free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Év végi buli a gyárban

Borsa         Címkék: buli, karácsony, kultúrtripp, munkahely, tél 1 hozzászólás

A munkahelyi viszonyoktól függően lehet rémálom és lehet örömteli dajdaj is a munkahelyi kiskarácsony. Mi a kevésbé szerencsésekhez szólnánk.

A céges karácsony és az ilyenkor szokásos pofavizites partiszezon lehet rémálom és víg, örömteli dajdajozás is. Mi az előbbiekről szólnánk, azoknak ugyanis, akiket baráti kötelékek fűznek egymáshoz, örömmel ajándékozzák benti felebarátaikat, szimplán jó mulatozást kívánunk, irigyeljük őket, írják meg, hogy hol dolgoznak – mi viszont kevésbé szerencsés sorstársainkat szólítanánk meg a továbbiakban. Legalább egy-két partneritatós, ügyféllerészegítős soirée biztosan akad december hónapban, és hátravan az egymás közti, szűkebb körű ajándékozós kiskarácsony is valamelyik elegánsabb vendéglőben vagy étteremben. Lássuk az előbbi fiókot: nagyobb embertömeget megmozgató ereszdelahajam.

Cél: alapvetően a rongyrázás és a kivagyiság, mindegyik bikább vállalat igyekszik ilyenkor nagyvonalúságból és parasztvakításból jelesre vizsgázni: ingyen ital, svédasztal, menő (valójában a legócskább) DJ vagy zenekar – lássa a drága partner, hogy nem kígyót melenget a kebelén, hanem jól menő, gazdag és bőkezű társsal kooperál (aha…), akivel jövőre is érdemes lesz együttműködni. Ami minket illet: jobb híján ingyen vedelünk, ha már se fizetésemelés, se egyéb juttatás, se semmi nem ütötte a markunkat ez évben (se), legalább tömjék meg a hasunk (és be a szánk is ennyivel). A mindig is gyűlölt gazdaságishoz közelebb kerülhetünk, a titkárnő ittasságát kihasználva pedig a benti pletykákból is hosszú hónapokra előre bespájzolhatunk, ha résen vagyunk.



Forgatókönyv: odamenni, jól berúgni, beszólni mindenkinek, lebukni, hogy tényleg a menedzserasszisztenssel áll fönn a szeretőség (nem is a műszaki igazgatóval), megtáncoltatni boldog-boldogtalant, összehányni a táncparkett legközepét, megmondani az összes ellenségünknek a frankót, és kinyilatkoztatni az őszinte véleményt, hogy rohadtul alkalmatlan mindenki a munkájára minket kivéve. A szponzor italait az egekbe dicsérni, lezsírozni, mi lesz a jövő évi stájsz, kit kéne azonnal eltávolítani a cég kötelékéből, aztán a vállalat pénzén hazataxizni, hogy reggel a kötél és a penge, de legjobb esetben is a lemondás legyen az első gondolatunk.

Következmény: másnap mindenütt síri csönd vagy cinkos félmosoly, de hátha sikerül megúszni az előző esti paráznaságot és nagypofájúskodást (vagy legalább elkerülni a nyílt konfrontációt). Hetekig szégyenkezünk odabent, de ha lettek új barátaink, azokkal lejárhatunk kávézni, és az új szeretőnk nyakára is nyomhatunk csókot a fénymásolóban, vagy lebuktathatjuk azokat, akik összejöttek. Ha viszont előző éjjel a big boss fizetésemelést ígért hajnal 3-kor nagyon mátósan, azt a bátrabbak megpróbálhatják másnap délelőtt papírra vetve, pöcséttel ellátva is realizálni.



Cél: kikeresni a legkevésbé drága helyet, mert az évi költségvetés már októberben is mínuszban volt, egymás közt meg úgyse kell eljátszani a Rotchildot, nagymellényt eltenni, csak szerényen, de méltósággal. A résztvevők az előzetesen húzott nevek alapján megajándékozzák egymást – ezek a fájdalmas, pitiáner cikik vagy a kínos túlkapások percei, aztán vacsorálni mosolyogva, summázni, hogy ejj, be jók voltunk idén is, szárnyal a cég, a mutatók az egekben, és hát jó, jó, elmaradt ez-az gyerekek, de tudjátok, válság van, minket is szorongatnak, jövőre viszont biztosan és garantáltan… Bár mindenki torkig van sérelmekkel, mégsem illik munkáról beszélni, vagy csak nagyon nagy vonalakban és mintegy mellékesen. Jó pofát vágni, szépen enni, diszkréten inni, aztán hazamenni, és kinyitni valami álláskereső oldalt egy új élet reményében.

Forgatókönyv: nem merünk időben érkezni, tavaly is egymagunk ültünk a hosszú asztalnál egyedül vagy félórát, így 40 percet még rászámolunk. A főnökünk késik, sőt elfelejtette, de csak beesik, legyintünk, és mélyen átérezzük a közös ellenség a közösség kovásza mondás igazságtartalmát. Senki sem rendel drágább ételt, keveset eszik, és a leves után azt állítja, jóllakott. A legszarabb ajándékot mi kapjuk az idén, valami képkeretet, és bár akit mi húztunk, arra többet költöttünk, mint a saját tesónkra, nem mondhatnánk, hogy nagy örömet szereztünk volna vele. Összegzünk, sztorizgatunk, fotózkodunk egymással, koccintunk minden, ez évi félsikerre. Jó félóra után ugyanúgy klikkesedünk, ahogy bent is, kibeszéljük a többieket, még egy pohár bor, és az éjszakai busszal hazamegyünk. Következmény: másnap jó a hangulat, mindenki úgy csinál, mintha egy jól sikerült, igazi közösségformáló este másnapján lennénk, megnézzük az elkészült képeket, nagyokat kacagunk, a jobbakat kiaggatjuk a "közös falra", és a benti e-mailezés is megélénkül délután kettőig az előző estét analizálandó. Négyre már ugyanúgy utáljuk egymást, fáradt mindenki, és siratja a ki nem vett szabadságot, amit nem vihet át jövőre. 

Kívánjuk, hogy ennél azért mindenkinek jobb jusson, viszont ha magára ismer bárki is a fentebbiekből, az ne keseredjen el túlságosan, sorstársai számosak, és röhögni még mindig lehet az efféle überszánalmas, de elkerülhetetlen epizódokon. Ha túl rózsás képet nem is sikerült festeni a munkahelyi decemberről, azért mindenkinek kívánjuk, hogy 2012-ben már ne velünk, hanem rajtunk röhögjön az ilyesféle sztorikat olvasva, és találja meg a helyét a melóhelyi rengetegben.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés