free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kollégáink titkos viszonya

-PészM-         Címkék: felelősség, kapcsolat, munka, szex, viszony 0 hozzászólás

A munkahelyi szerelmekről többnyire az összes kolléga tud, titokban tartani gyakorlatilag lehetetlen. Csak sajnos a legkevésbé sem édes teher ez a tudás.

A munkahelyi liezonok vagy lopott pásztorórák többnyire nemcsak a bátor szerencsésekre tartoznak: az asszisztencia is megéri a pénzét, merthogy közös buliról van itt szó. A cinkos némaságtól a kivagyi zsarolásig bizony mindenki hozzáteszi az egyes sztorikhoz a magáét – és hát igazán nem panaszkodhatunk, esemény akad dögivel. Minden munkahelyi kisközösségnek megvan a maga kvázi-iwiwes profilja: ki mikor kivel volt, vagy akart lenni. Donjuanok és szendeszüzek, házasok és prédára lesők, öltözőfülkék, liftek, hétvégi irodaház egyetlen árva portással, odabent töltött péntek éjjelek. Hogy a céges itatókat, évfordulókat, a karácsonyi üzleti partik mosdóit ne is említsük.

Egészen kivételesen most nem azzal a forgatókönyvvel foglalkozunk, hogy mi a teendő, ha mi találjuk magunkat az irodavezető vagy a szoknyapecér marketinges ágyában, hanem ha a közvetlen kollégáink között bimbódzik a románc. Hiába, hogy az akció pillanatában úgy tűnik, erről soha senki nem fog tudomást szerezni, a melóhely nem az a dimenzió, ahol egy napnál tovább rejtve marad a rosszaság. Lebukni persze sokféleképpen lehet: ha tárgyi bizonyíték, konkrét bűnjel nem is maradna az érintettek után, szinte biztos, hogy valaki rájuk nyit, vagy ami még rosszabb, valamelyik fél bosszúból vagy csak a pletykálkodás öröme kedvéért legalább egy embernek biztosan továbbadja (és akkor már részletesen) – a szájrul szájra innentől lavinaként dagad tovább. Aztán ha tartósabbnak ígérkezik és hosszú távon is kölcsönös a vonzalom, szinte lehetetlen elkerülni egy-egy éles szemű kollégát. Az első égő arcpírről tudni fogják, hogy nem a hideg csípte ki azt a rózsás orcát.



Na de menjünk elölről. Onnan például, amikor a fénymásolóban szétrebbennek a kollégák, és már magunk se tudjuk, ki kap előbb infarktust: ők vagy mi (és hogy pont ők?! hát hol a fészkes fenébe bolondulhattak ezek egymásba? mindegy). Mi mást tehetnénk, nyilván úgy csinálunk, mintha az égadta világon semmit sem láttunk volna, de a hangunk remegéséből a hülye is kiérzi, hogy most már hárman tudjuk, amit csak két embernek kéne. A kínt kussolással vagy röhögéssel is tetézhetjük, de kutyaszorítóban vagyunk: tudják, hogy mi tudjuk, és fordítva, ergó még ha máshonnan is indulna útjára a szóbeszéd, mi már biztosan sárosak leszünk – de cinkostársak is a bűnben. A cikit persze jócskán lehet fokozni: mivel a házasságtörés intézménye nem új keletű, se szeri, se száma az olyan eseteknek, amikor boldog családapák vagy friss menyecskék engednek a kaland csábításának. Ez idáig még nem tartozik ránk, de ha ismerjük is a kedves partnert, ne adj isten egy felületes haverság is szövődött köztünk az idők során, a mi vállunkra is ráül az ördög: hát hogy lapogassuk meg annak a jóembernek eztán nagy ártatlanul a hátát, mikor a kedves neje a szemünk láttára paráználkodott a közös kollégánkkal?

A legrosszabb nyilván az, ha igazságosztót vagy atyaúristent próbálunk játszani, és – hasztalan – jó tanácsainkkal nyakig merülünk az ügyben. Hiába, hogy itt már a mi lelkiismeretünk is meg lett mártva a fertőben, tényleg nem a mi dolgunk házasságokat bomlasztani, vagy megpróbálni jó útra téríteni a felajzott munkatársakat. Arra azonban ismerünk példát, amikor a mértéktartásért már szót kellett emelni, mert az mégse járta, hogy a munkaidő java részét a közeli kávézókban vagy a melóhelyi zuhanyzóban töltötték – és persze a maradék munkaerő kupaktanácsra kényszerült, hogy akkor most mitévő, mert ez a vircsaft már jelentékeny gazdasági kárral fenyeget, az erkölcsiről nem beszélve. Ilyenkor a legmegbízhatóbb kolléga van felkérve titkos közvetítőnek, az ő békés józanságának kell jobb belátásra bírni, de minimum óvatosságra inteni az elkanászodott párost, és hátha nem kell a főnököt belekeverni az amúgy is roppant kínos közösségi buliba. Merthogy sajnos az a kimenet is megesett többfelé, amikor a bossnak kellett jeleznie: ez itt nem kupi, és lehet, hogy jó lenne, ha a következő partner már nem a kollégákból kerülne ki – hiszen jócskán megnőtt a fluktuáció, amióta XY csak a közvetlen munkatársai körében keres alkalmi partnert vagy valamivel hosszabb távú párkapcsolatot. A lapátra került alkalmazottak pedig a cég kötelékéből is menekülnek, amint beütött a krach.



Arról nem is szólva, hogy az előléptetések, fizetésemelések amúgy is feszültségekkel terhes lebonyolítása során senki sem fog megfeledkezni a "szereposztó díványokról", és senkit sem fog érdekelni a kvalitás a bujálkodás árnyékában. Ettől persze az átlagosnál vastagabb arcbőr simán megvéd, de higgyük el: a kollégáknak sem jó, ha mi felelőtlenül fekszünk össze fűvel-fával odabent, és még csak kicsit sem figyelünk oda arra, hogy a körülményekhez képest elegánsan lőjünk házinyulat. A susmus persze jóleső egy-egy kávé mellett (az események összegzése, továbbgondolása stb.), de fülig pirulnak ők is, hogy olyasmi tudás birtokában vannak, amellyel bármikor visszaélhetnek, és bár tudván tudják, nem rájuk tartozik más hálószobatitka, de mégis olyasmihez kell nap mint nap – akaratuk ellenére – asszisztálni (plusz játszani a hülyét), ami csak egy bizonyos pontig szórakoztató. Onnan már felelősség és kín egyszerre.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés