Régi adósságot törlesztve összeírtunk öt stílusos csajozó szöveget. Természetesen nem tömeges felhasználásra szánjuk a kollekciót.

Hónapokkal ezelőtt a leggagyibb csajozó szövegeket már számba vettük, kicsit illetlen módon azonban a lista párjával adósok maradtunk – most tehát öt olyan dumát kerestünk, amikben tényleg van fantázia. Az összeállítás persze csak illusztráció, a szövegek betanulása és felhasználása nem jó ötlet, mert épp az eredetiségük miatt érnek valamit az ócska frázisokkal szemben.

„Ha nem lenne karod, te lennél a Milói Vénusz.”

Kifinomult, klasszikus műveltséget feltételező bók, amelyből egyúttal azt is leszűrheti a megkörnyékezett nő, hogy egy igazi művészetpártolóval van dolga, akit soha nem kell majd kétszer kérni a Műcsarnok felkeresésére, sem pedig unszolni a turistalátványosságok megtekintésére egy görögországi nyaralás alkalmával. Vagy nem, és ez a valószínűbb. De annyi fix, hogy humora van, méghozzá gyilkos, és bár elsőre mérhetetlen tahóságnak tűnik a beszólás, ha kétszer végiggondolja az ember, végül csak arra kell jutni hogy bók is, eredeti is, és ha csak a maga módján is, de kifinomult.

„Van már Peti a telefonkönyvedben? Nincs? Akkor 06-…”

In medias res a javából, ha szabad egy kicsit képzavarosan fogalmazni. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy azonnal megnyerő is volna, mert azt nehéz eldönteni, hogy egyszerűen egy bunkó a gyors lerohanás elkövetője, vagy egy stílusos figura, aki tud stílusosan tahó is lenni, ha akar. Annyit viszont mindenképpen megérdemel egy ilyen belépő, hogy kapjon egy esélyt is a gazdája. Persze nem telefonon és legközelebb, hanem ott és akkor, mert úgy eldől, mennyire pörög a nyelve, ha nincs ideje előre felkurblizni.

„– De nekem van barátom.
– Nem baj, jobb vagyok nála.”

Valahol a Dumb és Dumber című filmtörténeti katasztrófa híres párbeszédét idézi, amelyben Jim Carrey megkérdezi a főszereplőnőt, hogy mennyi az esélye nála, és amikor megkapja a választ, hogy úgy kábé egy a millióhoz, felragyog az arca: „Tehát van esély!” Ugyanakkor tagadhatatlanul macsós is, és így egészen különleges elegyet kapunk: ártatlan és egyszerű, mégis nagyképű és vagány duma is. Más kérdés persze, hogy mindez elég-e ahhoz, hogy az emlegetett baráttal kialakult kapcsolatot kockára tegye a csaj, de hát a vásár mindig kettőn áll. Minimum.

„Valójában nem vagyok ilyen magas. A pénztárcámon ülök.”

Többszörösen szellemes – egyrészt van benne egy kevés önirónia a magasságra való utalásnak köszönhetően (legyen akár alacsony, akár magas, aki mondja), másrészt csípős is, hiszen eljátszik a feltételezéssel, hogy a nőket csak a pasik pénztárcájának vastagsága érdekli. Magas labdának kitűnő, hiszen könnyen lehet rá frappáns elutasító választ adni, de felvenni sem nehéz a kesztyűt, ha felkelti az érdeklődést a bejelentés. Amúgy meg, persze, jó poén, és dehogy, a nőket egyáltalán nem érdekli a férfiak pénze, de ha véletlenül még igaz is, hogy annyira vastag a buksza a farzsebben, az egyáltalán nem hátrány.

„Nem hencegni akarok, vagy ilyesmi, de én vagyok a Batman.”

Ez az a duma, amiről semmi rosszat nem lehet mondani. Nem nagyképű, nem is piszkálódó, viszont bóknak mindenképpen elsőrangú, ha azt feltételezi az illető, hogy Batmannek kell lenni a megkörnyékezett nőhöz. Ezenfelül pedig bele lehet látni valamiféle kedves kisfiús vonalat is, és akad benne valami röhejes szürrealitás is, ami az összes többi fölé emeli. Egy esetben nem nyerő: ha utána kiderül, hogy a delikvens Batman-mániás, és egész nap a Sötét Lovagról szóló képregényeket bújja, vagy netán őrült, és tényleg azt hiszi, hogy ő a Batman.