free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Néhány érv a futball mellett

HT2         Címkék: férfi, futball, hímtag 2 hozzászólás

Néha úgy tűnik, a férfiaknak a foci az élete. Szerintük viszont a foci kis túlzással maga az élet. Íme néhány érv az állítás mellett.

Örök kérdés, ugyebár, hogy mi a francot lehet enni azon a hülye focin. Nos, egyszer nekem azt mondta egy barátom, hogy bármilyen banálisan is hangzik, a futball azért a legjobb sport, mert egyszerűen olyan, mint az élet, és ezt nagyon szép érvekkel alá is tudta támasztani. Minthogy a múltkor már párhuzamot vontunk a kocsik meg a párkapcsolatok között, gondoltam, szerét ejthetjük az élet és a labdarúgás közt fennálló némely analógiák összegereblyézésének is, mintegy megmagyarázva ezzel, hogy miért is olyan szerethető, sőt szent dolog a férfiak szemében ez a sport. Előre szólok: a törzsi összetartozás modernkori továbbéléséről szóló antropológiai maszlagot és a vér-verejték-könnyek mítosz büszke taglalását mellőzni fogjuk. Vannak ugyanis ennél izgalmasabb dolgok is, és azt sem kell eltitkolni, hogy a foci nemcsak a szépségei, hanem a velejáró galádságok miatt is nagyszerű.

Az érvényesülésnek több útja is van

A brazilok látványos, játékos focit játszanak, a németek küzdenek, a hollandok meg hatékonyan és kíméletlenül átgázolnak mindenkin. A célhoz bármelyik stratégia elvezethet, ahogy az életben is lehet tehetséggel, szorgalommal és gáncsoskodással is előrejutni. És ha már itt tartunk: mindegyik módszernek vannak elkötelezett hívei, akik meg tudják magyarázni bárkivel szemben, hogy az övék az egyedüli üdvözítő megoldás, és mindenki más hülye – mindenki más szerint meg persze ők a bohócok/unalmas alakok/gerinctelen férgek.

Csapatjáték, egyéniségeknek

Az élet egyik legnagyobb dilemmája tud lenni, hogy „egyedül nem megy”, de együttműködni nehéz, csapatjátékosként kitűnni meg aztán pláne. A focira ez is igaz: a nagy tehetség még nem elég, kell hozzá az is, hogy tudja az ember, hol a helye. És együttműködni sem csak udvariasságból, jelzésértékkel kell, hanem ésszel, mert ha valaki pont akkor önző, amikor nem kellene, és pont akkor nem önző, amikor kellene, akkor fújhatja. A jó játékosok pontosan tudják, mikor mi a teendő, és ezt mások is tudják róluk, ezért el is fogadják a döntéseiket.



Néha érdemes áthágni a szabályokat

Ki csak néha és csak egy kicsit, ki elvszerűen és durván, de így vagy úgy mindenki vét a szabályok ellen. Akárcsak az életben: van, aki nem megy tovább annál, hogy alkalmanként bliccel a BKV-n, és van olyan is, aki milliárdokat sikkaszt. A lebukás veszélye persze mindig fenyeget, de ettől még sokan úgy érzik, hogy megéri, és a játék néha igazolja is őket: nem egy kézzel lecsapott labdából lett már érvényes gól, műesésből tizenegyes, és így tovább. Persze a többség ilyenkor teljes joggal igazságtalanságot kiált, de hát vannak, akik erre csak annyit mondanak: mindig azt kell tenni, amit az adott pillanat megkövetel, és a cél szentesíti az eszközt. Azt pedig nyilván nem kell már hozzátennünk, hogy az élet is igazságtalan.

A törvény az ártatlanokra is lesújthat

Nemcsak nagy megúszók vannak persze, hanem szerencsétlen áldozatok is, akik egyáltalán nem azt érdemelnék, amit kapnak. A szabály viszont szabály, és ha már valakire kimondták, hogy bűnös, azt az sem menti fel visszamenőleg, ha kiderül, hogy nem is csinált semmit. Ilyen szempontból a futball talán még egy kicsit kegyetlenebb is, mint az élet, mert a valóságban egy hajszálnyi esély azért van, hogy az ártatlanok megmenekülnek. A törvénnyel ujjat húzni viszont sem itt, sem ott nem szabad: a reklamáló nagypofájúak csak veszthetnek, ha nem tartják a szájukat.

A legnagyobb vesztes az erkölcsi győztes

A fentiekből következik még valami: a vesztes jobb, ha nem éli bele magát abba, hogy igazságtalanul vesztett, akár igaz ez, akár nem. A legnagyobb lúzer ugyanis az, aki kikiáltja magát erkölcsi győztesnek. Vagy nyelni kell egy nagyot, és csak azért is újra megpróbálni, vagy fel lehet venni a kesztyűt, és el lehet kezdeni aljaskodni, bízva abban, hogy ezúttal majd nekünk jön be a dolog. Panaszkodással és a morális elsőség hangoztatásával azonban sokra senki nem megy. Merthogy az élet ugye igazságtalan. De ez esetben speciel igaza is van, hogy az.

Jelenetet viszont néha érdemes rendezni

Még mondja valaki, hogy csak a férfiak világnézete tükröződik a fociban: íme egy nők által is gyakran alkalmazott praktika, ami szintén visszaköszön a pályán. Hiszti, a hattyú halála, nagyjelenet, nevezzük bárminek, de egy biztos: a túlzásra épül, és néha be is jön. Más kérdés, hogy a fociban ennek ellenére a legnagyobb színészek nem feltétlenül örvendenek maradéktalan népszerűségnek, sőt aki azonnal feldobja magát, ha ráköhögnek, és zokogva hempereg a földön, az leginkább rossz ripacsnak minősül, még ha eredményes is. De ebben meg lehet, hogy inkább az életnek kellene a sportra hasonlítani.

www.euro2008.uefa.com

A többség csak nézi, ahogy mások csinálják

Vagy ha úgy tetszik, a többség csak amatőr szinten űzi, és a nagy halak kevesen vannak. Pedig hát a szurkolók közül bizonyára senki nem haragudna meg, ha ő lehetne akármelyik nagy játékos. Tisztára, mint az életben: vannak páran, akik tényleg élik, a többieknek meg marad az, amit John Lennon valahogy úgy fogalmazott meg, hogy "az élet az, ami aközben történik velünk, hogy más terveket szövögetünk".

Ennek ellenére mindenki nagyon ért hozzá

Merthogy papíron persze mindenki kitűnő focista, edző és szövetségi kapitány. Akkor pedig ugyebár nyugodtan lehet ordítani a meccsen és a tévé előtt is, hogy „ez az, fiam!” és „tedd ki jobbra!”, majd kicsit később azt, hogy „hát nem megmondtam, hogy tedd ki jobbra?” és így tovább. Kísértetiesen ismerős? Hát naná: számos közmondás őrzi, hogy mindez a hétköznapi életben is így megy. A legakkurátusabban persze egyértelműen az foglalja össze a jelenségkört, hogy más f…ával könnyű verni a csalánt.

Akármi is lehet belőle

Végül a leglényeg, mondhatni az esszencia. A legtöbb sportnak határozott menete, ritmusa és befejezése van: támad az egyik csapat, aztán támad a másik, vagy köröznek az autók, vagy átszakítják a célszalagot a versenyzők. A fociban ilyesmi nincs: meglehet, hogy az elsőtől az utolsó pillanatig tiszta feszültség az egész mérkőzés, lehet, hogy már az elején eldől minden, de az sem kizárt, hogy kilencven percig nem történik semmi. Ami bizony az életre is nagyon igaz, leszámítva persze, hogy az nem másfél óráig tart.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés