free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szex, hazugság, arrogancia: miért erőszakosak a befolyásos férfiak?

Brabham         Címkék: erőszak, férfi, hatalom, púder 7 hozzászólás

D. Strauss-Kahn erőszakbotránya kiélezte az amerikai-francia kulturális ellentéteket. A Time újságírói az ügy hátterét vizsgálják, és összefoglalják az amerikai álláspontot.

Amikor férje, Dominique Strauss-Kahn öt éve versenybe szállt Franciaország elnöki címéért, Anne Sinclair azt mondta egy párizsi lapnak: „meglehetősen büszke” rá, hogy a férfit a nők kedvenceként jegyzik, és Nagy Csábítónak becézik. „Egy politikus számára fontos, hogy képes legyen csábítani” – mondta. Talán a büszkeség volt az oka, hogy hozzá hasonlóan a francia politikusok és az IMF vezetői is szemet hunytak a „DSK”-ről terjengő pletykák felett, talán a morális tunyaság és a társadalmi rétegekre jellemző belső összetartás miatt védte meg az elit a maga emberét. Az is lehet, hogy úgy gondolták: egyedül ő mentheti meg a világgazdaságot, sőt az sem kizárt, hogy bizonyos körökben bizonyos embereknek a börtönön kívül semmi nem dehonesztáló.


Dominique Strauss-Kahn

Strauss-Kahn azonban májusban komoly botrányba keveredett, miután egy New York-i szálloda szobalánya azt állította, hogy a férfi megpróbálta megerőszakolni, és a befolyásos figura amerikai letartóztatása nyomán komoly nemzetközi vita bontakozott ki a hatalomról és a vele járó jogokról. Ráadásul ez még csak a kezdet, hiszen mindeközben Arnold Schwarzenegger is bevallotta, hogy a felesége azért hagyta el, mert az egyik háztartási alkalmazottjuknak gyereket nemzett. A két eset persze nagyon különböző, de egyaránt felvetik a kérdést: hogyan emelkedhettek ilyen magasra ezek az emberek, akiknek a nők körében köztudottan rossz a hírük?

Magyarázat van. A szakértők szerint a nagyhatalmú emberek vakmerősége is hatalmas, főleg akkor, amikor DSK-hez hasonlóan legnagyobb sikereik küszöbén állnak. Az ilyen magasra emelkedő tekintélyek általában kockázatvállaló típusok, vagy legalábbis másként viszonyulnak a rizikóhoz, mint mások – egyszóval hasonlóan viselkednek, mint a nárcisztikusok, akik arra jutnak, hogy a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Emellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy gyakran személyes vagy politikai érdektől vezérelt emberek veszik körül őket, akik még a bűneiket is hajlandók elhallgatni.

Egy, a Psychological Science-ben közlésre váró tanulmány szerint minél magasabbra jut egy férfi – vagy nő – a hierarchiában, annál valószínűbb, hogy házasságtörést követ el. Aki hatalmat kap, annak megsokszorozódnak a lehetőségei és megnő az önbizalma, ennek hatására pedig azt is elhiheti az illető, hogy szexuális előjogokkal rendelkezik – érvelnek a szerzők. Ha pedig a hírnévnek és a hatalomnak köszönhetően több a szex az ember életében – mondják az evolúciós biológia képviselői –, az csökkenti az önuralmat és a szocializáció hatását. Az elnéző környezetbe születő és előjogokkal rendelkező királyi sarjakkal szemben a sportolók például gyakran a társadalmi ranglétra alján kezdik életüket, de amikor kiderül, hogy tehetségesek, hirtelen hatalmasságokká válnak, és a szabályok számukra is érvényüket vesztik. A hibáikat elnézik, az iskolán átsegítik őket, és közben minden önuralmuk felszámolódik.

Kritikusok és barátok

Arnold Schwarzenegger mellett 2003-ban még kiállt a felesége, amikor több mint egy tucat nő vádolta a férjét erőszakkal, és azt nyilatkozta, hogy lehet hallgatni a negatív hangokra, vagy lehet hallgatni rá is – de amikor megtudta, hogy míg ő megvédte, addig a férfi egy házasságon kívül született gyerek nevelését pénzelte, úgy döntött, elköltözik otthonról. Anne Sinclair viszont most is kitart Strauss-Kahn mellett, és azt mondja: egy pillanatig sem hisz a vádakban, és nem kételkedik benne, hogy a férje ártatlansága kiderül.


Arnold Schwarzenegger

Ezt a bizalmat nem volt egyszerű elnyerni. Strauss-Kahnt nem véletlenül nevezték sorozatcsábítónak, és Sarkozy sem ok nélkül intette arra 2007-ben, amikor az IMF élére állt, hogy ne szálljon be nőkkel kettesben a liftbe, ugyanis alig egy év múlva kipattant a botrány, hogy DSK viszonyt folytatott a neki dolgozó Nagy Piroskával, majd következett a még nagyobb port kavart Tristane Banon-ügy. A 31 éves újságírónő – aki egyébként Strauss-Kahn második feleségének keresztlánya – azt állította, hogy 2002-ben egy interjú közben a férfi erőszakoskodni próbált vele, aminek következtében össze is verekedtek, de nem emelt vádat, részben azért, mert az anyja lebeszélte róla.

A hasonló esetekbe keveredett nők többsége azt mondja: félt, hogy egy ilyen hatalmas ember egy ilyen toleráns világban csak kárt okozhat neki, ha ellene vall. Emmanuel Pierrat ügyvédet Strauss-Kahn egyik áldozata például megkérdezte, elég-e a sikeres perhez az, amit el tud mesélni, de végül annak ellenére sem emelt vádat, hogy a jogász igennel válaszolt, mert félt a médiacirkusztól és a meghurcoltatástól. A jogásznak egyéként személyes ismerőse is van, akivel Strauss-Kahn erőszakoskodott, és saját tapasztalatai alapján azt mondja, csak a helyszín változik, a történet lényegében mindig ugyanaz – és sosincs vizsgálat.

Mindazonáltal DSK-nak megvannak a maga védelmezői is. Ellentmondásos figuráról beszélünk, akit gyakran támadnak azzal, hogy szocialista létére plutokrata módon él (fotók készültek róla, amint beszáll egy barátja 142 000 dolláros Porschéjába, és beperelt egy bulvárlapot is, amiért azt írták róla, hogy egy olyan washingtoni szabónál varrat, aki 7-35 ezer dollárért készít öltönyöket), így a pártfogói közül sokan azt mondták: az eset megrendezett volt. Ezek az emberek azt állítják: Strauss-Kahn nem erőszakoskodott volna senkivel, inkább a hívei másztak rá. Második felesége, Brigitte Guillemette például úgy fogalmazott, hogy volt férjének valóban gyengéje a női nem, „de olyasmit nem tenne, amivel vádolják. Nem erőszakos a természete. Sok hibája van, de ez nem tartozik közéjük.”

Nézetkülönbségek

A történtek hatására így aztán egyfajta transzatlanti kulturális háború robbant ki. A New York-i Daily News „Le Perv.” címmel közölt cikket az esetről, miközben a franciák az ártatlanság vélelmére hivatkozva nem közöltek bilincses fotókat a főszereplőről, egy exminiszterük pedig „Média általi halálról” beszélt. New York polgármestere, Mike Bloomberg erre azt felelte: „Aki nem akar bilincsben vonulni a kamerák előtt, az ne kövessen el bűncselekményt.” A frontvonalak egyértelműek: az egyik fél szerint Franciaországban a Bourbon királyokat bürokraták váltották fel, akiknek glória jár azért, mert közügyeket vállalnak, míg a másik oldalon azt nehezményezik, hogy DSK pellengérre lett állítva, a sértett azonban névtelen maradt.

„Mit tudunk a szobalányról?” – kérdezte például a Le Monde, a népszerű filozófus, Bernard-Henri Lévy pedig azt mondta a Daily Beastnek: szomorú, hogy egy „grand” hotel egyedül küld takarítani egy szobalányt, és a bírót is hibáztatta, amiért nem mutatott több tiszteletet régi barátja iránt. Az elméletalkotó szerint a tárgyalást vezető jogász úgy kezelte „a proletár nemzetek” és a „legsérülékenyebbek” védelmezőjét, „mint bárki mást”. Egyszóval míg a franciák azon vannak megdöbbenve, hogy egy büntetlen előéletű neves embert lehet így kezelni, az amerikaiak azon, hogy a franciák arra számítottak, Strauss-Kahnnal másképp fognak bánni. „A transzatlanti ellentétek kiújultak” – mondja Corine Lesnes, a Le Monde washingtoni tudósítója is, bár hozzáteszi: az eset kapcsán a francia média magába fog nézni azt illetően, hogy másképp kell-e kezelni a közszereplők magánéletét.

Egy biztos: Amerikát sokan vádolják az ügyben angolszász puritanizmussal, de ennek nem sok alapja van, hiszen az országban régi hagyomány, hogy morálisan megkérdőjelezhető személyeket választanak meg. Thomas Jeffersonnak állítólag rabszolgától született gyereke, John F. Kennedynek pedig volt olyan barátnője is, akin egy maffiavezérrel osztozott. Bill Clinton 60 százalékos támogatottsággal hagyta ott a hivatalát, 2008-ban pedig sem John McCain, sem Rudy Giuliani nem gondolta, hogy rovott múltja miatt nem kellene indulnia az elnökválasztáson. David Vitter szenátort is újraválasztották, miután kiderült, hogy egy madámot hívogatott, és Gingrich is visszatért harmadik feleségével, Callistával az oldalán, saját állítása szerint jobb emberként. Egyszóval minden amerikai szívesen rajtakapja a nagyokat – de hallgatólagosan beleegyeznek abba is, hogy lesz második és harmadik alkalom is. A puritánok öröksége legfeljebb annyi, hogy az Egyesült Államokban szeretik, ha valaki tiszta lappal indulhat.

A lényeg tehát nem a prüdéria, hanem az óvatosság – vagyis az, hogy a közszereplőket el kell rettenteni attól, hogy tönkretegyék magukat és a családjukat, és az, hogy világossá kell tenni mindenki számára: a hatalom nem olyan privilégium, amivel vissza lehet élni. A gyakornokokat kergető jogászokat, a fiatal alkalmazottaknak nekieső főnököket és a diákokat szexre kényszerítő tanárokat mind komolyan kell venni, és ha tényleges erőszakról van szó, az esetet súlyos bűncselekményként kell kezelni.

A Time cikke nyomán. http://www.time.com/time/world/article/0,8599,2072527-1,00.html


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés