free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Exek és más múltbeli afférok: kitárulkozás a párkapcsolatban

Borsa         Címkék: férfi, hímtag, , párkapcsolat 4 hozzászólás

Mindenki kíváncsi a partnere korábbi párkapcsolataira. A kérdés az, hogy hasznos-e, ha meg is tud róluk mindent, vagy épp az a jó megoldás, ha minden titok marad előtte.

Évekkel ezelőtt kimentem egy borfesztiválra az akkori barátnőmmel. Friss kapcsolat volt, alig egy-két hetes, én viszont nem egy-két pohárral ittam, úgyhogy valami bódénál sorban állva véletlenül a kettővel azelőtti csajom nevén szólítottam őt, amikor kérdezni akartam valamit. Szerencsére épp nagy hangzavar volt, és sikerült is valamennyire elharapnom a szót, úgyhogy nem vette észre, de én így sem tudtam eldönteni órákig, hogy sírjak vagy röhögjek, mert a megúszás élménye jókora bűntudattal vegyült bennem. Végül még nagyon sokáig együtt voltunk, de majdnem annyi időnek kellett eltelnie a szakítás után, amennyi ideig a kapcsolat tartott, hogy el merjem mondani neki a sztorit. És még akkor is meglepett, hogy nevetett rajta.



Elvégre az exek exei is csak exek, rohadt árulók, akiknek ott sem kellett volna lenni – erről szerintem nő és férfi egyformán így gondolkodik (legfeljebb a nők egy kicsit még komolyabban veszik az ügyet). Ugyanebből kifolyólag viszont nyilván kíváncsi is rájuk az ember „ismerd meg az ellenséged” felkiáltással: mindig jó tudni, milyen hibákat követtek el, mégis mi a francot evett rajtuk annyira az aktuális partnerünk, és különben is hogy merészelték. A kérdés csak az, hogy a partner erről mennyire készségesen számol be. Vagy még inkább az, hogy amikor mi vagyunk a faggatott fél, mennyire tárulkozunk fel.

Ami azt illeti, komisz egy dolog ez. Biztos van, aki máshogy áll hozzá, de azért az emberek többsége egy jó párkapcsolatban az elsők között vár el valamiféle bizalmat, ebbe pedig az is beletartozik, hogy úgy érzi: elmondhat dolgokat a múltjáról, a régi kapcsolatairól. Néha egyenesen ki is kívánkozik az ilyesmi, akár egyszerűen a sztorizás kedvéért, akár gyónás gyanánt. Hanem az már egyáltalán nem biztos, hogy jól is sül majd el, sőt borítékolható, hogy nem fog jól elsülni – induljon csak ki mindenki abból, amikor ő tudott meg pár zaftos részletet a társa előéletéből.

Látszólagos kivételek persze vannak: lehet nevetgélni a múlton, pletykálni az exekről, de ez jó eséllyel színjáték, mert bármennyire is vágyunk rá, ilyen fokú bizalom nem létezhet párkapcsolatban – amikor már ennyire megnyílik egymásnak két ember, azt úgy hívják, hogy barátság. És nem kell félreérteni: nem azt akarom mondani, hogy a rendes kapcsolat kevesebb a barátságnál, hanem éppen azt, hogy több. Abban van helye a tabuknak meg a féltékenységnek is. Márpedig ha ebből a szempontból nézzük ezt az egészet, kimondottan perverz dolog az, amikor elregéljük minden korábbi húzásunkat, diadalunkat, botlásunkat, trófeánkat és szégyenünket. Az meg pláne bizarr, ha a másik még tapsol is hozzá, hogy „Tényleg három medvével egy szombat délutánon egy parkban? Hát bravó, öregem.”



Hozzáteszem: próbálkoztak már nálam is, meg persze (miután a túlzott őszinteség zsákutcájában megfordultam) kísérleteztem én is a múlt teljes elfüggönyözésével, de hát ez sem járható út, mert egy önjelölt titkos ügynökkel senki nem akar, és nem is tud együtt élni. Még saját maga sem. „Hány nőd volt előttem?” „Igen.” – ez annyira nem működőképes magatartás. Sőt ha már a tagadó taktikánál tartunk, az sem üdvös, ha túlzottan bagatellizálni próbálja az ember azt, ami korábban történt, mert aki folyton arról beszél, hogy túl van már az előző csaján/fasziján, az nyilván nincs túl rajta, aki meg folyton mocskolja a korábbi társait, az óhatatlanul is azt a benyomást kelti az aktuális partnerében, hogy előbb-utóbb ő is hasonló sorsra fog jutni. Az meg azért annyira nem kellemes gondolat.

Mindezzel együtt azt azért nem mondanám, hogy olyan bonyolult a téma, mint ahogyan szeretik azt néhányan beállítani. Olvasom például valahol, hogy ha nem volt bizonyos számú partnerünk, akkor fel kell kerekíteni a számot, ha viszont túl sok volt, akkor nem szabad mindet bevallani. Hát banyek. Nem állítom, hogy nem lehet ezt eljátszani, de hogy az ilyenfajta hazudozásnak előbb-utóbb úgyis lebukás lesz a vége, az biztos, mert hogy két exből senki nem fog hiteles sokszereplős múltat alkotni, az ugyanúgy fix, mint az, hogy 3000 egyéjszakás kalandot elég nehéz letagadni. Kettőből hármat, vagy 70-ből 60-at mondjuk persze lehet csinálni, csak annak meg semmi értelme.

És amúgy is: aljasság az ilyen taktikázás, sőt fölösleges is, mert valamilyen szintig igenis tudni kell együtt élni a másik múltjával – elvégre az eddig elhangzottakról nem megfeledkezve ez is fokmérője egy kapcsolatnak. Aki nem akar kujont magának, az ne legyen együtt vele, hanem keressen magának valami példásabb múltú embert, a szoknyapecér meg majd talál magának olyan nőt, akinek hasonló tapasztalata van, mint neki. Kidolgozott stratégia helyett a legjobb az, ha az emberben egyszerre él az egészséges kíváncsiság a másik múltja iránt, és a hasznos diszkráció a sajátjával kapcsolatban – aztán a kettőből kiindulva annyit árul el magáról, amennyit saját maga is feltétlenül tudni szeretne. Ha így nem működik, meg is eheti a fene az egészet.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés