free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

30 évnél véget ér az élet?

HT2         Címkék: élet, férfi, hímtag 18 hozzászólás

30 éves korunkban véget érnek az életünk legjobb évei – mondja egy 2000 embert érintő körkérdés értékelése. HT2 vitatkozik.

Nem mondom, hogy túlzottan lekötnek az interneten elérhető férfimagazinok, mert magamtól is el tudom dönteni, hogy milyen ruhákban akarok járni, és nem érdekelnek a tuti stresszoldó és pénisznövelő tippek, sőt a randijótanácsok meg a lepedőakrobatikai útmutatók sem, a vekkerméretű karórákról meg inkább ne is beszéljünk. Túl gyakori olvasója nem is vagyok ezeknek az orgánumoknak, de azt azért nem állíthatom, hogy soha semmi érdekeset nem találni az oldalaikon, hiszen mibe futottam például a minap is a mensxp.com-on? Hogy aszondja: „Életed legjobb évei érnek véget, amikor betöltöd a harmincat”.

Ha szőrszálhasogató szeretnék lenni, már a hír megfogalmazásába is beleköthetnék, mert egy 2000 főt érintő körkérdés eredményeire talán még nem kéne azt mondani, hogy „leszámolnak a 40 év felett kezdődő élet mítoszával”, ráadásul nem kellett beható statisztikai tanulmányokkal foglalkozni ahhoz sem, hogy lássa az ember a bűvészkedést a számadatokkal. A lényeg azonban nem is az, hogy most tényleg így gondolja-e a többség, vagy csak a felmérés készítői és az összefoglaló szerzői próbálják ezt letömni a nép torkán, hanem egyszerűen az, hogy ilyen gondolatoknak nyilvánossága van bármilyen formában.

Ne értsen félre senki, utálom a New Age maszlagot, miszerint „mindenben meg kell látni a pozitívumot”, mert bár hiszem, hogy törekedni kell erre, abban is biztos vagyok, hogy erőltetni fölösleges, sőt egy kicsit üres gondolkodásmódra is vall. Azzal sem nagyon vitatkozhatok, hogy (amint az a felmérésből is kiderült) a húszas évek igen élvezetesek tudnak lenni, és azzal sem, hogy negyven felett elég könnyen beborul az ég az ember feje felett – pláne mivel a férfiélet periódusairól töprengve én is írtam ilyesmit. Na de hogy harminc után az egész hóbelevanc lejtőre kerül, pláne úgy, hogy előtte a tinédzserkor is problémás volt? Ne hülyítsük már egymást: azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy rongyos tíz év az igazán jó az életből, a többi meg tiszta cumi.



Ráadásul az a tíz év is melyik tíz? Amelyiknek az első felében még jóformán semmi felelősséget nem kell vállalni semmiért, hanem lehet beledöngetni a világba, a második felében meg csak alapokat rak le az emberek nagy többsége. Újra mondom, kétségtelenül élvezetes mindkét dolog, de ugyanakkor arra is elég egyszerű rájönni, hogy mindez nyilván nem a cél, hanem pont a kiindulás. Hiszen egy tanulóidőszakról beszélünk – vagy legalábbis én meg vagyok róla győződve, hogy legalább harmincig az ember élete arról szól, hogy figyel, próbálkozik, és orra esik néha, hogy aztán később már magabiztosabban mozogjon. Persze van, akinek jobban, és van, akinek kevésbé jön össze ez a szakasz, de normális esetben a legkevesebb is annyi, hogy megtanul ilyenkor az ember ésszel élni.

Ehhez képest mit mondanak itt a számok? Átlag 23 évesen elindul a karrier, 25 évesen jön a házasság, 27 évesen a lakás és a gyerek – aztán 34 évesen a válás, a depresszió, majd hamarosan az életközépi válság. És akkor a húszas évek voltak a legboldogabbak. Hát persze, nyilván csupa öröm volt az egész, ha az akkor kezdődött kapcsolat tönkrement, és az akkor elindított karrierből annyi maradt negyvenéves korra, hogy „nem értem el semmit, csak egy rakás szar vagyok”. Valamilyen szinten nyilván elkerülhetetlen persze a megborulás, vagy legalábbis nehéz megúszni – általában még a nagy zenészek is a negyvenes éveikben csinálják a legrosszabb lemezeiket, és a nagy színészek is akkor kezdenek mélyrepülésbe –, de hogy már oda is lejtőről érkezzen az ember, és pláne hogy utána, élemedett korában is csak tovább csússzon, az mérhetetlenül pesszimista életszemléletre vall.

Hogy milyen arányban voltak férfiak és nők a megkérdezettek között, azt nem tudom, pedig nyilván ez is számít, de azon mondjuk nem nagyon változtat, hogy rém elkeserítő ez a felmérés – nekem legalábbis az jön le belőle, hogy a többség már az elején eltolja az egészet (abba ne is menjünk bele, hogy a tinédzserkort mennyien látják problémásnak). Ha szabad, én azért vitatnám, hogy ennek így kell lennie, sőt egyenesen bullshitnek minősíteném. Persze egyáltalán nem kizárt, hogy néhány évtized múlva majd én is hasonló válaszokat fogok adni egy hasonló felmérés kérdéseire, de akkor meg legalább lesz kikre fognom az egészet, mondván: mindenki hülye, csak én voltam helikopter.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés