free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szétbarmolt moziélmény, drágán

-PészM-         Címkék: étel, film, kultúra, mozi, szabadidő 15 hozzászólás

Moziba járni jó esetben minőségi társasági és kultúrprogram. Mi most azonban az árnyékosabb térfélről tudósítunk: rágcsálók, kommentátorok és pöffeszkedők.

A jócskán ezer fölé kúszó borsos mozijegyárak ellenére néha csak beeszi a fene az embert a bordó bársonyfotőjökbe, főleg, ha olyan filmről zengenek ódákat az ajánlók, amit moziban "kell" látni, különben "nem érzed át", "nem lesz olyan" stb. Hivatkozási alap szokott lenni a klasszik szélesvászon, az extra fény- és hanghatások, a gigantikus látvány, ami csak valami légkondicionált plázamoziban érvényesül igazán – és hát a bűbájos reklámok, feszesre vágott előzetesek a várva várt produkciót méltó módon felvezetendő. Hogy többedmagunkkal élvezhetjük mindezt csokorba gyűjtve, évekkel ezelőtt még a dolog élvezeti értékén is emelt – aranyidők voltak. Muszáj elismernünk, hogy öregszünk (háklik, rigolyák, miegymás) mert utóbbi tényező kezd kizáró ok lenni: a moziba járó kedvünk egyre gyengébben pislákol a körülöttünk "otthoni filmélményt" imitálók miatt. Szerintünk nem vagyunk egyedül ezzel, ezért sírjuk el itt a panaszunkat.



Kezdjük mindjárt az érkezéssel. Hoppá, ülnek a helyünkön. Semmi baj, miért kicsinyeskedjen az ember, udvariasan leülünk mi is máshová, legyen meg az öröme annak az ötfős brigádnak. Hamarosan azonban minket is felállítanak a helyünkről – a legkevésbé nyájasan. Visszasomfordálunk a jegyünkön szereplő szék mellé, bűnbánóan helyzetismertetünk, aztán az ott tespedők alig palástolt szájhúzások közepette méltóztatnak arrébb vonulni. Hmm, jól indul. Már az ajtóban kiszúrjuk a komplett büfével besétálókat. Persze a mozisok se hülyék: amerikai méretűre szabják a rágcsálnivalók zacskóit, szinte felmérni se bírja az ember, milyen űrtartalommal álmodják meg az illetékes szervek ezeket a tárolókat, de lassan szemeteszsákban fogják bevonszolni a csipszet, és rekesszel érkezik mellé a finom kóla is (nagyjából a magyar minimálbér ellenértékében), legyen mivel leöblíteni a sós hulladékot, meg hát böfögni is kell valamitől, arra meg tényleg ez a legalkalmasabb.

Na de a hagyományos csipsznek már nagyon rég leáldozott. Népszerűbb találmány a műanyag tálkába kimért mártogatós-ropogtatós vacak, ami nyilván nem finomabb, viszont sokkal hangosabban recseg az ember foga alatt, nem olyan fojtós, és tartósabb szájszagot biztosít a csípőssége okán. (Megjegyzés: sosem fogjuk megérteni, miért nem üzemeltetnek mindössze egy-két olyan termet a honi mágnások, ahová tilos ezekkel és bármilyen más élelmiszerrel – dunakavics, zizi, pattogatott kukorica, kuki, szotyi, pisztácia stb. – belépni, de aki fontolgatja, ezúton is csak bátorítani tudjuk, mi például éves bérletet is hajlandóak lennénk vételezni a nemes ügyért.) Aztán ledobják mellénk magukat az ifányi ropogtatnivalóval egyetemben, jó mélyet szippantgatnak a szénsavas üdítőből, és kényelmesen eltehénkednek (a szék közös karfájára a mi könyökünk nyilván nem fér már oda). Mérjük, méricskéljük a megvételezett mennyiséget, és abban bízunk, hátha bő lére eresztik az ajánlókat, és pont mire kezdődik a film, a fele már az emésztőrendszer felé tart boldogan. Juszt se.



Lopva odasandítunk, és látjuk, hogy takarékoskodnak, spórolnak, azt bizony a film alatt fogják szétaprítani nagy étvágyú szomszédaink – a fülünktől alig néhány centire. Bizony, így is történik. Nem csoda, ha a cselekmény fonalát csak valahol a film közepén tudjuk felvenni: addig egy mukk, annyit nem hallunk a pazar moziból, a mellettünk ülők étvágya és bélműködése viszont egészséges, legalább ennek örüljünk. Mert annak már sokkal kevésbé lehet, hogy a hangos rágicsa mellett még kommentálni is szeret a szomszéd – de nem ám sutyorogva. Az ő elmés hozzáfűzni valói (lásd: poénok elismétlése vagy ami még rosszabb, megmagyarázása, visszautalás, állandó érdeklődés: a partnere is érti-e, miért kulcsjelenet, ahol tartunk stb.) bizony a mozilmény velejárói, és nincs olyan hangos ciccegés és tüntető szuszogás, ami belé fagyasztaná a szót. Ahhoz persze nincs elég vér a pucánkban, hogy hangosan próbáljuk rendre inteni a bőbeszédű parasztot – igen, ezért (is) jó a Borsa, nyafoghatunk kedvünkre.

Arról meg már magunk is zárójelben emlékezünk meg, hogy odafinganak az orrunk alá, a légkonditól vacog a fogunk, a mögöttünk ülő lábtartónak nézi a vállunkat, a székünket ruhafogasnak, minket meg kábé akkora lúzernek, amekkorák valójában vagyunk. Mégis ki az a szerencsétlen, aki ennyi kínkeservért leperkál ezerhármat?! Ezért az élményért bármelyik könyöklős kiskocsma szemcsés képernyőjű tévékészüléke megteszi, és ott legalább ingyen van a mozi, és a társaság is válogatott. Moziba járni nem muszáj, panaszkodni viszont lehet. Meg is lennénk.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés