Bár divat a retró, mégsem valószínű, hogy emiatt tömegek cserélnék az érintőképernyős mobiljukat tárcsás telefonra vagy a laptopjukat Commodore 64-re... Végleg elavult tárgyainkra emlékezünk.

Divatkörforgás ide vagy oda, vannak olyan tárgyaink, melyek minden bizonnyal végérvényesen megváltoztak, kicserélődtek az elmúlt húsz-harminc évben. Retró cikksorozatunk mai részében ilyenekről lesz szó.

Nem volt magától értetődő

Néhány évtizede a háztartásunkban lakó technikai eszközökre még egész másképp tekintettünk, mint manapság. Nem voltak annyira magától értetődőek. A barna, bútorszerű doboztévé némileg robbanásveszélyes, mégis megbecsült házioltárként funkcionált, tetején az elmaradhatatlan horgolt terítővel, esetleg kerámiavázával. Amikor pedig a VHS videómagnó luxusa is a mindennapjainkba költözött, meg voltunk győződve róla, hogy nem fogunk többé moziba menni, mert ugye, minek?! Általánosban hatalmasakat menőztünk a kazettás sétálómagnóval és az összekócolódott kazettaszalagot pedig bármikor a helyére tekertük egy golyóstoll segítségével.



Aztán ahogy telt-múlt az idő, a csodadobozok megszűntek csodák és dobozok lenni... Búcsút mondtunk a kazettának, a VHS-nek és az ezek lejátszására alkalmas mindenfajta készüléknek, viszont "kaptunk" helyette plazmát, LCD-t, LED-et, DVD-t, blue ray-t és mp3-at meg mp4-et... Melyeken már nem mutat jól a horgolt terítő és nem érdemes őket golyóstollal tekergetni.

Load, ready, run

Rég nem kell tekergetnünk a telefon tárcsáját sem, sőt, ma már bőven elég az érintés is. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a tárcsás telefon a huszadik század egyik legszerethetőbb formatervezésű tárgya volt, így dizájn szempontból mindenképp sajnálatos az ilyen típusú készülékek eltűnése. Jóval kevésbé volt viszont esztétikus a - monitor híján - kistévéből, kazattás meghajtóból és fapados billentyűzetből álló, klasszikus Commodre 64 konfiguráció, ám annak idején mégis odavoltunk a gyönyörűségtől, ha hozzájuthattunk egy ilyenhez... Loading, ready, run.





Az eltűnőben lévő tárgyak közé sorolhatjuk az analóg fényképezőgépeket is, köszönhetően a digitális gépek és a fényképezős mobiltelefonok elterjedésének. Nincs is ezzel gond, hiszen a korlátlan mennyiségben, tét nélkül lőhető felvételek lehetőségét nyújtó masinák "lakossági" használatra kétségkívül praktikusak. A meggondoltságot igénylő analóg fotózás pedig lassacskán megmarad az ez iránt affinitást érző művészlelkek privilégiumának.  

Moncsi, Moncsi, Hello Kitty

Bár a divattervezők és a dizájnerek előszeretettel nyúlnak vissza a retró elemekhez, azért akadnak a technikai eszközökön kívül is olyan tárgyak, melyek már nem túl nagy eséllyel jöhetnek újra divatba. Ilyen például a dupla soros görkorcsolya, mely küllemében és sebességét tekintve is kedélyesebb, megfontoltabb sportszer volt, mint mai, egysoros társai. Minden kornak megvannak a maga kultikus játékfigurái is: ami a nyolcvanas évek gyerekeinek a Moncsicsi, az a maiaknak a Hello Kitty. Érdekesség egyébként, hogy mindkét figurát 1974-ben alkották meg Japánban, ám egymáshoz képest közel negyed század eltéréssel jöttek igazán divatba.



Múlt időben emlegethetjük a forgalomból kivont fizetőeszközöket is. Ízlés kérdése persze, hogy valaki a régi vagy az új bankókat és pénzérméket tartja-e szebbnek. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy csak idő kérdése mikor lesz maga a készpénz is elavult tárgy.