Bogaram, ezt írtam össze programnak, nézd csak át, van-e még ötletetek. Legkésőbb itt szakad ránk az ég. Tartós kapcsolatunk pirulva alvást színlel, mi meg óvatosan kinyitjuk a füzetkét. Másnap reggel 10-től az utolsó nap délutánjáig percre be van osztva, mi a program – térképekkel ellátott ábrákon ott virít feketén-fehéren, hol lenne célszerű ebédelni, mikor van itt a játék ideje, néha egy kis délutáni szundítás is be van iktatva, de leginkább a környék feltérképezése, gyalogos kirándulás, bortúra idegenvezetéssel, jazzkoncert a tóparton. Végünk van.



A célállomásig megpróbálunk belázasodni, vagy kierőszakolni magunkból az évek óta mérséklődő allergiánkat, hiába. Már a szállásra érkezés után sincs egyetlen perc nyugtunk se, a kicsomagolás rítusában sem mellőzzük a szülői segítséget, és nem nehéz azt érezni, mintha óvodás csoportkiránduláson lennénk. De a java csak most jön. Reggel kilenc órakor mama hangosan bekopogtat a szobánkba, ébresztő prücskök, irány a reggeli, mégis meddig óhajtotok aludni? Kikászálódunk, és a szokásos cigi-kávé-kóla helyett belénk diktálnak több pohár narancslevet és szendvicset – mondván, kell az energia, ma a tó melletti hegyi kilátó az első célpont, hogy is gondoltuk, hogy majd éhgyomorral… És ez így megy napokig. Kilátó-tó-túra-olcsó ebéd, este frissítő séta, reggel korán kelés.

Körülbelül a negyedik napig bírjuk idegekkel, addigra a társunk szégyene is meghízik annyira, hogy az ellenállásban mint partner tekintsünk rá, aztán szélsebesen kieszeljük az alibit és a részleteket, és előhozakodunk a mi verziónkkal. A barátaink épp a szomszédos településen nyaralnak, átugrunk pár órára, ők addig csak kiránduljanak, élvezzék az életet, majd jövünk, csókolom. A szülők szája legörbül, nem is értik, miért akarunk meglógni, annyira nagyszerű program lett összeállítva mára is, de végül mit tehetnek, sóhajtanak egy mélyről jövőt, és utunkra engednek. Hát, ha ti ezt akarjátok… mit mondhatnánk? Bevágódunk a kocsiba, és meg se állunk sokáig, ahol végre kettesben lehetünk, kidőlhetünk aludni a fűbe, beülhetünk fröccsözni, és tisztességes – nem feltétlenül olcsó – ebédet enni, és már a következő napi sumákoláson jár az eszünk. Mama közben három telefonnal teszi emlékezetessé a pihenésünket, és megkér, hívjuk át a barátainkat estére kártyázni meg grillezni, miért lennénk külön, mikor együtt is lehet? Tele a puttony – de magunkra vessünk mindketten, ha ennyire ostobák/naivak voltunk.



Lassan csordogál az idő, a hét vége az istennek se akar közeledni. Az időjárás sincs velünk, egy programot se lehet elbliccelni erre hivatkozva. Aztán péntek este az ágyban egymás mellett fekve kiprovokáljuk a kedvesünkből az áhított mondatot: jövőre külön megyünk. Szeretjük persze a szülőket, tényleg betegre röhögtük magunkat a tegnap esti activity alatt, amikor az anyósnak azt kellett lerajzolnia, hogy addig jár a korsó a kútra, de azért már azt tervezzük, milyen indokkal próbáljuk majd enyhíteni a feltételezhető megorrolást: kollégák ajándéka az út, amit már befizettek, valami távoli egzotik helyre mennénk hátizsákkal, olcsó tömegszállásra, ami már nekik kényelmetlen – mindegy, mit eszelünk ki, egy a lényeg: jövőre külön. Kettesben, mert azért úgy az igazi.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés