free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Barátkozás exekkel: csapataink harcban állnak

HT2         Címkék: barát, ex, hímtag 12 hozzászólás

A téma hálás, a Borsa is foglalkozott már vele. Most egy férfivéleménnyel egészül ki repertoárunk, amely nagyrészt a helyzet hálátlanságát taglalja.

"Aki sohasem változtatja véleményét, az állóvízhez hasonlít, és csúszómászókat tenyészt lelkében" – írja William Blake a Menny és Pokol házassága című művében. Az egyik kedvenc idézetemről van szó, Blake-nek hárfaszó kíséretében énekelték a fülébe, miközben egy angyallal kergetőzött, szóval tuti, hogy jó helyről jön az infó, és engem személy szerint rengeteg kognitív disszonancián segített is már át az életem során, nem egyszer oda- és visszafelé is. Nem mondom, hogy a legeslegfontosabbak közé tartozik, de ilyen örök dilemmám például az is, hogy mi az igazság: létezik barátság a párkapcsolat után, vagy sem (szögezzük le előre a félreértések elkerülése végett: hosszú párkapcsolatról, és igaz barátságról beszélünk). Számításaim szerint én magam úgy 7-800-szor változtattam meg a véleményemet ez ügyben eddigi életem során, és már nem is nagyon hiszem, hogy valaha lehorgonyzok véglegesen valamelyik verzió mellett.



Egy biztos: az a tuti, ha nincs barátság. Akkor ugyan lehet, hogy lemarad valamiről az ember, de nem is tud róla, ellenben biztosan megkíméli magát olyan dolgoktól, amikbe jobb nem is belekeveredni. Rohanok előre, mielőtt még félreért valaki: nem feltétlenül az a gond, hogy egy párkapcsolat után két ember között mindig mélyebb érzelmek dolgoznak a barátságnál, ha nagyon kerülgetik egymást. Ennyire azért nem primitív ez a szituáció. Nyilván mindig az a dolog mételye, hogy több közük is volt egymáshoz, de nem feltétlenül rajtuk áll az egész. Ugyanígy persze abba sem nagyon hiszek, hogy létezik billenőkapcsolós átállás a szerelemről a haverságra, és szerdán már egy sör mellett beszéljük meg, hogy kedden hogyan dugtunk, de kemény melóval a történet ezen része igenis lezárható, ha újra már nem kezdhető, és némi esély még arra is marad, hogy a felek nem akarják feltétlenül kikaparni egymás szemét azok után, amin keresztülmentek együtt, majd külön, de mégis együtt. A férfi persze néha majd megkívánja a nőt, de hát ez elmondható majdnem minden férfiről majdnem minden nőismerősével kapcsolatban, és nyilván elgyengül néha a nő is, de az sem egy rendkívüli esemény. A megfelelő közös múlttal az ilyesmit szerintem még könnyebb is kezelni, mintha olyan valaki iránt epedezik az ember, aki még nem volt meg neki. Ez eddig tehát tiszta sor, kész is a barátság, mondhatnánk, de hát ennyire azért nem egyszerű a történet. Azt már ugyanis az isten se mossa le egy volt párról, hogy valaha együtt voltak, és ez még évek távlatából is egyfajta aurát képez köréjük, aminek aztán következményei is vannak.

És az még csak a legártalmatlanabb ezek közül – bár önmagában is meglehetősen kínos –, amikor előkerül egy ismerős, akivel a szakítás előtt sikerült utoljára találkozni, és richtig úgy kezeli az illetőket, mintha még mindig együtt volnának. Sokkal kellemetlenebb ennél, hogy valamilyen formában azért mindig kísért a múlt a két exnél is, mert nem nagyon lehet másképp mérni a másikat, csak aszerint, ami már megtörtént, az pedig nem kevés, és ennek az az eredménye, hogy egy átlagos barátságnál jóval érzékenyebb az ilyen fajta. Bármikor lehet a bolhából elefánt, sőt az elefántból is bolha, összeugranak a felek azon, amin nem kéne, elnéznek egymásnak olyasmit, amit nem kéne, túl jók vagy éppen túl rosszak a másikhoz. Ráadásul nem elég, hogy begazolnak rá, de amikor rájönnek, hogy ők maguk is hibásak – és ne legyenek illúzióink, azok, és rá is fognak jönni –, akkor már kétfrontos hadviselést kell folytatniuk, az egyik irányban önmaguk ellen, az pedig azért elég megterhelő.



És ez még mindig nem minden. Merthogy jönnek még az egész szituációhoz az utódok, vagyis az új barátnők és barátok (az "ex" mintájára jelen szemszögből nevezhetjük őket "posztoknak" is), akiknek éppúgy nem hiányoznak az egykori partnerek, mint az egykori partnereknek ők. Néma nyeldeklés, drámába illő féltékenységi jelenetek, minden a pakliban van mindkét fél részéről – nyilván persze az is, hogy látszólagos barátság alakul ki egykori és jelenlegi barátok, barátnők között, de hogy ebből semmi jó nem születhet, arra én mérget mernék venni. Az újonnan jött szereplő úgyis mindig azt fogja gondolni: „hát nem csoda, hogy ezt a senkit lecserélték Rám”, a régi motoros meg azt: „na hát ez se nagyon rúg labdába az Én helyemen”, hiszen valamennyire mindenki (nagyon) hiú. Közben meg a kettejük között álló fél szeretne igazságos lenni, de még ha megy is ez neki, akkor sem csak rajta múlik, hogy fennmaradjon a kényes egyensúly.

Na most akkor nézzük vissza, hány tényezős az egyenlet, aminek a végén annak kellene kijönnie, hogy hej, de jóban vagyunk mi így most már, hogy túl lettünk egymáson. Egyrészt valóban túl kell lennünk egymáson, tudnunk kell kezelni az ettől függetlenül külső és belső okokból adódó helyzeteket, és akkor még jönnek az utódok, egymás után, ráadásul néha egyszerre van mindkét félnek új partnere, akik belerondíthatnak a dologba – hát ez bizony nem alapfokú matematika. A megoldáson fáradozni persze lehet, sőt jó esetben kell is, mert érdemes. Azt sem vitatom, hogy lehet csatákat nyerni és esetleg hosszú távú, de semmiképpen sem szent és örökre szóló békéket is kötni. De hogy a háború alapvetően mindig tartani fog, abban én egészen biztos vagyok. (Legalábbis most.)



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés