free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szakadj már le!

Borsa         Címkék: lakás, púder, szülők 11 hozzászólás

Koleszben, saját lakásban nehezebb az élet, mint a szülői házban, de a költözés is egy lépés az önállóság felé. Az elszakadás titáni feladat, és senki sem úszhatja meg.

Nyilván életkor-, nem-, szociális háló- és belső motiváció-függő, hogy mikor lécelünk le otthonról. Szeptember táján mégse árt kicsit elmélázni a hogyanon, a miérteken, és kikacsintani a jövőbe.

Sokan már az általános iskola utáni első lélegzetükkel vidéki koleszba és középiskolába menekülnek fejvesztve - csak minél előbb elhúzni az otthoni kontroll, a körülmények, a család vigyázó szeme elől. A jóféle hazai hátszél, mint az anyagi támogatás, a bedobozolt rántott húsok és konzervek ez esetben magától értetődőek, a látszólagos önállóság és az otthoniak védőhálója relatíve idilli súlytalanságban ringatja az embert.



Persze jó esetben egy vidéki városban lehúzott négy év épp elegendő arra, hogy alapvető fogalmaink legyenek a (családtól való tartós) különélésről, felmérhetjük, mennyire vagyunk képesek hatékony időbeosztásra, mennyit vesz ki belőlünk a "háztartás"-vezetés, hányadán is állunk az alkalmazkodással, a privát szféra komfortos berendezésével. Aztán remélhetőleg az egyetemi évek alatt vagy a pályakezdés első szakaszában már nem fog gondot okozni egy mosogatás, egy villanyóra-bejelentés, ha két másik (vadidegen) emberrel kell egy albérleten osztozni, vagy hogy X összegből hogyan bekkeljünk ki egy hónapot.

Mások még a húszas éveik vége felé se cserélnék le a családi fészek melegét önálló, általában jóval kevésbé kényelmes életre. Ennek épp a kényelmességen, esetleg lustaságon (egyáltalán: a motiváció hiányán) vagy a bátortalanságon kívül takarékossági/gazdaságossági oka lehet - az első évek fizetéseit lazán félre lehet tenni, mehet lakáskasszába, autóra, lehet nagy lábon élni vagy többet eltapsolni utazásra a saját keresetből, s ezt sok esetben a szülők is támogatják. A mama főztjét nem kell kínaira cserélni, nem nyomaszt a téli, mázsás fűtésszámla, körülölel a biztonság, és kevésbé tűnnek aggasztónak az egzisztenciateremtés mellkasra nehezedő rémei. Legalábbis ideig-óráig elfátyolozhatjuk a problémát.

Olaszországban például kifejezetten tipikusnak mondható, hogy a harmincas éveik elejét taposó macsók még a drága mámmá vendégszeretetét élvezik odahaza: a kényeztetés non plus ultrájával, a 32 éves fiáért még sírva aggódó édesanyával aztán meglehetősen erőn felüli versenyre kelni a jövendőbeli arának - és a mama keze még hosszú-hosszú évekig nagyon messzire elér.

Jóval könnyebb helyzetben vannak azok, akik a szülői szeretet és istenhozzád mellé ingatlant is kapnak az érettségi bizonyítvány/diploma mellé, hisz ezzel az egyik legégetőbb és legfojtóbb probléma, jelesül a lakástulajdonosság életre szóló görcse alól mentesülnek.



Ez nem csupán az egyetemi/főiskolai éveket könnyíti meg nagymértékben, de a nászajándékba kapott másfél szobás kábé 15 év közös hiteltörlesztést vált ki - így innentől sokkal inkább a vagyon gyarapítása a cél, semmint a szerény hajlék utáni ádáz hajsza, amelyben nemegyszer gyülekeznek borús, sötét fellegek odafent. Hát, nagyjából ennyiben, ebben a cirka 10–15 évnyi fórban tudjuk meghatározni a lakással rendelkezők és a nélküle indulók közti különbséget. Hogy ez mekkora differencia, mindenki döntsön maga.

Nyilván a fentebbi eset az eddig emlegetett önállósodást nemcsak hogy megkönnyíti, de egyenesen vörös szőnyeget terít elé, és a biztonságos start nagymértékben meghatározza a későbbi attitűdöt is - de létbizonytalanság okozta szorongásos rohamok nem kopogtatnak be sűrűn. (Persze valamilyen fokú társadalmi/szociális/vagyonszerzési érzéketlenségnek vagy vakságnak éppenséggel meg is ágyazhat egy ilyen szituáció, de erről most nem értekezünk.)

Érdekesebb számunkra az a (jó) néhány év, ami a szülői otthon melegéből való eltávot követi. Rengeteg férfitársunk új hajlékában még törzsvendég a drága édesanya - van, hogy évekig mint háztartásvezető funkcionál, levest főz, reggel 8-kor már megejt egy biztonsági telefont, csak be-beugrik egy villámtakarításra (teljesen random mód, kiszámíthatatlanul), a mélyhűtőben címkézve sorakozik a kiporciózott, napi melegétel.

Elszakadni és leválni tehát mindenképpen titáni feladat - még a szerencsésebbeknek is beletörhet a bicskája. Nem ciki, ha nincs saját pecónk, vezérigazgatói pozíció a seggünk alatt vagy nyaralónk a Balcsin 30 évesen, elvégre keveseknek adatik meg, hogy egy Ellis-regény huszonéves, csúcsgazdag juppijaként nyergelje végig az ifjúkort, ha viszont ezt ölbe tett kézzel és állandó nyafogással kompenzáljuk, és a nálunknál jómódúbb társaink orra alá dörgöljük sértetten, azzal még nem vagyunk beljebb. Munkával dicsérni… Ennél se többet, se kevesebbet nem tehetünk.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés