free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az életkezdés válsága: a felnőttkor macerái

Fiáth Tita         Címkék: életmód, felnőttkor, lélek, munka, válság 5 hozzászólás

Az "életkezdés" az életmód gyökeres átalakulásával és a felelősségvállalással, semmint a korral hozható összefüggésbe. Ezt persze nehéz tudomásul venni.

A serdülőkor érzelmi libikókája, illetve az életközépi válságra jellemző reményvesztettség és rémület közé sikerült egy újabb krízisperiódust: a fiatal felnőttkor maceráit bepréselni. Bár a "quarterlife crisis" puszta létezéséről is heves viták zajlanak, aki elérte a húszas évei közepét vagy a harmincasok elejét, talán magára ismer a válságjelek együtteséből.

Az "életkezdés" sokkal inkább az életmód gyökeres átalakulásával és a felelősségvállalással, semmint a korral hozható összefüggésbe. Akad, aki harmincévesen lép ki az egyetemi élet vagy az anyai szoknya fészekmelegéből, más viszont már huszonévesen tartja a bal orcáját is, amikor a "való világ" osztogatja a pofonokat. A fiatal felnőttkor feladatai közé az önállóság és az anyagi függetlenség megteremtése, a munkába állás, valamint a tartós, intim kapcsolatok kialakítása és fenntartása tartozik. Látszólag izgalmas és kihívást jelentő vállalások, amelyek annál könnyebben elszürkülhetnek, vagy nyomasztóan fenyegetőnek tűnhetnek a realitás színpadán.

http://simplekindalife.net

"Hihetetlen lelkesedéssel kezdtem a főiskola után dolgozni - meséli egy 29 éves nő. - Végre nem a könyvtárban ásítozok, hanem valami igazit csinálok! Néhány év alatt azonban 180 fokot fordult velem a világ. Láttam, ahogy a kollégáim egyetlen plecsniért vagy pár ezer forintért mennek le kutyába, és adják el a legbizalmasabb barátaikat is. Úgy tűnt, hogy a "szereposztó dívány" sem elhízott, szőrös lábú matrónák pletykája: mivel képtelen voltam mélyre nyalni, hízelegni és szexuális szolgáltatásokat nyújtani, a karrierem megrekedt. Mostanra viszont már bánni sem bánom. Ami az iskolából személyiségformálónak tűnt, arról kiderült, hogy egyszerű, lélekölő adatbűvészkedés a számítógépen."

A munkából való kiábrándulás a leggyakoribb szívfájdalom a második és a harmadik X fordulóján. A fiatalok szembesülnek azzal, hogy a felnőttek világa jóval pitiánerebb, és a maga kicsinyességében még alávalóbb, mocskosabb és kevésbé megbocsátó, mint ahogy azt korábban képzelték. Amíg az iskola többé-kevésbé elhiteti - például az osztályzatok és versenyek rendszerével -, hogy a jó képességűek igenis boldogulhatnak, ha kellőképpen szorgalmasak, addig a Nagybetűs gyakran arról győz meg, hogy a tehetségtelen talpnyalóknak áll a világ. Ráadásul amíg tinédzserként, punkos hevülettel egyszerű volt a "lúzer" címkét felragasztani a társadalmi ranglétra alján vegetáló szülőkre, addig most, hogy a napi 10-12 órás gürcölés jutalma is csak a legszükségesebbekre elég, tovább sűrűsödik a keserűség. Mivel a "vesztes" identitással senki sem azonosul szívesen, a barátok felé mutatott ál-derű és elégedettség, illetve a presztízsvillongások - a hétvégi borozásokkor a karrierszökellés, a nyaralások vagy a menő göncök ringbe vitele dicsekvésképpen - nem egyszerűen a szomorúságot, de az elmagányosodást is felerősítik.

"Bizony, a barátaim sem a régiek - folytatja a fenti idézett fiatal nő. - Egyrészt a rengeteg nyűg mellett időm sincs haverkodni, másrészt meg elkezdtem újraértékelni a kapcsolataimat. Az elhanyagolás miatt sok olyan embertől távolodtam el, akitől nem kellett volna, viszont talán lustaságból is egy csomó piócának nem mondok nemet, ha randira hív. Rá kellett döbbennem, hogy az időm nagy részét olyanokkal osztom meg, akiket ki nem állok, viszont a legjobb barátaimmal, akikkel továbbra is őszinte lehetnék, már vagy fél éve nem ültünk le dumálni." A másokkal való kapcsolatok részben az életmódváltás áldozatául esnek. Azok a helyszínek, amelyek korábban összehozták a társaságokat - kocsmák, koncerttermek, fesztiválok stb. -, sokak számára kiürülnek, vagy legalábbis kevésbé lesznek olyan elsöprően fontosak, mint az identitásépítés korában, kamaszként voltak. Az egyéjszakás szex ugyancsak kiábrándító; az igazit megtalálni, vagy rábólintani a "holtomiglanra" azonban szorongáskeltő (hiszen az egyvalaki melletti elköteleződés a lehetőségek bezáródására, így szimbolikusan a halálra is utal).



A tizenévesként megálmodott életszínvonal elérhetetlensége, a felelősségvállalás összes nyűgje az unalomtól az elviselhetetlennek látszó stresszig, az értelmes feladatok hiánya, illetve a korábbi életstílus elveszítése sokaknál komoly érzelmi problémákat okoz. Talán nem véletlen, hogy a bizonytalanság legbeszédesebb kifejezője, a pánikszindróma, vagy a társasági élettől való irtózás, a szociális fóbia leggyakrabban a húszas éveink közepén sújtanak le. Mások múlhatatlan nosztalgiát éreznek a végigpörgött középiskolás és egyetemi éveik után, és igyekeznek fenntartani a "fiatalos életstílust" - azonban ha mindez nem párosul a felnőttség feladatainak teljesítésével, akkor a korábbi "gyerekes báj" helyett az "idegesítő infantilizmus" kapcsolatgyilkos jelzője tapad rájuk.

A kilátástalanság egyre mélyülő érzése és a fokozódó szorongás problémáival érdemes pszichológushoz vagy életvezetési tanácsadóhoz fordulnunk. A legfontosabbat pedig, amit az életkezdési válságról írott rövid esszéjében egy anonim szerző is megfogalmazott a neten, mindig tartsuk szem előtt: "Egyszerre maga a változás lesz az ellenség, és ugyan próbálsz a múlt megszépülő emlékeibe kapaszkodni, de ez az idő egyre távolabb és távolabb sodródik, és nem marad más hátra, mint hogy ott maradj, ahol épp vagy, és előre tekints. Előre haladj."



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés