free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Hiteles sztereotípiák a férfiakról

HT2         Címkék: férfi, kapcsolat, kisokos, nőimagazin, sztereotípia 3 hozzászólás

Múlt héten a női magazinok férfiakkal kapcsolatos állítólagos tévedéseiről volt szó. Ezúttal az derül ki, hogy a bölcsességek közül mit tart még egy férfi is igaznak.

Heteken keresztül tudnám még folytatni a múlt héten elkezdett felsorolást a női magazinok férfiakról szóló megállapításainak esetlegességéről, de mivel régi híve vagyok Mahatma Gandhinak és Kalkuttai Teréz anyának is, meg úgy általában is alapelvem, hogy minden éremnek két oldala van, inkább nézzük a dolog másik felét. Azaz következzen néhány olyan sztereotípia, amit még egy férfi is érvényesnek tart saját magára. Merthogy ilyenek is vannak, nem is kis számban, és kifejezetten jól tud(na) esni, ha egy nő tisztában is van (lenne) velük.

A gyomron át vezető út

Szentigaz. Nem mondom, ha Leila, az arab démon főz valami lenyűgözőt, még nem akarom feleségül venni, de az biztos, hogy a törődés, a kitüntetett figyelem egyik legegyértelműbb, férfiszemmel leginkább értékelhető jele a konyhai tüsténkedés. Ez egyébként nem egyenlő a rabszolgamunkával, már csak azért sem, mert egy reggeli vajas kenyér is kedves és szép dolog, de ha rendszeresen teszik elém, akkor sem ér annyit, mint az, ha ritkábban, de valami különlegeset kapok.



Különleges alatt pedig nem azt kell érteni, hogy egész napos főzés eredményeként valami ritka ínyencség készül, mert már attól is hullnak a szőrszálak az ember szívéből, ha kifigyeli a nő, hogy például milyen fűszerekre buksz, és azokkal kezd valamit. Kifigyelni meg úgyis ösztönszerűen sikerül, szóval nyugodtan lehet önbizalma minden csajnak ezen a téren. Egyébként meg még az se baj, ha a nagykönyv szerint nem sikerül olyan jól a kaja, mert a szándék a fontos. Cipőtalpat mondjuk ennek jegyében sem ennék, de tényleg így van.

Nem is beszélünk annyit "arról"

Eléggé meglepődtem, amikor rátaláltam egy kisokosban erre, mert általában éppen az ellenkezőjét szokták mindenhol leírni, ilyen szempontból tehát lehet, hogy ez nem is sztereotípia, de úgy érzem, hogy díjazandó a női magazinok progresszív szemléletmódja, ha már nagy ritkán megmutatkozik. Szóval nem, tényleg nem. Úgy általánosságban persze igen, de ha már tartós kapcsolatban van egy férfi, az a legritkább, hogy a söre fölött arról fecseg a barátainak, hogy előző éjjel konkrétan mi történt odahaza az ágyban. Esetleg ha az a sör már a kilencedik aznap este, előfordulhat, de azt is megbánjuk. És ha már itt tartunk: a farkunkkal ápolt intim viszony is erősen ki van színezve. Sem róla, sem vele nem beszélget minden férfi, pláne nem dumál vissza, sőt még a beceneveknek sincs nagy hagyománya. Csak van néhány filmrendező és újságíró, akiknek néha nincs jobb ötlete. (Egyébként megnéznék végre egy filmet az ugató muffról is, ha már itt tartunk.)

Mondjunk bármit, nem (csak) a külső számít

Leila, az arab démon azért itt is mumus, de ettől még tény, hogy könnyen teszünk engedményeket. Ahogy arról egyszer már hosszabban is hadováltam, lehetnek az embernek ideáljai, vannak is (legalábbis egy ideig), de amikor jön egy nő, akkor mindez nagyon könnyen áttolódik oda, ahova való is: az elméletek világába, a valóságban meg úgy lesznek a dolgok, ahogy alakulnak. Nem jó bárki, de a hangzatos elvek elég hamar elvesztik az érvényüket, ha úgy tűnik, hogy valami működni kezd. Na, most ugrik a majom a vízbe.

Elég hamar és elég könnyen azt hisszük, hogy

Merthogy ez is igaz. Kínos vagy sem (az), ez van, nem kell sok hozzá, hogy a férfi azt higgye, működik valami. Idővel azért persze bölcsebbé válik mindenki, ésszerű megfontolások is érvénybe lépnek, de ösztönszinten mindig ugyanaz marad az élmény: nyilván nem véletlen, ha figyelmet kapunk. Mondjuk az is igaz, hogy ez inkább emberi, semmint férfitulajdonság, mert mindenki szereti, ha szeretik (ezt nevezhetjük hiúságnak is), de a nők inkább élni tudnak ezzel (vagy visszaélni, egyszer majd erről is kellene beszélni), a férfiak meg az áldozatává válnak.



Még az a szerencse, hogy azért lehet tanulni a nőktől ez ügyben, és szeretnék még egyszer megnyugtatni mindenkit: képesek is rá a férfiak. Ráadásul szarkeverésben azért alapjáraton sem vagyunk olyan rosszak, ugyanis van itt még valami, ami kicsit belevariál a dologba.

Nem szeretjük a túlzott nyomulást

Na, ha ebbe belegondolok, egész jól el tudom képzelni, milyen lehet nőnek lenni. Egzakt magyarázatot ugyanis ez ügyben senki ne várjon, mert persze az sem jó, ha a ló másik oldalára esik a nő, és teszi az elérhetetlent (vagy ne adj isten tényleg elérhetetlen). A feltartóztathatatlan nyomulás mindenesetre tényleg nem nyerő taktika. Hogy miért, azt pedig sejtésem szerint az összes, ilyenkor felmerülő lehetséges okkal lehet magyarázni: egyfelől legyen már valami teendőm azért nekem is, másfelől meg azonnal elveszti az összes varázsát egy nő, ha nyilvánvaló, hogy akar valamit, és amúgy is mindenre hajlandó. Ezzel, azt hiszem, megvan a szép végszónk is: méltó partnerek vagyunk. Muhaha.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés