free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az első szerelem az igaz szerelem?

Borsa         Címkék: első, férj, púder, szerelem, válás 1 hozzászólás

Az első szerelem meghatározó, de ritkán tart egy életen át. Kérdés, hogy érdemes-e letáborozni ott, vagy nagyobb szórásból kell választani. Vélemények pro és kontra.

Hogy nagyanyáink, anyáink miért pont azokhoz, akikhez és hogyan mentek hozzá, illetve, hogy a saját szándék vagy a szerelem mennyire játszott közre a frigyben, az többnyire minden családban nyílt titok. Tudni, de legalábbis sejteni lehet, ha nagyanyánk a szülői szigor előtt meghunyászkodva - egyéb választási lehetőség és egyáltalán: a döntési sansz híján - adta kezét nagyapánkhoz, vagy ha anyánk épp egy szívfájdító szerelmi csalódás legaljáról mondott igent apánknak, szimpla dacból.

Azóta persze óriásit fordult a világ kereke - a nyugati, modern kori kultúra szereti a változatosságot, éthosza szerint az egyént a minél több és minél többféle tapasztalat viszi előre, és aki lemarad, kimarad alapon a végső lehorgonyzást, a teljes boldogságot a sokadik társ mellett (a nagy Ő) szereti helyénvalónak és biztosnak tartani. Két tapasztalt, érett individuum köteléke biztosabb jövőt jósol: a higgadt, felnőtt döntést (eszerint) meg kell előznie lehetőleg több, sikertelen próbának. Ebben a csapdában vergődve aztán sokak keresztje az örök dilemma: szeretem X-et, együtt vagyunk pár éve, akár hozzá is mehetnék, de ki tudja, miről maradok le, melyik sarkon leselkedik egy jobb, alkalmasabb.



Napjainkban a válási procedúra is hétköznapi rutin (lásd: újabb nagy Ő futott be), és bár életre szóló málhát pakol a kölkekre, a statisztikák mindenki előtt ismertek. A fiatalkori, első szerelmek melletti életre szóló lehorgonyzásnak nincs nagy divatja - a karrierépítés, a külföldi ösztöndíjak, a nagy lehetőségek, az újabb partnerek ígérete messze beelőzik egy ifjú szerelem fontosságát, hiszen "úgyis lesz majd másik", amúgy meg: "mindenki pótolható".

Hogy ez tényleg így van-e, arról kicsit körbekérdeztünk, és reprezentatívnak éppenséggel nem nevezhető kutatásunkból idebiggyesztünk egy csokorral, hátha okulunk valamit.

Zs. 54 éves, fordító, 4 gyerek anyja, és 18 éves kora óta él a férjével:
"Neeeem, én soha nem akartam megszökni ebből. Az első fiam már rögtön a házasság után megszületett, aztán sorban a többiek – sokáig nem is volt idő ezen gondolkodni. A negyedik például nem is volt betervezve, kicsit meg is tántorodtunk, hogy ezt már nem fogjuk bírni, meggebedünk, aztán két levegővétel és egy teli szájjal röhögés után már nem volt kérdés. Nagyon jól tudtunk együtt élni mindig, pedig alig hasonlít rám valamiben a férjem. És isten őrizz, nem a gyerekek miatt maradtunk egymás mellett. Ha voltak is nehezebb időszakok, mert nyilván voltak, azok az alapokat nem kezdték ki, soha. "



"Olyan tipikus hülyeségeket bírok csak mondani, amiket olvasni szokott az ember, hogy mitől működik. Mi négy gyerek mellett is mindig szakítottunk időt egymásra, hétvégékre, utazásokra, ilyesmikre. A mai napig rengeteget dumálunk egymással, tele van az életünk mindenféle, a kettőnk számára gründolt rituálékkal. Amikhez ragaszkodunk. Nyilván nehéz volt mindig is úgy egyensúlyozni, hogy ez ne menjen a gyerekekkel töltött idő rovására, de ezt muszáj. Ha kettőnk között stabil a kapcsolat és szeretetteljes, akkor a többi már működik. Szerintem ezt rontják el sokan. A mártírkodásból csak vérzés lesz. Ettől függetlenül az a válaszom, hogy szerencsések vagyunk, nagyon szerencsések." 

K. 30 éves, szóvivő, jelenleg egyedül:
"17 éves koromban jöttem össze R.-rel, egy gimis évfolyamtársammal, nyolc évig éltünk együtt, aztán összeházasodtunk. Rá két évre el is váltunk. Nem is akartam én feltétlenül azt a házasságot, de akkor már olyan egyértelmű volt minden, a családjaink meg a barátaink részéről is iszonyú volt a nyomás, mindenki azzal nyaggatott, hogy már csak az időt húzzuk, minket az isten is, és hogy mire várunk még. Egy lakáshitel-felvétel miatt ugrottunk végül bele. Persze akkor ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, egy praktikus apropó a házasságra. Aztán rá egy évre már éreztem, hogy megfulladok, neki se volt jó, elváltunk."



"Nem az volt a bajom, hogy huszonévesen kimaradtam volna a véget nem érő pasizásból, vagy hogy magányra vágytam volna, egyszerűen nem akartam (még) ezt a házasságot, nem éreztem, hogy ez az én döntésem. Nyolc év után - még ha fiatalok voltunk is - nem úgy megy hozzá az ember valakihez, mint mondjuk másfél év után. Ott már más perspektívákat, célokat kell találni - hangsúlyoznám: nem a gyerekvállalásra gondolok, bár nyilván az az igazi mérföldkő -, és nekünk ilyen nem volt. Így, hogy végül épp ez világított rá, és hogy még fiatalon ki tudtunk szállni ebből, így alapvetően nem bánom, bántam meg."

41 éves, asszisztens, elvált, 2 gyerek anyja:
"17 évesen szerettünk nagyon egymásba a mostani férjemmel - igazi szökdösős-hazudozós-lázas nagy szerelem volt. Felköltöztünk Pestre vidékről, ő munkába, én iskolába, pénzünk alig volt, de kinyílt a világ jócskán, szóval - bár a lánykérésig eljutottunk - végül szakítás lett a vége, és mindenki mással járt, meg házasodott később. Furcsa, mert így visszagondolva még a húszas éveim vége felé, menyasszonyként is mindig úgy gondoltam rá, hogy ő a legjobb barátom, és nekem mellette lenne a helyem, de akkor úgy voltam vele, hogy ezt elcsesztük fiatalon, ez a hajó elúszott, mással kell ezt végigcsinálnom. Aztán egy ötéves, rémes házasság, egy gyerek és a világ legelfajzottabb válása után egy közös barátunk szülinapján futottunk össze megint, ő épp akkor vált, én a sebeimet nyalogattam még, és akkora szerelem kerekedett megint, hogy azt hittem, beleőrülök."



"Nagyon frusztrált végig, hogy helyes-e, rendben van-e ez így, kicsit szánalmasnak is éreztem magam, hogy milyen már, hogy az ember felnőtt fejjel az első pasija vállán vigasztalódik, ráadásul gyerek mellett felelősebb magatartást irányoz elő magának az ember és a környezete is. Nagyon nehéz időszak volt, aztán hál’ istennek sikerült dönteni - és ennek már hat éve. Összeházasodtunk, most négyéves a kislányunk. Hogy kellett-e az a pauza a kettőnk viszonyában? Nyilván, igen. Akkoriban még máshogy súlyoztuk a dolgokat, még ki akartunk próbálni mást, másokat is. Most már nem."



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés