Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Klasszikus karácsonyi édesség: zserbó

Borsa         Címkék: édesség, kaja, karácsony, recept, zserbó 11 hozzászólás

Ettől a klasszikus karácsonyi édességtől sokan fáznak, pedig nem annyira bonyolult elkészíteni. A nagymamák privilégiuma, de egyszer mi is nekiállhatunk.

Ez az a sütemény, amit Magyarországon mindenki ismer, ráadásul csak a mienk. Értve ezalatt, hogy nem tartozik azok közé, amit a valamikori Monarchia egész területén megtalálhatunk, mint például a krémes, a mákos/diós kiflik vagy az almás pite. Ezt a süteményt Emil Gerbeaud, itt Budapesten, a már századfordulón is híres cukrászdájában kreálta. Hivatalosan éppen ezért Gerbeaud-szeletnek mondjuk és írjuk, de mivel az igazi, eredeti recept az egyszeri felhasználó számára nem beazonosítható és pont úgy, mint a Sacher tortánál ebben az esetben is különböző leírásokra használják az "eredeti" jelzőt, nem lehetünk teljesen bizonyosak semmiben.

Talán csak abban, hogy a Gerbeaud-ban kapható klasszikus példányok négy réteg tésztalappal készülnek, töltelékük a darált dió és a sárgabarack lekvár. Azonban a találékony háziasszonyok már nagyon korán koppintani kezdték az egyébként csak az igen drága cukrászdában kapható édességet. Próbálták lekottázni az ízből, tartásból, hogy hogyan is készülhet, így terjedt és jutott el gyakorlatilag az összes magyar háztartásba és alakult ki számtalan variációja.


Nézd meg hogyan készül a zserbó!

Ami fix, hogy a zserbó tetejére keserű csokoládémáznak kell kerülnie, és a tésztarétegek közé, mint mondtuk lekvárt és diót kell rétegezni. Bár a háziasszonyok általában három réteget készítenek, mi is ezzel számoltunk. Tényleg rengeteg variációja létezik a zserbónak, ismerünk olyan embert, akinek a Gerbeaud-ban kapható nem is ízlik igazán, csak a nagyié. Mindenféleképpen ünnepi sütemény, annak okán, hogy egyrészt meglehetősen macerás a készítése, no és persze nem is olcsó; viszont a karácsonyi menüből csak nagyon kevés családban hiányozhat. A macerás készítés azonban ne riasszon el senkit, nem bonyolult, csak viszonylag sokáig készül és kell hozzá egy kis ügyesség. Azonban, akinek már sikerült összehoznia egy sima almás pitét, az egészen biztosan megbirkózik ezzel is. Nézzük egy kicsit részletezve a hozzávalókat.

Akkor lesz igazán finom a zserbó, ha házi sárgabaracklekvárt használunk. Boltival, ha mégoly jó minőségű sem érdemes próbálkozni. Akinek nincs otthon a kamrában saját készítésű, vagy nagyitól kapott, az nézzen körül a piacon, sok néni kínálja otthon főzött lekvárjait. A lent megadott mennyiséghez úgy három és fél-négy deci lekvárra lesz szükségünk, és olyan húsz deka-negyed kiló dióra. Aki tart az élesztőtől - ez egy létező kezdő-konyhaművész fóbia - az nyugodtan használjon porítottat, de ebben az esetben azt is fel kell futtatni. A csomagolás hátán szükséges ellenőrizni, hogy mekkora tömegű liszt lazítására szolgál. Az alábbi liszt mennyiséghez negyedkilónyi liszthez szánt porélesztőt vegyünk (ez általában fél zacskó egyébként). A darált dió finomságában is lehetnek ízlésbeli eltérések. Vannak, akik azt szeretik, ha a dió egészen finomra, már-már krémesre van őrölve, mások pedig szeretnek ráharapni a kicsit durvábbra hagyott dióra.



A tölteléket egyébként turbózhatjuk reszelt narancs- vagy citromhéjjal, sőt a lekvár egy részét lecserélhetjük kesernyés narancslekvárra, de persze akkor már nem illik zserbónak hívni. A tetejére kerülő máz lehet sima olvasztott keserűcsokoládé vagy tortabevonó, mi a klasszikus, kicsit ragacsos bevonat receptjét adjuk meg, bár valamivel bonyolultabb elkészíteni, de mi így szeretjük. Fontos betartani a kelesztési időt, ha nem áll a tészta, akkor nagyon lapos, szalonnás állagú lesz a sütemény. A tészta nyújtásánál pedig ne ijedjünk meg, egészen vékony, szinte átlátszó lapokat kapunk, de ez így normális, a kelesztés során megvastagszik majd. A tepsi méretére való nyújtásnál arra is figyeljünk, hogy egy pár milliméterrel kisebbek legyenek a tepsi területénél a lapok, mert az állás során tömegesedik, növekszik majd. És még egy jó tanács. A zserbót csak hidegen vágjuk fel, mert melegen puha, törékeny, kihűlve veszi csak fel a jól ismert zserbó állagot. A máz nyugodtan mehet a meleg tészta tetejére, így ugyan lassabban köt, egy kicsit be is szívódik, de jobban terül és tovább lehet igazgatni.

Így készül a zserbó

Egy deka élesztőt, egy deci langyos, cukros tejben habosra felfuttatunk. Negyven deka sima lisztet elkeverünk egy csipet sóval és három evőkanál porcukorral, elmorzsoljuk húsz deka hideg vajjal. Hozzáadjuk a felfutott élesztőt (tejjel együtt), egy tojást, és alaposan összegyúrjuk. Ez egy lágy, de nem ragacsos tészta kell legyen. Ha nagyon száraz, tegyünk hozzá egy evőkanál tejfölt, ha nagyon ragad egy kevés lisztet. Három felé osztjuk, és lisztezett alapon kinyújtjuk.



Egy közepes nagyságú tepsi aljára sütőpapírt fektetünk, és ráemeljük az első lapot. Megkenjük baracklekvárral, és meghintjük porcukorral, elkevert darált dióval. Erre fektetjük a következő lapot, amit szintén kenünk és szórunk, majd befedjük a harmadik tésztalappal. Ezt megszurkáljuk egy kicsit villával, és legalább háromnegyed órán át kelni hagyjuk. 170 fokos sütőben lassan sütjük, amíg szép színe lesz. A csokoládémázhoz négy deka vajat felolvasztunk fél deci vízzel, és elkeverünk benne két púpos evőkanál kakaóport, meg ugyanennyi porcukrot. Amikor már sima, egyenletesen elkenjük a sütemény tetején. Csak teljesen kihűlve vágjuk fel.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »



Stresszoldó ételek

Van, akin a fokhagyma, van, akin a gyömbér segít idegei megnyugtatásában.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés