Előnytelen adottságaink elfogadása évekbe kerülhet, és nem kevés idő, míg megtanulunk ennek megfelelően öltözködni. Ha megtanulunk. Példák erre is, arra is.

Nem egyszerű megtanulni elfogadni magunkat a hibáinkkal együtt, de még nehezebb feladat, hogy adottságainknak megfelelően öltözködjünk. Vannak olyanok, akik a szépérzéknek hátat fordítva erőteljes ízlésrombolást követnek el egy-egy nem megfelelő vagy nem megfelelően viselt ruhadarabbal, és évekbe kerülhet, mire megtanulják mit lehet, mit nem. Szerencsére akadnak olyanok is, akiktől tanulni lehet, akiknek nagyon megy. Nem bántani szeretnénk, csak ízlést formálni.

IGEN	NEM
Nem hiányoljuk az extrákat – nem a pucc, nem a feltűnő csúcsteljesítmény miatt szerettük ezt a nőt. Azért bírtuk, mert stílusos, bátor, mert egyszerűen jól fest ebben az aranycsíkkal átfuttatott fekete kisruhában. A gladiátorszandival kicsit vadított a külsőn, és az öregisis fekete karórában is látunk fantáziát. Kényelmes, harmonikus az egész, és nem a trend majmolása, hanem a saját stílus érződik rajta – épp ezzel szúrt szemet.	Az egyedi ízlést sokféleképp lehet definiálni, mint ahogy arról is napestig vitázhatnák, negyven-ötven fölött mennyire illik színarannyal, káprázatos ékszerekkel körbeaggatni magunkat, és minden létező feltűnő elemet összegyűjteni a ruházatunkon, ha utcára lépünk. Minden ízléstelensége ellenére is van benne valami méltóság, de nem kevés szánalommal vegyül ez az érzés, és ez nem válik a javára.