free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Félelem az idegenektől

pszichologus@borsa.hu         Címkék: bölcsőde, pszichológus, szakértő 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Tisztelt Pszichológusnő!
 
A kislányom kétéves volt március elején. Itthon nyugodt, kiegyensúlyozott, nagyon vidám gyermek. Már a születésétől fogva észleltem, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen, sokadszori találkozásra fogadja el az idegen felnőtteket, nagyon érzékeny. Később a játszóteres, zenebölcsis korszakában az idegen gyerekek is félelmet keltettek benne. Mindig próbáltam megmagyarázni neki az adott szituációt, pl. a kisfiú csak a motorodat akarja megnézni stb. Február végén bölcsibe kellett adnom. Eddig négy hetet járt összesen (három darabban) a betegségek miatt. A beszoktatós gondozóval, Edit nénivel kezdettől fogva jó kapcsolatban vannak, szeretik egymást, eddig nem is volt sírás amiatt, hogy nem vagyok vele. Most kezd rájönni, hogy az egyszemélyes figyelem csak átmeneti volt, mert Edit néninek más gyerekekkel is kell foglalkoznia, s ezt Dóri úgy reagálja le, hogy ordít akkor is, amikor pl. csak kezet mosni megy ki a gondozónő.

Személy szerint erről az a véleményem, hogy eddig egy percre sem hagyta a gondozónő magára, vitte mindenhová, s a kislányom most nehezen éli meg, hogy valamennyire le kell válnia róla. Nincs azirányú tapasztalata, hogyha azt mondja, kimegy, akkor vissza is jön. A másik gondozónőt ha csak meglátja, vagy az szól hozzá, már ordít, egyáltalán nem akarja elfogadni. Talán nem is érti, hogy miért kellene, hiszen eddig mindig ott volt  mind a kettő velük, s egyértelmű lehet számára, hogy azt választja, aki beszoktatta. Jól gondolom ezt? Azt gondolom, hogy Dóri is beszokik majd a bölcsibe, csak mivel ennyire érzékeny gyermek, sokkal több időre lesz szüksége, mert ő egy "nehezen felmelegedő" típus.

Problémának látom azt is, hogy nincs még rendszer abban, hogy mikor viszem és hozom. Van hogy 9-re, van, hogy 10-re kell vinnem, s valamikor alvás után elhozom, valamikor meg ott is uzsizik. Mindezt  aszerint, hogy a beszoktatós gondozónő hogyan dolgozik. De nem lenne jobb, ha a másikkal is kicsit egyedül lenne, hogy ő is tudjon úgy ismerkedni a gyerekkel, hogy a kislány adott esetben ne tudja Edit nénit választani, mert az nincs ott? Vagy ezzel az érzékeny lelkét teljesen tönkretenném? Kérem, ossza meg velem a véleményét, mert egyre jobban kezdek kétségbe esni.

Tisztelettel: Éva

Kedves Éva,

bár a családból a külvilágba tett első kirándulások igen fájdalmas felismerésekkel járhatnak – olyasmikkel, hogy egy anyukának egyéb dolgai is vannak rajtunk kívül; hogy mi, akik eddig a világ középpontjában voltunk, egyszerre osztozni kényszerülünk a figyelmen és szereteten másokkal és így tovább –, nem gondolom, hogy egy gyermek lelkét "teljesen össze lehetne törni". Sőt, ezek azok a nélkülözhetetlen tapasztalatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a világban később boldogulni tudjunk a többiek között, és alkalmazkodjunk másokhoz.

A kötődéselmélet kutatói szerint a szülőhöz stabilan, biztonságosan kötődő gyermekek az anyától való elválást eleinte nehezen élik meg (vagyis az lenne a különös, ha egyáltalán nem reagálnának arra, amikor az anyukájuk magára hagyja őket egy idegen környezetben). A Dórihoz hasonló temperamentumú, szorongóbb, ijedősebb, érzékenyebb gyerekek ráadásul valamivel nehezebben is viselik az idegenek közelségét – ennek úgy tűnik, kemény biológiai alapjai vannak, amin nem lehet erőszakkal változtatni. A gyerekként lassan felmelegedők felnőttkorukra sem válnak a leglazább, mindenkivel azonnal szóba elegyedő "partiördögökké", de erre alighanem nincs is szükség. Visszatérve a kötődéshez: a legfontosabb a következetesség. A gyereknek ugyanis meg kell tanulnia, hogy az anya, az apa vagy a gondozónő "állandósággal bíró" személyek. Ez annyit jelent, hogy akkor is léteznek, ha éppen nem látjuk őket, tehát tőlünk függetlenül is vannak valahol. Ha nincs velem a gondozónő, bízhatok abban, hogy rövidesen visszatér, ugyanúgy figyelni fog rám, és szeret majd engem, ahogy eddig. Lényegében a bizalom kiépítéséről van szó, de tagadhatatlan, hogy az idegrendszer érettsége is szükséges ehhez (például szükség van némi emlékező képességre ahhoz, hogy fejben is megtartsuk a másik személy, és a hozzá fűződő viszonyunk belső képét). Kétéves kor után a gyerekek már képesek erre, de persze nem olyan könnyedén, mint mondjuk a kisiskolás korúak. A bölcsődébe szoktatáshoz éppen ezért több türelem, lassabb tempó szükséges.

A második gondozónő elfogadása talán azért nehézkes, mert a gyerek védekezik a csalódás ellen: nem szeretné újból átélni az elszakadás fájdalmát – miközben ráadásul az előzővel való kapcsolat sem tisztázódott még teljesen ("Ki ő nekem, bízhatok-e benne; ha szeret engem, hogyan hagyhat magamra, amikor félek, és szükségem van rá?" stb.). Amint írtam, talán a következetesség volna a legfontosabb: annak az érzése, hogy bármi történjen is, Dóri biztonságban van, bízhat abban, hogy mindennap érte jönnek, és vigyáznak rá. Ennek érdekében talán célszerű lenne a napirendet kicsit átszabni annak érdekében, hogy a bölcsibe indulás és az onnan való hazamenetel időpontjai mindennap nagyjából azonos időpontra essenek. A másik gondozónőről érdemes otthon is beszélgetni (illetve a gyerek életkorához igazodva: olyan játékokat játszani, amelyekben a pozitív szereplő ugyanazt a nevet viseli; állatfigurákkal játszani olyasmit, hogy a kicsinyek bölcsődébe mennek, és ott ez a néni vigyáz rájuk stb.). A legfontosabb, hogy ha otthon semmilyen egyéb probléma nincs, és Dóri biztonságosan kötődik a szüleihez, akkor – feltéve, ha nem azt éli meg, hogy sürgetik, és nem hagyják a saját tempójában hozzászokni az új szituációhoz – nagy valószínűséggel beilleszkedik a szeretetteljes bölcsődei környezetbe is, ahol átélheti, hogy nem maradt magára, és figyelnek rá. Remélem, miután lezajlott a beszoktatási folyamat, igazán élvezni fogja a többi gyerekkel való együttlétet.

Mindehhez sok sikert és kitartás kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita   



LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés