free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Leánybúcsúk a tűréshatár küszöbén

-PészM-         Címkék: chippendale, kapcsolat, leánybúcsú, menyasszony, szórakozás 5 hozzászólás

Miért akkora kihívás leánybúcsút organizálni chippendale-majmok meg péniszt formáló sütemény nélkül? Nincs sok köszönet a fantáziátlan forgatókönyvekben.

Ha közeli-távoli barátnőnket oltár elé vezetik, nehezen ússzuk meg a nagy nap előtti valamelyik estén az immár egyre komolyabb, egyúttal egyre ócskább tradícióknak örvendő leánybúcsút. Biztosan lehet ezt jól is csinálni, úgy, hogy abban mindenki örömét lelje, és ne valami óvodás farsangot vagy akadályversenyt idézzen meg a nagy esemény – nekünk ez a nyáron ötből négyszer nem sikerült. Talán csak a mi szórakozási kultúránkkal van a baj (nem vagyunk jó csapatjátékosok, nincs jó humorunk, megöregedtünk stb.), de nehezen térünk napirendre a leánybúcsúk hagyományos menetrendje felett, és nem igazán értjük, hogy a "kötelezőnek" vélt elemektől miért nincs mersze, fantáziája, de leginkább kedve eltérni a szervezőknek.

A dolog többnyire úgy kezdődik, hogy a postaládánkban landol egy levél valamelyik önjelölt főokostól, hogy akkor csatolná a menetrendet, ha bárkinek kérdése van, hívja bizalommal, ő már mindent elintézett. Rápislantunk a csatolmányra, ami azzal indít, hogy az egyenpólók már a gyártósoron vannak, mindenki perkálja le a költségeket, itt és itt lehet átvenni. Ha szerencsések vagyunk, még választási lehetőségünk is lesz, köbö az alábbiakból: Juli már elkelt, Én is a Julival vagyok, Ez itt Juli leánybúcsúja – csatlakozz!, Juli-lányok 01, 02 stb. Nyilván megérti a kedves olvasó, ha ezt most kommentár nélkül hagyjuk itt. Már itt bevillan, hogy mindenképpen meg kéne úszni az egészet – ez egyszerűen nem fog menni, de aztán tovább olvassuk a míves levelet. A csatolt képek egyikén megnézhetjük, a Julinak miféle szettet sikerült bérelni valamelyik kölcsönzőből – naná, ribancnak/apácának stb.-nek öltöztetik a szerencsétlent, hogy egy életre elmenjen a kedve a saját barátaitól.



A forgatókönyv innentől elég változatos – volt, hogy moziba kellett menni gagyifilm-nézőbe, volt, hogy drága éttermi vacsorával indítottunk, ahol a beavatott főséf stílusosan pénisz alakú süteményt szervírozott a kényszeredetten mosolygó menyasszonynak, de megesett olyan is, hogy hosszú szervezés után levetítették a Julinak fotósorozatban az egész életét, és a volt pasikról szóló pikáns sztorikat rímben regélte el valamelyik lelkes barátnő. Ez utóbbi még a legjobb ötletekből való, de mivel négyórásra lett húzva a mesedélután, csak a dögunalom maradt meg belőle. A kedvencünk pedig az volt, amikor a menyasszonynak a város legkülönfélébb pontjain elhelyezett üzenetek alapján kellett begyűjteni egy csomó marhaságot, majd az instrukciók alapján rátalálni a fellampionozott bulihelyszínre – ami nyilván viccesen hangzik, de a péntek délutáni csúcsban a jövendőbeli ara órákon át viaskodott az elemekkel tök egyedül (mekkora buli má' órákig magányosan metrózni), és a végén még azzal is megtréfálták a szervezők, hogy az utolsó állomás, egy szexshop boltjában előre megvett vibrátorra volt felpingálva a végső úti cél. Soha ragyogóbb/eredetibb poént.

Az ilyen akciók célja – tapasztalataink alapján – a legkevésbé sem az, hogy a menyasszony jól érezze magát, sokkal inkább, hogy a főszervezők a feles energiáikat bele tudják feccölni valamibe (továbbá lásd: saját, kisszerű vágyaik realizálása), és hogy végső soron ők főszerepeljék végig az estét mint "kreatív igazgatók" és hangadók. Amennyire láttuk, a menyasszonyok mindig udvariasan végrehajtották az ukázt, illedelmesen mosolyogtak az ócskábbnál ócskább feladatokon, elvégre értük lenne az egész, de a fentebb említett esetek egyikében sem tapasztaltuk, hogy őszinte lelkesedés párosult volna a hülyeséghez. Ez az esti-éjjel chippendale-epizódra volt a leginkább igaz, ezt kétszer is tapasztaltuk. A tejszínhabos-olajos idegen férfitesteket szeméremtájékon nyalogatni szerintünk sem akkora móka – természetesen itt is a szervezők voltak azok, akik üvöltve röhögték végig az akciót, és természetesen ők maguk már sokkal szívesebben kóstolgatták az izmos, kreol legényeket, akik amúgy igen gyenge műsort rittyentettek, és a vetkőzős számukon inkább sírni tudtunk volna. Természetesen egy vagyonba volt az "exkluzív" műsor.



Most nyilván azt gondolja az olvasó, hogy megint minden szirszarért nyafogunk, nem jó nekünk semmi, illetve ha ekkora a pofánk, miért nem organizálunk magunk valami nívósabbat. Igaz, szerény eredményekkel tudunk csak elszámolni, de volt szerencsénk egy olyan leánybúcsún is részt venni, ahol a csajok napokig sütötték a jövendőbeli kedvenceit, azt egy ozsonna keretében délután felfaltuk, aztán mindenki megajándékozta, jelképesen útjára engedte a menyasszonyt, szigorúan valami személyes dologgal (semmi lakberendezési tárgy, semmi wellnessvíkend és tsaik.), majd pár feles és némi ejtőzés után irány a kibérelt szórakozóhely, ahol cigányzenekar és bőséges vacsora mellett lehetett nagyokat kacagni meg ríni. Aztán a leányzó kedvenc honi zenekarának frontembere gitáron csak neki, csak ott eldalolta legnagyobb szívszaggató örökzöldjeit, és jó pár további feles után egy melegbárban riszáltunk hajnalig a legdicsőbb diszkóslágerekre. Nem valami eredeti recept, de ahogy kitűnt, a jövendőbeli aráért volt minden egyes másodperc, és őszinte öröm/hála tükröződött azon a sírástól maszatos arcon. Nem volt se fiúsztriptíz, se vibrátor, se péniszt formázó édesség, és az egyenkarperectől is eltekintettünk. Láss csodát, működött a sablondíszletek nélkül is.   



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés