free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Tudatos befektetés egy jó barátnő

Fiáth Tita         Címkék: barátnő, barátság, kapcsolat, lélek, pszichológus 2 hozzászólás

Bár szívesen helyezünk energiákat a barátnőzésbe, szeretjük, hogy ha a befektetés visszajön a későbbiekben. Olyan barátságokat keresünk, amelyek megtérülnek.

Noha a hagyomány inkább a férfibarátságokat tartja számon – alighanem mindnyájunknak volt szerencsénk Petőfi és Arany bajtársiságáról esszéírni a gimiben –, azért a sülve-főve / tűzön-vízen jellegű kapcsolatok a maguk féltékeny kiakadásaival, és az "első vérig" sértések utáni összeborulásaival a nőiség leglényegéhez tartoznak. A lánybarátságok sokszor az évek múlásával sem veszítenek a hőfokukból – miközben a résztvevők lassan teljesen átalakulnak, megváltoznak. A "kebelbarátnő" szerep a feladatkör magját tekintve gyakran hatvanévesen sem más, mint felső tagozatban, ám ritka, hogy egy-egy kétcopfos legjobb barátnő, akit még a gyerekkori balettórákról ismerünk, elkísérjen a nyugdíjas otthonig is.



A barátságok fénykora a serdülőkor. Tizenévesen, vagy a húszas éveink hajnalán a csajbandánk nemcsak a szerelmi ügyeink "kianalizálásához" nyújt segítséget, hanem az identitásunk meghatározásához is: "A legjobb barátnőmet már a szakközepes gólyatáborban kiszúrtam – mondja egy 28 éves nő. – Olyasféle vad fazonnak tűnt, akivel a legnagyobb marhaságokat is megcsinálhatom. Együtt stoppoltunk Párizsba, ő fogta a fejemet a lavór fölött, amikor az ereim felvágása helyett inkább három üveg pezsgőt húztam le egy szakítás után; voltunk punkok, hűvös entellektüelek, de mélyen dekoltált particicák is, akik semmi mást nem akarnak, mint kihalászni egy vastag pénztárcát, amihez azt sem bánják, ha valami unalmas manusz is tartozik. Nélküle nem lennék az, aki. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk a világról, de hát erről szól a tinédzserkor, nem igaz?"

Bár az álarcok próbálgatása idővel a háttérbe szorul, a legjobb barátnő továbbra is az az ember marad, akitől nem egyszerűen a hétköznapok kibírásához kapunk segítséget – receptcsere, nőgyógyászparák, közös léböjtkúra és társaik –, hanem aki mellett a cigiről leszokni képtelen, elkenődött szemfestékű, munkahelyi szívatásokba gubancolódott, szerencsétlen énünk is elfogadhatónak és szerethetőnek tűnik. Minél régebbi a barátság, annál inkább feltételezhető, hogy a másik tanúja volt egy-két alakváltásunknak a stréber érettségizőtől a temetőben szunyókáló gót lédin át a melírozott menedzserasszonyig. Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy megspóroljuk a bemutatkozó sztorizást, amikor olyanokkal haverkodunk, akik évek óta ismernek bennünket. És nem is arról, hogy a könnyes nosztalgia, például a Pataki Attilával közösen abszolvált Edda-táborokon való izmos röhögés ne volna idegenekkel is könnyedén összehozható (kis ország – csomó közös tapasztalat, ugyebár). A régi ismeretség előnye, hogy az idő múlásával egyre bátrabban feltételezhetjük, hogy a felszínes kapcsokon kívül – közös fitneszedző, szeminárium, csónakkikötő – olyasmi köt össze, ami túlmutat a hasonló élethelyzetekből adódó, egyszerű cimboraságon. Aki ismert loncshajú metálosként, ám híres fehérnemű-tervezőként is ugyanolyan frankón elvigyorog velem egy kávé mellett, azzal feltehetően nem pusztán a közös zenei ízlés, vagy a tangabugyik iránti gyűjtőszenvedély rokonít.



Kérdés persze, hogy ha leginkább az éveken átívelő, tartós barátságokban érezhetjük, hogy "önmagunkért szeretnek", akkor miért annyira törékenyek a gimnáziumi kapcsolataink. A Pomádé című film fináléjával ellentétben – ahol az Elvis-hajú srácok és a bőroverallig fejlődött csajok holtomiglan szövetségre lépnek egymással – amerikai kutatások kimutatták, hogy a főiskolás gólyák több mint felének lesz "új legjobb barátnője" az első év végére. Pszichológusok szerint az ok a barátságok megváltozott "mérlegében" keresendő. A meglehetősen kegyetlenül hangzó gazdasági szakkifejezés itt arra utal, hogy leginkább olyan barátságokat keresünk, amelyekben "megtérülnek a költségeink" – azaz bár szívesen helyezünk nagy energiákat a "barátnőzésbe", szeretjük, hogy ha a befektetés visszajön a későbbiek folyamán. Az érettségit követően sokan azok közül, akik megpróbálják fenntartani a régebbi barátságot, keserűen csalódnak: "A csaj, akivel jóban-rosszban, bármiben együtt voltunk, jogra ment, én meg az orvosira. Marha sokat magoltunk mind a ketten, és egyre kevesebb dolog kötött össze bennünket. Naná, hogy azokkal mentem hétvégén kocsmázni, akikkel együtt remegtünk az előadóteremben, hogy észrevette-e a tanár, hogy megettük az egérnek szánt nyugtatót. Jó volt új társasággal pörögni, mert a régi barátnőmmel alig maradt közös témánk, akadozott a társalgás, ráadásul órákba telt, amíg eljutottunk egymás koleszához. Persze évekkel később feltűnt, hogy azóta sem beszélgettem olyan őszintén, olyan igazán spontánul senkivel." Az említett vizsgálat rámutatott arra is, hogy az új barátságok rendszerint az első egyetemi év végéig tartanak – a többségük tehát nem mélyül igazi "legjobb barátnőséggé".

19–20 éves korban ezt követően többféle út adódik. Vannak, akik nem tudnak túllépni a tizenéves aranykor megkopásán, és egyre csak a sérelmeiket dédelgetik: "Sokakhoz hasonlóan teljes depresszióban telt az első három évem a főiskolán – meséli egy 26 éves nő. – Képtelen voltam elfogadni, hogy a világ legjobb osztálya, akikkel tényleg átélhettem, hogy mit jelent egy közösséghez tartozni, egyszer csak nincs többé. Ki erre ment, ki arra, ritkultak a sörözések, és egyre kevesebb lett a mondanivalónk egymásnak. Inkább a menősködés ment, hogy ki a nagyobb májer az egyetemén, miközben látszott, hogy valójában senki sem találja a helyét. Vért izzadtam, mire összekovácsoltam egy csapatot a mostani sulimban. De be kell vallanom, ez is csak vérszegény árnyéka a korábbinak!" Van, akinek ezzel ellentétben sikerül szorosra fűznie a frissen kötött viszonyait, és új "legjobb barátnőt" talál. És van, aki tékozló leányzóként végül visszakanyarodik az alapokhoz – a siker záloga nem feltétlenül a fizikai közelség, mint inkább a közös hang, az olajozott kommunikáció.



"A legjobb barátnőmmel, akivel 12 éves korunk óta össze voltunk nőve, az első vizsgaidőszak után szinte nem is találkoztunk – mondja egy, a második gyermekét váró 31 éves nő. – Akkoriban örültem a szakításnak: felszabadított, hogy nincs velem olyasvalaki, aki a kamaszkori bénázásaimat is végignézte, és aki az orrom alá dörgölné, hogy mit játszom itt a magabiztos hódítót, amikor egy Bravo-t olvasó, pattanásos kis hülye vagyok. Aztán viszont pont ez kezdett el hiányozni. Amikor az első babám született, tök véletlenül futottunk össze egy ruhaboltban. És az, hogy nem kellett magyarázkodnom, amikor sírni kezdtem, hogy úristen mit keresek én itt terhesen, hatalmas megkönnyebbülés volt! Beszélni valakivel, aki pontosan értette, hogy mitől félek. Hogy valahol még mindig az a pattanásos kis hülye vagyok, aki azelőtt. Hogy valaki igazán ismer engem – és azóta sem kell ennél több!"  



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés