free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Álláskeresés a baráti e-mailek tükrében

-PészM-         Címkék: álláskeresés, barátság, kapcsolat, munkanélküliség, segítség 2 hozzászólás

Ha a haverjaink közbenjárását kérjük, hogy valamilyen munkához jussunk, ne apelláljunk szemtelenül a barátságra. Legyünk őszinték: állás kell, ha tud, segítsen.

A családtagjainkat, a barátainkat és az ismerőseinket lapátra hányva rúgják ki mindenhonnan, tömegestül (bár néha napokra kezdett úgy tűnni, mintha szelídülne a baj, aztán mégse). Aki próbált már állást keresni a kapcsolati hálója mellőzésével – büszkeség, becsületesség satöbbi okán –, pontosan tudja, mekkora kínkeserv a huszadik állásinterjúról is orrlógatva kibattyogni, vagy lehetetlen kompromisszumokkal elvállalni a világ legócskább, lélekölő melóit. Utóbbi eset, épp az említettek miatt is, meglehetősen ritka, így naponta ömlenek a postafiókunkba a segélykérő levelek, CV-k, ajánlkozások, vagy épp mi magunk vagyunk rászorítva, hogy hasonlókat fogalmazgassunk esténként. Hát nem könnyű.



Nem vállalkozunk rá, hogy etikettet, normákat rajzoljunk az alábbiakban, de ezt a nagy halom tapasztalatot már talán érdemes valamelyest rendszerezni. Mi például szeretjük, és magunk is igyekszünk ezt a módját választani, ha a hozzánk befutó, állásügyeket megpendítő levél egyenes, őszinte és lényegretörő. Bár érezni, hogy sokaknak "a kérés nagy szégyen", de mindenki dolgát megkönnyítjük, ha nem a francia forradalomig meg a parasztfelkelésig megyünk vissza, ha azt szeretnénk közölni, hogy állásra vagy közbenjárásra lenne szükségünk. Nyugodtan foglaljuk össze a mondandónk elején, hogy az előző munkahelyükön mi történt, hogy jártak el velünk, milyen helyzetben vagyunk épp, és pontosan miben kérjük a haverunk segítségét. Az udvarias fogalmazás persze nem jelenti a bocsánatkérő ömlengést, mint ahogy a túlontúl vicceskedőre fazonírozott, videókkal, emotikonokkal tűzdelt leveleket is mellőzzük – a tragédia kicsit szikárabban megfestve amúgy is nagyobbat üt. Szóval bevezetés, kifejtés, lezárás, csókolom. A saját kvalitásainkra, eredményeinkre, szakmai tapasztalatunkra nyugodtan hivatkozzunk akkor is, ha barátnak címezzük a levelet, és lehetőleg ez utóbbit domborítsuk ahelyett, hogy a jóbarátság tesztelését tűznénk ki – ravasz, körmönfont retorikával – célul.

Szóval tessék bátran, egyenesen fogalmazni (ilyen időkben ez a legkevesebb)  – mint ahogy válaszolni is ekképp illik ezekre a levelekre. Utálatos dolog, ha pusztán gyávaságból elhúzzák a mézes madzagot az orrunk előtt, fűt-fát ígérnek, vagy ha valami nagyon ócska, áludvarias viszontlevéllel leráznak. Ha nem tudunk segíteni, írjuk meg. Ha tudnánk, de nem akarunk (mert mondjuk nem bízunk az illetőben, szakmailag megkérdőjelezhető, és tartunk tőle, hogy a mi renoménkat fogja rondítani), akkor is adjunk együttérző, de határozott nemleges választ. Maximum odabiggyeszthetjük, hogy nem aktuális, de alkalomadtán jelentkezünk. Ha pedig módunkban is áll segíteni, és egyéb akadálya sincs, hogy két jó szót szóljunk a haverunkért, akkor tessék megemelni a seggünket, és telefonálni, leveleket írni, csesztetni a HR-est. Legyünk már jó fejek, és ne a mi restségünkön, nemtörődömségünkön múljon egy régi jó barátunk, volt osztálytársunk vagy kedvelt exkollégánk egzisztenciája (nem erkölcscsőszködni akarunk, igazán, de tényleg botlottunk a napokban olyan sztoriba, ahol nagyvállalati titkárnő többszöri kérés ellenére is lustaságból nem jelezte, hogy a szomszédja kiváló tolmács – elfelejtette, illetve örökké úgynevezett alkalmas időpontra várt –, míg végül elvitte más az állást).



Nézzük akkor a kevésbé elegáns megközelítéseket. Az olyat például, ahol a régi kedves ismerős két-három napig leveleket írogat, "csak úgy", sörözni invitál, felmelegítené a jó viszonyt, míg a huszadik levélben nagy nehezen kiböki, ugyan nyomjuk már be őt a céghez, mert kirúgták, mi meg ott ülünk a tutiba'. A kiskertek alatt beosonni nagyon ócska és megalázó eljárás, mint ahogy a pökhendi felszólító móddal is tessék csínján bánni, akármekkora országos cimboránk is az illető. Szintén nem szimpatikus, ha régi szívességekre hivatkozva indítunk, a kérésünk pedig tulajdonképpen a tartozás behajtását rejti, és ekképp hozzuk nehéz helyzetbe a címzettet (aki, épp a bicskanyitogató megközelítés miatt, dafke sem fog segíteni – és mennyire jól teszi). Szintén gyomorforgató, hogy ahelyett, hogy a segítségünket kérnék, személyes találkozókon, kilométeres e-mailekben panaszolják a végtelenségig a jelenlegi, tarthatatlan helyzetet, és kenyérgondokra meg öngyilkossági szándékra hivatkozva riogatják az ismeretségi kört. Ne… Ennél tényleg célravezetőbb és biztosabb megoldás az egyenes beszéd.

Higgyük el: se írni, se kapni efféle leveleket nem akkora etvasz, ha mégoly' kényesnek tűnik is a téma. Nyilvánvaló, hogy a körülöttünk élők (mi magunk is) nem trehányságból, mulasztásból, hozzá nem értés miatt etc. lettek álláskereső munkanélküliek – így akár azt is mondhatnánk, mi sem természetesebb annál, mint hogy ilyen kérésekkel ismerősöket, barátokat "zaklassunk", ahogy közbenjárni, lobbizni egy kicsit az érdekükben sem akkora ciki, sőt. Nem itt kezdődik a mutyizás – vagy ha igen, akkor férjen bele ennyi, már ha jó "alapanyaggal" kell a saját köreinkben kalmárkodni. Tegyünk már meg ennyit, ha módunkban áll – egy jó cselekedettel több. Majd odafent elszámolják.  



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés