free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Elhatározás kérdése az életmód változtatás

pszichologus@borsa.hu         Címkék: életmód, probléma, pszichlógus, szakértő, változtatás 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

A szívem mélyén már decemberben tudtam, hogy valamikor január végén írni fogok Neked, és természetesen minden a papírforma szerint történik. A pirosbetűsökön - Újév, névnapom, szülinapom, sulikezdés és más évfordulók - rendszeresen elhatározom, hogy megváltoztatok mindent, az egész életemet, aztán persze egy-két héten belül feladom. Bosszant, hogy nem bírok beletörődni abba, hogy kétpofára zabálom a csokit, ülök a laptop előtt - ráadásul általában csak ide-oda klikkelek, és minden hülyeséget elolvasok, meg ismeretleneket bámulok a Facebookon... Amikor viszont elkezdek odafigyelni arra, hogy hogyan kajálok, elmegyek tornázni, és még arra is marad energiám, hogy ha a gép felé mozdulnék, inkább fogjak egy könyvet, vagy átmenjek az egyik barátnőmhöz dumálni, szóval ilyenkor az a legfurcsább, hogy még jól is érzem magam, de pár hét után mégis abbahagyom az egészet.

Miért van ez? Szándékosan akarok rosszat magamnak? Vagy csak szimplán lusta vagyok? Nagyon nyomaszt, hogy nem jutok egyről a kettőre, de az még jobban, hogy ha nem bírok változni, miért nem fogadom el magam úgy, ahogy vagyok?

Előre is köszönöm a választ, üdv: egy 16 éves lány


Kedves 16 éves lány!

A legutolsó kérdésedre viszonylag egyszerű a válasz. Annak ellenére, hogy a pszichológusoktól lépten-nyomon azt halljuk, hogy a feltétel nélküli elfogadás a legfontosabb teendőnk magunkkal szemben, sokszor nem értjük, mi volna a megfelelő hozzáállás. Önmagam elfogadása nem azt jelenti, hogy minden pillanatnyi kívánságomnak vakon engedelmeskedek, mondjuk az éhség legkisebb jelzésére rohanok a hűtőszekrényhez, vagy ha megtetszik a barátnőm pasija, azonnal rástartolok, mondván, hogy korlátozás nélkül elfogadom a vágyaimat. A magam iránti tisztelet olyasmit takar, hogy képes vagyok felismerni és kritika nélkül hozzám tartozókként elfogadni az érzéseimet - például azt, hogy tetszik a barátnőm pasija, vagy hogy a csoki jobban ízlik, mint a biobulgur. A következő lépés azonban a mérlegelésről és a tudatos döntésről szól. Vajon alárendelem-e a barátságunkat a szexuális vágyaimnak? Feladom-e a hosszabb távú céljaimat - például azt, hogy karcsú és dögös legyek - amiatt, mert megkívántam két tábla Boci csokit. Ha nem pusztán állandóan valami után sóvárgó, erősen a biológiai testbe ragadt lényként tekintünk magunkra, hanem olyasvalakiként, akinek tervei vannak - nos, ebből a nézőpontból pont akkor a leggyengébb az önelfogadásunk, amikor figyelmen kívül hagyjuk a saját, belső hangunkat. Az esetedben mondjuk azt kényelmetlenségérzést, amely arra sarkall, hogy ne törődj bele a passzivitásodba, és kezdj valamit a tehetségeddel, a képességeddel és a lehetőségeiddel (a közösségi oldalak passzív bámulása helyett, például). A lényeg, hogy ne gondold azt, hogy az önelfogadás csimborasszója a csipszrágás a tévé előtt - és ne hajítsd félre a jövőddel kapcsolatos elképzeléseidet csak azért, mert egy párszor már kudarcot vallottál!

A neheze most jön. A mindennapi rutinjaink / makacs kis függőségeink megváltoztatása igen kemény feladat. Kár a piedesztálról kritizálni, és lustának, erőtlennek, akaratgyengének címkézni magunkat. Ettől csak keserűek leszünk, energiánk viszont nem lesz több. Gondoljuk végig, milyen állomásokat érintünk a valamiről való lemondás, a változás, majd később a visszacsúszás ördögi köreit járva (és itt legyen szó a drog- vagy cigileszokásról, a fogyókúraprogram betartásáról, a tespedés helyett a napi félóra aerobic vállalásáról, a netfüggőség versírásra cseréléséről és így tovább). Eleinte minden tökéletes: a csoki finom, de a derékbőség vastagodása sem számottevő még. A net érdekes, és még stabilak a barátságaink is. A második szakaszban már gyülekeznek a viharfelhők: bármennyire tagadjuk is, egyre élesebben jelentkeznek az életmódunk árnyoldalai (például egészségügyi és kapcsolati problémák, vagy egyszerűen a saját elégedetlenségünk amiatt, mert elpazaroljuk a lehetőségeinket). Az ambivalencia az a kínzó érzés, ami a hezitálással jár együtt. Ilyenkor ellentétes érzelmeket élünk át azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e belevágnunk a változtatásba, vagy sem. Az új életet akkor vagyunk képesek szívvel-lélekkel elkezdeni, vagyis akkor hozunk ezirányú döntést, amikor belátjuk, hogy az életstílusuk hátrányai lassacskán meghaladják az előnyöket. Bár igazán megnyugtató cigizni, de túl büdös, zsibbadt lábú és leharcolt tüdejű vagyok ahhoz, hogy ezt nyugodt szívvel folytassam. Imádok nassolni, de kihíztam az összes ruhámat, a megjegyzések miatti lelki fájdalomról mint óriási árról már nem is beszélve.

Ha megterveztük a változtatás módját, és el is indultunk a megvalósítás rögös útján, rövidesen a fülünkbe duruzsol a kísértés. Mennyivel könnyebb és lazább volt az élet azelőtt! A probléma abból adódik, hogy kizárólag az ambivalenciánk előtti időszakba kapaszkodunk (amikor kétpofára ettük a hamburgert, de még karcsúak voltunk; amikor nem tornáztunk, és jóval feszesebb volt a bőrünk, mint most). Ebből a perspektívából, ilyen számításokat végezve nyilván nem éri meg hajnalban görnyedezni az edzőteremben, vagy megvonni magunktól az édességet. Miután osztunk-szorzunk, átadjuk magunkat a visszaesés eleinte megkönnyebbülést hozó, néhány napon belül azonban bűntudatos "örömének". A fájdalom akkor jelentkezik, amikor rádöbbenünk, hogy valójában ócska önáltatás volt, amivel kísértettük magunkat a leszokás/életmódváltás idején. Az az aranykor egyszerűen nem jön többé vissza, amikor büntetlenül piálhattunk/drogozhattunk/rágcsálhattunk. Ha talpon szeretnénk maradni, változnunk kell!

Ahhoz, hogy az elhatározás egyre élesebben kirajzolódjon, és stabilabb formát öltsön, sokunknak öt-hatszor, vagy még többször végig kell járni a leszokás–visszalépés köreit. Pszichológusok újabban felismerték, hogy a visszaesés maga is a változási folyamat része. Ha alaposan megfigyeljük önmagunkat, akkor a megcsúszás szakaszában kellő információt és érvet gyűjthetünk össze annak érdekében, hogy amikor nekiállnánk csábítani magunkat a későbbi "új életünkben", felismerjük és elűzzük az önáltatást. Természetesen nagyon fontos, hogy reális célokat tűzünk magunk elé, és olyan programot dolgozzunk ki, ami megvalósítható, és beilleszthető a hétköznapjainkba (kár olyasmit elhatározni, hogy egyáltalán nem fogsz netezni, és minden reggel fél négytől hatig futsz majd a harmincnapos léböjtkúrád során). A legfontosabb, hogy szem előtt tartsd: a kudarcok látszólagosak, és rengeteg, a későbbiek során beépíthető tanulsággal szolgálnak. A céljaid eléréséhez kitartást és nagyon sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés