free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Tanuljunk már meg pontosak lenni

Borsa         Címkék: dugó, hajszárító, késés, púder 29 hozzászólás

Késni természetes, sőt normális. Dugó van, lerobbant a kocsi, beszart a hajszárító. Na persze. Embereljük már meg magunkat egy kicsit, olyan ócska dolog másokat váratni.

Egy barátnőm meséli gyakran, hogy a római ösztöndíja alatt szokott rá a cigizésre, mert nem bírta tovább, hogy bő másfél órákat ácsorgott a megbeszélt helyen és időben – egyedül. Bár magunk sem vagyunk feltétlen hívei a poroszos pedantériának, de egyre inkább tapasztaljuk, hogy késni itthon kifejezetten normális dolognak számít – bocsánatosnak pedig azért, mert mindig rá lehet fogni a dugóra, az akadozó városi tömegközlekedésre, a szomszédra vagy úgy zusammen a nagyvárosi ritmusra és kultúrára az egészet. Ezt pedig általában mindig a késő fél veszi könnyedén, és mivel egy negyed órás késést amúgy is "illik" rászámolni, a késők tulajdonképpen ehhez képest mérik a csúszást, és ez már a pofátlanság magasiskolája.



Kicsit késve megyünk be dolgozni (de kicsit előbb jövünk el), kicsit késve érkezünk a megbeszélt találkozókra, késve fizetünk be csekket, késve megyünk a gyerekért az oviba és késünk pár percet a moziból is, sőt még a reptéren is nekünk áll följebb, hogy most mit izélnek azon a három percen. Örökké váratlan dolgokra fogjuk ezeket a tíz perceket, holott szívünkre a kezet: pontosan tudjuk, hogy el fogunk késni, csak egyszerűen nem számít, nem érdekel. Várjanak ránk.

Persze egy buszmegállóba megbeszélt randira tízperces csúszással betoppanást a háromfokos cidriben már nem egyszerű egy pardonnal elütni, mint ahogy a moziban átgázolni a felbőszült tömegen sem annyira menő dolog, mert joggal morognak a népek, hogy eltakarjuk a képet, felállítunk egy sornyi embert, aztán még komótosan levetkőzünk – ki a francot érdekel a sok idegen senkiházi. Az óvónénivel hangosan perlekedünk, amiért az ordítva fogad a sokszor elmondott öt óra helyett fél hatkor, és még nem átalljuk a rendszert szidni, meg magunkat sajnálni, és az áldozati bárány bőrét magukra ölteni.

Szerintünk a minimum, hogy a késést időben jelezzük, és nem vesszük alapértelmezettnek, hogy nekünk ezt minden kommentár nélkül lehet. Ne derogáljon már egy SMS-t bepötyögni a gépbe, ha ránk várva dekkolnak valahol, és a várakozó haragját sem mindig elegáns a vállunkról lepöccinteni, őt címkézve kicsinyes baromnak. A munkahelyi késésért jobb/rosszabb helyeken levonás jár vagy valamilyen más jellegű "fegyelmező" büntetés, ami első körben talán fölösleges szigornak tűnhet, ám ha dolgoztunk már olyan munkahelyen, ahol ezt nem kérik számon a dolgozókon, láthatjuk, hogy egy jó félórás késés reggelente a minimum, amit még hosszas pakolgatás és kávézás követ, és lassan a delet is elüti az óra, mire a kedves munkavállaló méltóztatik nekigyürkőzni az aznapinak. De igazából akkor se, mert mindjárt ebédszünetre "csöngetnek" (addig meg minek moccanni is), amit még hosszas etyepetye meg pletykakör követ, délutáni ejtőzés meg netezés, és így folynak el a napok, meg a kezünk közül ki az életünk.



Nem szívesen citáljuk ide az általános passzust, mely szerint késni minden esetben tiszteletlenség, udvariatlanság – de mást mi se mondhatunk: örökké megváratnak, a mi időnkkel gazdálkodnak, a mi seggünk fagy be a hidegben, és a mi kollégáink csinálják a semmit délután kettőig. Az életünket is elunjuk ezek alatt a negyedórák alatt, mert valahogy mi nem nagyon merjük rászámolni azt a tizenöt percet, vagy legalábbis nem nagyon akaródzik az "újfajta" időszámítás.

Persze ugyanezek a kényelmesek vinnyognak a leghangosabban, ha a fogorvos vagy a nőgyógyász félórát váratja őket, vagy ha a MÁV-vicinális nem pontosan érkezik le a vidéki nagyvárosba, és teli szájjal mocskolódnak, ha késve utalnak a számlájukra, vagy az utazási iroda gépe két órával később száll fel. Nem mintha nem lenne igazuk, de nekünk kísérteties az összefüggés, hogy a leghangosabbak órája jár többnyire a leglassabban.  

Igazából nem akkora kunszt rászoktatni magunkat a pontosságra, még olyan áron is, hogy netán iparkodni kell, és mondjuk a rúzsozás aznap reggel kimarad, vagy nem olyan komótosan früstükölünk otthon. A saját bizonyítványunkba ellenben könyörtelenül beíródik a "késős" mint osztályzat, általában olyan jelzők szomszédságában, mint bunkó, közömbös, tiszeteletlen, lusta... ne ragozzuk. Ne szopassuk már egymást, ha nem muszáj, tényleg felnőtt emberek vagyunk, ki tudjuk számítani a közlekedést, az átszállást, az időt, amíg parkolunk a dzsippel, a gyerek minden reggel lejátszott cirkuszát vagy a make-up idejét. Nem nagyobb kihívás öt perccel előbb kelni vagy kicsit megerőltetni magunkat, mint a "megbízhatatlan" bélyeget viselni a homlokunkon.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés