Előnytelen adottságaink elfogadása évekbe kerülhet, és nem kevés idő, míg megtanulunk ennek megfelelően öltözködni. Ha megtanulunk. Példák erre is, arra is.

Nem egyszerű megtanulni elfogadni magunkat a hibáinkkal együtt, de még nehezebb feladat, hogy adottságainknak megfelelően öltözködjünk. Vannak olyanok, akik a szépérzéknek hátat fordítva erőteljes ízlésrombolást követnek el egy-egy nem megfelelő vagy nem megfelelően viselt ruhadarabbal, és évekbe kerülhet, mire megtanulják mit lehet, mit nem. Szerencsére akadnak olyanok is, akiktől tanulni lehet, akiknek nagyon megy. Nem bántani szeretnénk, csak ízlést formálni.

IGEN	NEM
Szürke, fekete és fehér… A hivatali garnitúrák zöme ilyen vagy hasonló színkombinációkból épül fel, alanyunk hétköznapi eleganciája azonban egyszerre látványos és kifejezetten szerény, egyszerű. A magas szárú csizma külleme és "kiképzése" önmagában nagyon elegáns – az egyetlen feltűnőbb eleme az öltözetnek (ezért külön köszönet). A hosszú, szürke szövetkabát és a kényelmes fehér garbó pedig igazán nőiessé és finommá varázsolják a toalettet. Érdemes lesni tőle.	Mintha évtizedekkel ezelőtt látnánk diáklányt reggel az oskolába sietni: vastag harisnya, fűzős cipő, kigombolt szövetkabát. Az elképzeléssel nincs is problémánk (akár trendinek is címkézhetnénk), de nagyon szerencsétlenül lettek összeválogatva az egyes elemek, kicsit durva és hanyag összhatást kelt nemcsak a színvilág, de a választott darabok látszólag koncepció nélküli egymásra dobálása is. A cipőcsere például önmagában sok mindent megoldana.