free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A hőség hatása az agyra

Ádám Péter         Címkék: agy, hőség, kánikula, nyár, test 0 hozzászólás

Az extrém meleg igencsak megviseli a szervezetünket, fizikailag és szellemileg sem vagyunk igazán a toppon. Megnéztük, hogy mi is okozza az lelassult agyműködést.

Bár éppen kellemessé vált valamelyest az időjárás azzal, hogy némileg alább hagyott a kánikula, és a napi csúcshőmérséklet nem döntöget rekordokat, azonban az utóbbi hetek már-már elviselhetetlen hőségriadói igencsak megviseltek testet és lelket egyaránt. De főleg a testet: "Felforrt az agyvizem!" - panaszkodunk a szintén eltikkadt embertársaknak, amikor is magunk elé bambulva utazunk az izzadságszaggal telített tömegközlekedési eszközön. A mozdulataink olyanok, mintha egy lassított felvételen szerepelnénk, az agyunk pedig minden megerőltetés ellenére sem hozza meg az elvárt teljesítményt. Így aztán nem is csoda, hogy e cikk szerzője nem tudott a múlt heti Borsaértekezleten egy épkézláb témával előállni, egyszerűen nem működött az agya a rekkenő hőségben... De miért is nem vág az eszünk a nagy melegben, és miért mozgunk úgy, mint egy túlsúlyos lajhár, amikor a hőmérő higanyszála a negyvenes számmal kacérkodik?

Nincs mit tenni, nem vagyunk genetikailag a kánikulákra kódolva, a test bizony keményen megszenvedi a hőséget, és ha az a test már alapból sem áll a helyzet magaslatán (például idősek, vagy betegek esetében), akkor akár súlyos következményei is lehetnek az átlagosnál magasabb hőmérsékletnek. Nem túl vidám példa erre, amikor néhány évvel ezelőtt Franciaországban, a szokatlan kánikula hatására tömeges elhalálozási hullám tört ki az említett csoportok körében. Persze ezek a szélsőséges esetek volnának, de a hőség következtében mindannyiunknál beindulnak azok a fiziológiai folyamatok, amelyekkel a testünk reagálni fog, ha érzékeli az extrém meleget.



Márpedig érzékeli, ráadásul egy olyan városban, mint például Budapest, sokkal durvább hatást fejt ki ránk a hőség, mint mondjuk egy kisebb vidéki településen. A városok szennyezett levegője ugyanis még egy lapáttal rátesz a kellemetlen hőérzetre, hiszen a melegben olyan légköri viszonyok alakulnak ki (magas pára-, és alacsony oxidálóanyag-tartalom, a pozitív töltésű ionok túlsúlya), amelyek hatására a légszennyező anyagok megrekednek a város levegőjében. Ráadásul a beton és az aszfalt remekül magába szívja a forróságot, amit aztán szép lassan enged ki magából, így aztán még az esti lehűléseket sem élvezhetjük kedvünkre, mivel a minket körbefogó betontenger folyamatosan fűti a levegőt.

A testünk pedig a kánikulára a lehető leglogikusabb módon reagál: hűteni kezdi magát, méghozzá vízleadással, vagyis izzadni és párologni kezdünk. Tehát folyadékot vesztünk, azonban az izzadsággal nemcsak víz, de oldott sók (nátriumklorid) is távoznak a szervezetünkből, ezáltal a vér nátriumkoncentrációja is változik, amelyet a test mindenképpen a helyes működésének megfelelő szinten szeretne tartani. Az agyunkban ugyan beindul a szomjúságérzetért felelős központ, de a folyadékbevitelt nem mindig tudjuk olyan mennyiségben produkálni, amilyet a belső rendszer megkívánna, azaz a vízveszteség nagyobb lesz, mint a bevitel. Ilyenkor pedig a testünk kénytelen lesz a tartalékokhoz nyúlni, és a sejtek víztartalmát áramoltatja a vérkeringésbe. Mivel a vér nátriumkoncentrációja az izzadás miatt növekszik, és az nagyobb lesz a sejteken belülinél, ezért aztán az ozmózis törvényének megfelelően a sejtekből víz, míg a vérből nátrium áramlik át. Így alakul ki az a helyzet, hogy a sejtek víztartalma lecsökken, a sejtek pedig összezsugorodnak emiatt, és zavar keletkezik a működésükben, ami elsősorban az agysejteket érinti igen kritikusan. A fejünkben található idegsejtek működésében ugyanis nemcsak a megfelelő folyadéktartalomnak, de a helyes nátriumkoncentrációnak is fontos szerepe van, a neuronok kommunikációja ugyanis nagyban függ a sejtekben és azokon kívül található nátrium mennyiségétől.



Az extrém meleget tehát nemcsak úgy érezzük meg, hogy ömlik rólunk a víz, hanem az izzadás következményeként megváltozó agysejtek működésében is. Az agyunk nem működik rendesen, fáradtnak érezzük magunkat, alaposan lelassulunk, mint fizikailag, mint pedig szellemileg, esetleg még a fejünk is fájni fog. Persze lehet még fokozni a bajt szédüléssel, rosszulléttel, vagyis egy rendes kiszáradással, hiszen a sejtek folyadékmennyisége fokozatosan csökkenni fog, mindaddig, amíg nem töltjük fel teljesen a készletet. Vagyis egyszerűen inni kell, méghozzá minél többet, még akkor is, amikor nem vagyunk szomjasak, mert amikor az agyunk az ivásra ad utasítást, akkor már elkezdődött a kiszáradási folyamat. A központi idegrendszernek nincs saját hőérzékelője, az idegsejtek nem tudják "maguktól", hogy meleg van, inni kell, csak a fentebb felvázolt folyamatot érzékelik, és ez alapján "döntenek" arról, hogy baj van és sürgősen folyadékra lenne szükség. Szerencsénkre azonban a testünk tele van hőérzékelő idegsejtekkel, sőt a hőmérőt is feltalálták már derék őseink (többek között Galileo Galileinek köszönhetően), így anélkül is tudjuk, hogy dögmeleg van és inni kellene valamit, hogy szomjasak lennénk.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés