free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az elköteleződés a kapcsolat egyik alappillére

Fiáth Tita         Címkék: család, elköteleződés, kapcsolat, szerelem, szülők 1 hozzászólás

Az elköteleződés a kapcsolatban annyit jelent, hogy nem kell más, mert megtaláltam a társam. Ha viszont félgőzzel futunk neki a szerelemnek, akkor ugyanazt kapjuk vissza.

A tökéletes szerelem receptjéhez három hozzávaló nélkülözhetetlen (legalábbis a pszichológusok szerint; trubadúrok és don Juanok nyilván vitába szállnak majd). Fontos az intimitás - vagyis a megértés, a bizalom és a titkaink megosztása -; a szenvedély - a nagy érzelmek és a mindent elsöprő testi vágy -, valamint az elköteleződés - a szándék, hogy hosszabb távon sem kívánunk kilépni vagy kikacsingatni a kapcsolatból. Utóbbiról nem csupán a szoknyapecérek és a nyitott kapcsolatban élők vitatkoznak szívesen. Manapság, amikor a szenvedélyszerelem elmúltával sokan veszik a kabátot, és újabb románc után néznek, csak hogy újraélhessék a "lángolást", fontos kérdés, hogy valóban a szerelem harmadik oszlopa-e még az egymás iránti elköteleződés.

"Van egy becsületkódex-szerűségem - árulta el nemrég egy 32 éves férfi páciensem. - Ebbe beletartozik az is, hogy nem csalom meg a feleségem. Ezért fájt annyira, hogy végül mégsem sikerült a kapcsolatunk." A hűtlenség tilalma - érett személyiségek esetében - nem olyasmiről szól, hogy "Nem megyek félre, mert utána megver a Jóisten / mert úgyis lebukok egy szőrszál miatt / mert ha a szeretőmmel hempergek, képtelen leszek teljesíteni otthon a napi penzumot". Az elköteleződés annyit jelent, hogy nem kell más, mert úgy érzem, megtaláltam a társam. Flörtölés ide vagy oda, azzal, akivel éppen vagyok, komolyan gondolom, és hosszabb távra tervezek.



Számos kutatás bizonyította már, hogy az elköteleződéshez való viszonyunk az eredeti családunkban alapozódik meg: "Kiskoromtól kezdve nagyon tetszett, hogy ahányszor apu elment valamilyen üzleti útra, már délután telefonált. Rögtön közölte anyuval, mennyire hiányzik, és alig várja, hogy visszatérjen" - emlékezett vissza az egyik vizsgálat résztvevője, egy 25 éves amerikai lány. Akadnak persze kevésbé szerencsések is: "Apám egyfolytában csajozott, akár ott voltunk az öcsémmel, akár nem - mondja egy 36 éves nő. - A szeretői persze titkárnénik meg üzletkötő nénik meg ilyen átlátszó hülyeségek voltak. Amikor egyszer kamasz lányként megkérdeztem a szerelemről és a házasságról, azt mondta, hogy az egymás iránti tisztelet és ragaszkodás a legfontosabb. Alig tudtam visszafojtani a röhögést!"

Ahány család, annyiféle kötődés - nem egy eget rengető bölcsesség. Érdekesebbé válik azonban, ha megfigyeljük a legutóbbi, egy válással végződő kapcsolatból menekülő nőtől származó idézetet. A szerelmünk iránti elköteleződésünk szempontjából úgy tűnik, vajmi keveset számít, mit papoltak össze-vissza az öregeink. A gyakorlat, az előttünk álló példa jóval fontosabb! A szülők ugyanakkor nem csupán vakon követendő mintát nyújtanak - ha így lenne, simán dönthetnénk úgy, hogy befogjuk a szemünket-fülünket, vagy hogy mindenben az ellenkezőjét tesszük majd annak, amit tőlük láttunk. Mivel azonban nem pár jutalomfalattal lekenyerezhető tacskók, hanem értelmes emberi lények volnánk, a képlet bonyolódik.



A szüleink viszonyát nem egyszerűen leutánozzuk a későbbiek folyamán. A kapcsolatuk inkább egyfajta modellként funkcionál. Hiába hajtogatják például, hogy "Tessék betartani az ígéreteket!", ha kettejük viszonyában azt látjuk, hogy aki állja a szavát, az mindig a rövidebbet húzza, és a sumáknak áll nyerésre. Ha azt tapasztaljuk, hogy rafinériával ki lehet bújni az ígéreteink hatálya alól, egy ezzel kapcsolatos modell is megformálódik a fejünkben (persze attól még a mi döntésünk, hogy ennek a modellnek megfelelően cselekszünk-e a későbbiekben). A válás témája talán még jobban rávilágíthat a szülők "modellnyújtó szerepkörének" a fontosságára. "Sohasem akartam elválni, annyit kínlódtam apám hiánya miatt kislányként - panaszolja egy 37 éves nő. - És hiába: olyan elviselhetetlenül szenvedtem a férjem mellett, és olyannyira szerelmes voltam a kollégámba, hogy beadtam a válókeresetet. Sajnos a férfi, aki miatt véget vetettem a házasságomnak, néhány hónap után lelépett, én meg egyedül maradtam a lányommal. A sors fintora, nem igaz?"

A válás nem egyszerűen egy, a felnőtt életünkben automatikusan követett "rossz példa". A szülők viselkedésén keresztül a gyerek egy csomó vélekedést is kialakít magában a szerelemről. A válás során megtanulja például, hogy a házasság nem feltétlenül tart örökké, hogy az embernek nem kell egy, számára már nem kielégítő viszonyban maradnia, és hogy a különköltözés lehetőséget nyújthat a nagyobb boldogság megtalálására - valaki másnak az oldalán. Az elvált szülők gyerekei az említett gondolkodásmód miatt általában jóval kevésbé bíznak felnőttként a partnereikben, és kevésbé képesek felszabadulni és boldognak lenni a szerelemben.



Mielőtt kialakítunk egy új kapcsolatot, már egy csomó elképzelésünk van arról, hogy mi történik majd a jövőben. Aki alapvetően egymást szerető és egymás iránt elkötelezett szülők között nőtt fel, optimistán tekint a jövőbe: "Anyámék imádták egymást, és én is azt szeretném, hogy kitartson mellettem a párom jóban-rosszban!" – számol be az elvárásairól a már idézett amerikai lány. A gyakori félrelépéseket tapasztalók azonban jóval negatívabb előfeltevésekkel vágnak bele egy-egy új viszonyba, mintha azt gondolnák: "Á, olyan csak a mesében van, hogy holtodiglan-holtomiglan. Úgyis megcsal, mert manapság ki nem? Nem kell nagyon beleélnem magam ebbe az egészbe!" Az önbeteljesítő jóslatok logikája alapján viszont ha félgőzzel futunk neki a szerelemnek, akkor ugyanannyit kapunk vissza. A kapcsolat ellaposodik, és végül megtörténik az, amitől a legjobban tartottunk.

Ahhoz, hogy levetkőzzük az otthonról hozottakat, ami sokszor tudattalanul gyakorol ránk negatív hatást, érdemes rászánni az időt, és - ahelyett, hogy újfent a szüleink hozzánk való viszonyán agyalnánk - egyszer átgondolhatjuk, hogy is voltak ők ketten egymással. És mennyiben hasonlít mindez ahhoz, ahogyan mi magunk vélekedünk a kapcsolatokról, és ahogy átéljük a szerelmeinket? Megdöbbentő felfedezéseket tehetünk - a tartós változáshoz azonban elképzelhető, hogy pszichoterapeuta segítségét is igénybe kell vennünk a továbbiakban.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés