free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ha a lustaság fájna

-PészM-         Címkék: férfi, kapcsolat, kommunikáció, lustaság, munka 0 hozzászólás

A lustaság nagyobb hullámverésben dolgozik: a mellettünk élő restek indulatot szítanak, és nemcsak a munkánknak tesznek keresztbe, de még nekik áll följebb.

Szó nincs róla, drága olvasóink, hogy nekünk glória libegne a fejünk felett, és ne volna vaj a fül mögött. Minket is rajta lehet kapni munkahelyi lógáson, slendriánságon, sunnyogáson olykor, máskor hetekig nem fog se az agyunk, se a ceruzánk – és a napi tizeniksz óra robotot mi is örömmel cseréljük alkalomadtán pihentető pauzákra, kávé melletti pletykálásra, miegyébre.

Azért pécézzük most ki a lustákat, mert az utóbbi időben többvödörnyi sztori gyűlt össze (megint) párkapcsolati, munkahelyi restekről, de olyanokról, akik az elegancia minimumával se bírnak, és az elemi szabályok áthágása napi rutin az életükben. Hogy aztán az általunk lustaságnak címkézett jelenség mögött súlyos motiválatlanság, életuntság, ne adj Isten valami alattomos depresszió leledzik (ami télidőben ugye sokaknál törzsvendég), percig sem vitatjuk, de minden jó szándékunk ellenére is csak azt mondhatjuk: tele a puttony. Nem poén ez, nem jópofa, és nem nézzük el sokáig.

Kezdjük a magánéleti panaszosokkal, azokból mindig akad bőven. A pasi napi két óra meló után magához öleli a csokis kekszes zacskót, bebetonozza magát a tévé vagy a net elé, és drukkolunk, hogy ne felejtsen el köszönni, ha hazaérünk. Fejfájásra panaszkod, ledől pár órára, este reklamálja a meleg ételt, mert úgy fázik, és éjjel 11-kor álmos szemekkel azt mondja, mekkora paraszt az ő főnöke, hogy sürgeti örökké, és mindenféle levonásokkal fenyegetőzik.

Figyelem: nem csak ott hízik a baj, hogy a pénz ólomlassúsággal csordogál a közös (?) kasszába, hanem a nagybötűs férfi kezd elhomályosulni ott a fotelben, aki hónapok óta nem képes egy telefont elintézni, egy papírt bevinni a hivatalba, vagy a saját öreganyját meglátogatni egy palack vörösborral. A házimunka derogál, a fizetős munka ráér, minden unalmas, mindenki hülye, amúgy is hideg van, és még a közértbe leugrani egy cigiért is erőn felüli kihívás. Teendő?

deviantart.com

A tapasztaltak állítják, a napi szintű, permanens cseszegetés zsákutca, a barátokkal való példálózás dettó, az elhagyással riogatás végképp. Szakemberhez nem, inkább ellenünk fordul, és kedvenc szavajárása lesz, hogy olyan követelőzők/ingerültek/bunkók vagyunk, holott ő a lelkét is. Állítólag a higgadt kommunikáció – ha még nem szakad a cérna – működhet, és a leglustább trógereknél beválik, ha a nővel kettesben néznek munkát, töltik ki a hivatalos papírt, intézik az ügyeket, vagy ha a tehetségre apellálva nehezményezzük, hogy mennyit is veszít a világ, ha őméltósága kreatív energiái bent rekednek.

Olyan adatközlőnk is akadt, akinél a családtervezés és az azzal járó terhek bírták moccanásra a hímet, de a seggnyalás itt is előkelő helyen szerepelt, a gondoskodó apa képe, a családjáért áldozatot hozó kitartó férfi profilja ha lassan is, de megmozdított valamit, és alternatívát kínált a sportújság és a délutáni szunya helyett. Másoknál az jött be, hogy napokig arról diskuráltak, mivel is tölthetné a tengernyi időt az ereje teljében lévő "családfő", végül egy szinkronsuli és egy marketinges meló is összejött. A kedvencünk azonban, aki körlevelet írt a pasija egész családjának, amiben hosszas és kendőzetlen problémaismertetés után felszólított mindenkit, a továbbiakban egy fillérrel se támogassák a kölket, addig semmiképp, amíg nem hajlandó felnőtt ember módjára hasznosan, értelmesen és lehetőség szerint jövedelmezőn tölteni a temérdek szabadidejét. (Lett nagy perpatvar, sírás és fenyegetőzés, de három hét alatt minden és mindenki a helyére került.)

A mi idegeinket azonban erősebben borzolják a semmittevő kollégák, felettesek/beosztottak. Bármire kéri őket az ember, a fülük botját se – mintha nem a gigantikus világválság legalján csücsülnénk. Ciccegnek, mindig van valami kifogásuk (többnyire olyan halaszthatatlanok, mint egy kávé, egy telefon, rejtélyes magánéleti probléma, vagy meg se indokolják, csak kussban nem csinálnak semmit), szájat húznak és motyognak magukban. Az önérzetük általában óriási, nyafogni imádnak, az igazságérzetük öt tinédzserét is kiteszi, és mindig, de mindig az áldozati bárány gúnyájába bújnak.

deviantart.com

Az ember szinte megijed tőlük, egyúttal saját magától is, mert minden egyes alkalommal ráébredünk: ez a távolság áthidalhatatlan. Hogy aztán a mi hátunkon csattan az ostor, mert hetek óta dumálni/ebédelni/netezni jár be a kedves kolléga, a legkevésbé sem számít. Nem szabadkozik, nem szégyelli magát, és néha már hazudni is lusta (ezért vetjük meg a legjobban). Egész nap megvetően bámul, de ha a mi munkánkban észlel hibát, azonnal szóvá teszi, és nem csinál titkot belőle, hogy minket is, a munkát is, sőt a munkahelyet is vastagon leszarja. Megoldás?

Működni szokott, ha a főnök ejnyebejnyéje helyett a közösség erejét használjuk ki. Ha több ember munkája is a lógós miatt késik vagy hiúsul meg, nagyobb a nyomás és a kollektív harag is. Fontos, hogy az elvégzett munkával el kelljen számolni, akár napi szinten is, és bár a többi kolléga rühellni fogja az ezzel járó pluszfeladatokat, senki nem úszhatja meg a "prezentációt". A határidők betartása legyen mindenkire érvényes: az indokolatlan csúszás vagy hiány mindig járjon következménnyel, és legyen publikus, ki a ludas. A személyes ellenszenvvel nem mindig tudunk mit kezdeni, de még a legelvetemültebb munkatárs lelkére is jótékonyan hathat a dicsérő szó és az elismerés.

Ha úgy hozza az élet, ne mulasszuk el méltányolni, amit lehet. Ha meg végképp nem működik semmi, a jól bevált gyakorlatot alkalmazva kenjük a válságra az egészet, leépítés, csókolom. Ha nem mi döntünk, akkor borítsunk asztalt odafent, és nyíltan vázoljuk a big bossnak, miért is nem mehet ez így tovább. Ne várjuk meg az első infarktust vagy gyomorfekélyt pusztán azért, mert napi 8-10 órában seggfejekkel kell időznünk.   



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés