free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kegyes hazugságok a kapcsolatban

Fiáth Tita         Címkék: ex, hazugság, kapcsolat, lélek, mellébeszélés 0 hozzászólás

A finom mellébeszélés legalább annyira védi a saját érdekeinket, mint amennyire kíméli a másikat. A 20-30 év közöttiek 80 százaléka választja a háryjánoskodást.

Mindannyian mondtunk már olyasmit a kedvesünknek, hogy hosszú volt a sor a postán, miközben a volt pasinkkal söröztünk egy romkocsmában. Meg hogy sosem gondoltunk másvalakire szex közben. És természetesen csak egy régi osztálytárs az az ismeretlen, akivel egész éjszaka flörtöltünk. Egy amerikai felmérés szerint a húsz és harminc év közöttiek 80 százaléka választja a háryjánoskodást, ha az exével töltött idő kerül szóba az új kapcsolatában, és valamennyien kábították már a társukat annak érdekében, hogy ne okozzanak fájdalmat.

A fájdalmas igazságok elkendőzésekor mindig megtaláljuk a bennünket igazoló, frappáns okokat: nem akarjuk vérig sérteni, bőszíteni a partnerünket, vagy épp olvadozunk a sajnálattól. A torzítások bajnoka, amikor a hazugságainkért elkezdjük a társunkat hibáztatni: "Sohasem dumáltam mellé, amikor együtt jártam valakivel, de a mostani pasimmal egyszerűen muszáj – fakad ki egy 22 éves nő. – Annyira féltékeny, hogy két szót sem válthatok a koncerteken a haverjaimmal. Vizsgaidőszakban kénytelen vagyok elhitetni vele, hogy csak lányokkal tanulunk együtt, arról nem is beszélve, milyen vérfürdőt rendezne, ha megneszelné, hogy az Ágiként hivatkozott némettanárom valójában egy friss diplomás srác."



Sejtjük persze, hogy az önfeláldozás krisztusi pózától függetlenül minden szentnek maga felé (is) hajlik a keze. Ahogy a kortárs szociálpszichológia fogalmaz: az emberek nem egyszerűen jók, erkölcsösek és rendesek akarnak lenni, hanem nagyrészt jobbnak, erkölcsösebbnek és rendesebbnek látják magukat, mint másokat. Logikai képtelenség persze, hogy az emberek 90 százaléka jobb arc legyen, mint a nagyátlag. Ugyanakkor ezek az "egótupírok" járulnak hozzá ahhoz, hogy optimisták és kitartóak maradjunk, viszonylag magas önbecsüléssel. Mivel a "becstelen" vagy a "kisstílű hazudozó" címkék összeegyeztethetetlenek a rózsaszínre suvickolt önképünkkel, kénytelenek vagyunk "kidumálni" a lódításainkat. A hazugságot magát nehéz lenne letagadni, ezért leggyakrabban a mögöttes szándékainkat, a motivációnkat kozmetikázzuk. Így válik a füllentés főbenjáró bűn helyett a kedvesség és a szeretet kifejezésének, és a másikkal való törődésnek az eszközévé.

Ha befejezhetnénk itt az eszmefuttatást, valószínűleg a felére csökkenne a boldogtalan vagy a szakadék felé közelítő szerelmek száma. A párkapcsolati dinamika azonban ennél sajnos bonyolultabb. A hazugság másik oldalán állni, és pókerarccal nyelni a süketelést korántsem ennyire lányregényes. A befogadó fél, a "kamut kapó" ugyanis a fentiekkel homlokegyenest ellentétesen észleli a tódítást. Amíg a szövegelő spontánnak és jóindulatúnak érzékeli önmagát, addig az, akinek a pofájába vágják a válogatott képtelenségeket, hajlamos a másikat érdekvezérelt, és szándékosan mellébeszélő dögnek látni. Érdekes váltás figyelhető meg itt: amikor mi hazudunk, kimagyarázzuk magunknak az egészet azzal, hogy tekintettel akartunk lenni a párunk érzékenységére. Amikor azonban nekünk hazudnak, elvitatjuk a másiktól ugyanezt!

Ahelyett, hogy a pasinkat is előzékenynek és empatikusnak észlelnénk, rögtön arra gondolunk, hogy szimplán védi magát, gyáva – hiszen az igazságot megmondani jóval hosszadalmasabb meg bonyolultabb procedúra lett volna –, és nyilvánvalóan nem is először fordul elő, hogy átráz bennünket. "Bombariadó volt a munkahelyemen, ezért órákkal hamarabb hazamehettem – meséli egy 31 éves nő. – A férjem a teniszedzőnőjével ücsörgött a sarki presszóban. Ott, ahová velem sosem akart bemenni, mert "igénytelen helynek" tartotta. Amikor este kérdőre vontam, elmondta, hogy nem randevúról volt szó, véletlenül futottak össze a ház előtt. Én viszont hosszú ideig képtelen voltam megszabadulni a gondolattól, hogy rendszeresen nálunk henteregnek, amíg dolgozom, és egy kávéval fejezik be a délutánt. És persze emiatt nem visz engem a törzshelyükre sohasem!"



Summa summarum, amíg a saját hazugságainkat kimagyarázzuk azzal, hogy a "körülmények kényszerítettek" minderre, ám a lélekmélyeken nagyon is rendes, böcsületes polgárok volnánk, addig a szerelmünk lebukásakor kizárólag az alantas jellemvonásokat vesszük figyelembe, és a lehetőséget, hogy a másik is kegyet próbált volna gyakorolni irányunkban, egy gyors kézmozdulattal lesöpörjük. Pedig gondoljunk bele, hány eldurvult balhét, ne adj' Isten szakítást spórolhattunk volna meg, ha fél szemmel a másik nézőpontjaira is odasandítunk, ahogy egy fiatal nőbetegem példája is mutatja: "Mindig ilyen gyanakvó voltam. Amikor száz kilósan azt mondta az apám, hogy szerinte ducin is csinos vagyok, nem arra gondoltam, hogy szeret, és neki is borzasztóan fáj, ha állandóan depressziósnak lát a túlsúlyom miatt, hanem hogy ilyen rafinált módon akarja felhívni a figyelmemet arra, milyen csúnya vagyok valójában. Ne kérdezd, hogy ebben mi a logika. A leghosszabb kapcsolatommal is a paráim miatt szakítottunk. Mindig azt állította, hogy rajtam kívül senkivel sem levelez az intim dolgairól, egyszer azonban elöl hagyott egy hosszú emailt, amit egy közeli barátnőjének írt. Gyönyörűen fogalmazott benne, és nagyon részletesen beszámolt az érzéseiről. Annyira féltékeny lettem, hogy azonnal kérdőre vontam. Azt állította, hogy szüksége van valakire, akivel például a velem kapcsolatos érzelmeit megbeszélheti – egy olyan barátra, aki kívülről képes látni a viszonyunkat, de ettől függetlenül belém szerelmes. Bennem azonban csak az vibrált, hogy átvágott. Sokáig egyáltalán nem álltam szóba vele, amit ennyi év távlatából már bánok – talán azért, mert ahogy idősebb lettem, belátom, hogy voltaképp igaza volt. Most például vele teáztam az imént, és azt kell mondanom, hogy hiába vagyok fél éve a mostani párommal, sokkal őszintébben elbeszélgettem vele, mint a pasimmal az utóbbi hónapokban!"



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés