free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az eredendően bunkó férfi

Borsa         Címkék: férfi, hímtag, párkapcsolat 18 hozzászólás

Miért viselkedik faragatlanul a férfi a nővel? Hímtag kettő válaszol. Az akaratlan tahóságtól az előre megfontolt bunkóságig.

Bunkónak lenni egyáltalán nem férfidolog. Nem egy nőt ismertem és ismerek is sajnos, akiknél egy kombájn is tapintatosabb és intelligensebb tud lenni. Létezik továbbá olyan is, hogy egyetemes bunkóság, ami nem ismer nemeket, de a bunkó férfi és a bunkó nő ettől függetlenül lehet két külön toposz, és be kell látni, hogy a tahó férfi sokkal erősebb fogalom, mint a bunkó nő. Ha például csak annyit hallok: "büdös bunkó", akkor én is mindig egy orrát szívogató, szőrös hátú kant képzelek el, ugyanúgy, mint amikor valakit lefaszoznak. Eleve: a bunkóságban van valami maszkulin, mert nem nehéz az agresszióval, azon keresztül meg az erővel összekapcsolni.

Nyilván nem független ettől az sem, hogy a nővel bunkózó férfit sokkal elítélendőbbnek szokás tartani, mint a férfivel bunkózó nőt. A helyzet pikantériájáról persze nem feledkezhetünk meg: a tudomány jelenlegi állása szerint a férfiak rendezték be ilyenre a világot. Minden, nőért vívott pisztolypárbaj, cirkalmas udvarlási ceremónia és szerenád a rejtett elnyomást takargatta, még talán a férfiak elől is, úgyhogy a nőkkel szembeni faragatlanság megítélésére jobbat nem lehet mondani, mint azt, hogy visszanyal a fagyi. Vagy mégsem? Hát komolyan, én már nem is tudom.



Tulajdonképpen néha már azt sem tudom, mivel sértek meg egy nőt, és mivel nem. Bár akkoriban nem is éltem, azt hiszem, jóval könnyebb volt a nőkkel viselkedni, amikor még tankönyvbe volt foglalva, hogy mi merre hány méter – én legalábbis estem már néha át a ló túloldalára, amikor az egyenlőség jegyében úgy viselkedtem nőismerőseimmel, ahogyan a férficimboráimmal szoktam. Van tehát a férfiak nőkkel szembeni bunkóságának egy ilyen ártalmatlansági dimenziója is. Ennek ellenére persze nem sírok vissza egy olyan kort, aminek részese sem voltam, sőt biztos vagyok benne, hogy ha részese lettem volna, akkor is jobban érezném magamat a jelenben, mert úgy egyébként semmi kedvem könyv szerint viselkedni. Akkor már inkább bunkózok, ha úgy jön ki.

Vagy legalábbis akkor, ha épp olyanom van. Nem próbálnám ugyanis elkendőzni, sem kimagyarázni: sokszor egyszerűen jól esik már egy kicsit tahónak lenni. Akárkivel, nőkkel is, sőt konkrétan a nőmmel is. Elvégre, akármennyire is felszabadult korban élünk, nem fingva-böfögve, pöcsöt vakarva, káromkodva járunk-kelünk, hanem udvariasak vagyunk, megfelelünk, nyelünk, tolerálunk, előzékenykedünk. Valahol pedig néha ki kell annak buknia, ami eközben felhalmozódik, az meg már csak szomorú törvényszerűség, hogy ezt az nyeli le, aki „hazavár”. Olyan ez, mint amikor estére megkukul a férfi, nem lehet vele beszélgetni, etcetera, etcetera, sőt néha konkrétan ez a némaság maga a bunkóság. Egyszerűen nem megy tovább ilyenkor, váltani kell, hallgatni, vagy morogni, morózusnak lenni, akármi. Mindazonáltal nem azt élvezem én ilyenkor, hogy bántok valakit, hanem azt, hogy nem vagyok jó fej, ha egyszer nem akarok az lenni. Ha ettől primitívnek tűnök vagy civilizálatlannak, sajnálom, nincs mit tenni. (Bár a küszöbön azért persze nem szeretek aludni miatta, még átvitt értelemben sem.)



Megjegyzem, az előző kitétel azért ide is alkalmazható: a női lélek finomhangolását otromba férfifejjel követni néha van akkora feladat, mint megszülni a fizika Nagy Egyesített Elméletét, úgyhogy sokszor előfordul az is, hogy tényleg akaratlanul bántja meg az ember a nőjét. El lehet hinni: ilyenkor azért olyan értetlen, bamba és kiborító a férfi, mert tényleg nem ért semmit. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a férfiak nem hibásak, de azért ne csak őket okoljuk. Egyébként meg senki ne mondja nekem, hogy nincs szükség, sőt igény a férfiak tahóskodására, mert igenis van – én legalábbis elég gyakran látom igazolva magam ez ügyben. A szlogen persze örök, hogy legyen a pasas udvarias, gáláns és jó humorú, de ha még nagy néha sem jön elő belőle a seggfej, úgyis unalmasnak fog tűnni hosszútávon. Fordítva pedig ugyanígy igaz ez: a bunkózással nagyon is szép eredményeket lehet elérni a csajozásban, sőt kompenzálható vele a nem túl sudár termet, a kancsalság, a kevéssé pallérozott elme, a vékony pénztárca és még egy csomó minden más is.

Nem szemrehányás akar ez lenni, egyszerű tapasztalat az emberi gyarlóságról. Egyrészt bizonyára mindenkiben él olyan vágy, hogy "betörjön", "megszelídítsen" valakit, akit másnak nem sikerült ("lám csak, velem mégis csak ki tud jönni, és én is vele"), másrészt meg, amint az már a bevezetőben elhangzott, a bunkóságban van valami maszkulin, szóval nem csoda, ha vonzó. De nem kell ilyen messzire menni, sem ilyen magasztosnak lenni – ez szinte már közhelyszerű, de nyilván a nehezebben megkapható, a kevésbé kínálkozó kell mindenkinek, ebből kiindulva tehát teljesen logikus, hogy a tahóskodás kifizetődő a férfiaknak. Kárpótlásul két dolgot tudok mondani: az egyik az, hogy hosszútávon azért persze senkinél nem működik szerintem sem a bunkóság, a másik meg az, hogy a férfiak ugyanilyen hülyék – az elérhetetlen(nek mutatkozó) nők ugyanolyan vonzóak tudnak lenni, mint a seggfej(kedő) pasik. Ja és persze még valami: bocs, ha bunkó voltam.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés