free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor a szüléstől félünk

FT         Címkék: para, púder, szülés, vajúdás 14 hozzászólás

A szüléssel kapcsolatos félelmek nem egyszerűen az alacsony fájdalomküszöbünkről szólnak. De vajon normális-e, hogy igen korán beépítjük paráink közé a vajúdástól való rettegést.

Gyermekkorunkban elmélyült rajztevékenységet színlelve több százszor kihallgathattuk, amiként anyánk ilyen-olyan csajbulikon a világra jövetelünk körülményeit ecseteli ("Úgy fájt, hogy a gátmetszést meg sem éreztem"; "Majdnem kiszáradt a gyerek, már öngyilkos akartam lenni" és az óvodásfület rettegtető egyéb társaik). Természetes, hogy az ember a pókoktól, a BKV-ellenőröktől és az elhájasodástól való félelmei mellé igen korán beépíti a gyermekvállalással összefüggő negatív elvárásokat?

A szüléssel kapcsolatos félelmek nem egyszerűen az alacsony fájdalomküszöbünkről szólnak (tehát nem csupán arról, hogy "Jaj, már a fogászati kezelést sem bírom ki hipnózis vagy két feles unikum nélkül, hogy fogom én ezt túlélni?!"). Ijesztgethetjük magunkat azzal, hogy nem sikerült megfelelő apának valót kihalásznunk, hogy túlságosan öregek vagyunk, hogy egy bundáskenyeret sem tudunk elkészíteni - hogyan sikerülne akkor egy gyermeket táplálni a korszerű bionutri-akármilyen elveknek megfelelően. Garantáltan nem leszünk még "elég jó" szülők sem, sosem sikerül majd kilábalnunk a postpartum depresszióból és így hogyan fogunk megbirkózni azzal, ha betegen születik a kisbabánk?



Bár a gyermekvállalás többnyire átfordítja a korábbi, énközpontú perspektívánkat - azaz a legújabb Prada táska becserkészése helyett inkább a gyermek jólléte válik fontossá -, s így természetes lehet a baba egészségével és életkörülményeinek biztosításával kapcsolatos aggodalom, mégis úgy tűnik, hogy azok, akik korábban is érzékenyebbek voltak a kudarcokra, hajlamosabbak a szülés/gyermekgondozás területére sötét fellegeket vizionálni. Ők azok, akik egy ötös alá töridolgozat után hazafelé kullogva már padon vacogó hajléktalanként képzelték el felnőttkori önmagukat, és minden szakításba duplán belehaltak, mert betonbiztosak voltak abban, hogy többé már soha, senkivel. Aztán mégis összejött a nagybetűs, most viszont "garantálják", rozsdás bökőt, nyakat, apám-anyám-életét tesznek rá, hogy valami nem fog stimmelni a gyerek körül. Az internetet böngészve csak a Down-kórról, halvaszületésekről, Geréb Ágnes kálváriájáról szóló cikkek pattannak a monitorra, mintegy elővetítve a rájuk váró zord jövőt.

Természetesen nem szabad alábecsülni a szüléssel járó kockázatokat, azonban nem árt, ha a negatív irányú torzítás helyett a reális esélyekkel számolunk (minderről a nőgyógyász igyekszik felvilágosítani - amit jómagam hozzátennék, az annyi, hogy vegyük észre, amikor a sok dicsérő/buzdító mondat közé beékelődött némi rizikóismertetés az orvostól való távozásunk után teljesen uralni kezdi a gondolatainkat. Amikor nem a hallottak egészére emlékezünk vissza, hanem egy kiragadott mozzanatot hizlalunk akkorára, hogy napokig fuldoklunk a szorongástól - s ezáltal valóban árthatunk a baba egészséges fejlődésének). A szülési fájdalom is nagyban függ az elvárásainktól: azok, akik úgy ítélik meg, hogy "bele fognak pusztulni a krisztusi kínokba", szubjektíve valóban sokkal erősebb fájdalmat élnek át, mint azok, akik úgy okoskodnak, hogy "nyilván az egyik legdurvább fájdalom lesz az életemben, de képes vagyok elviselni/megküzdeni vele". Az egyik barátnőm például inkább kíváncsi volt, mint szorongó, s a szülés után az egyik "legeksztatikusabb, legkülönösebb élményeként" emlékezett a fájdalomra (magyarán, ennyi múlik azon, hogy miként címkézzük, hová soroljuk be az adott tapasztalást).



Az "úgyis el fogok cseszni valamit" típusú gondolataink elsősorban az énhatékonyságunk észlelésével függenek össze. Aki rátermettnek, kompetensnek gondolja magát, az képes elhinni, hogy noha még életében nem cserélt ki pelenkát, a szoptatásnál ildomos pozitúra felvételéről már nem is beszélve, mivel az integrálszámítást, a cardiogépek használatát és a házmesterekkel való kommunikációt képes volt elsajátítani, talán a bébiétel felmelegítésével sem lesz majd gond. Ha kizárólag a jövőbeni kudarcainkra/balsikerinkre koncentrálunk, az aggodalmaskodás és a rágódás megakadályozhatnak abban, hogy alaposan felkészüljünk, hiányosságokat pótoljunk (Spock-könyveket olvassunk, kismamatornázzunk, kakaókészítést tanuljunk vagy relaxáljunk). Ha a katasztrófaképeink kötik le a figyelmünket, nem marad szabad kapacitás az új dolgok elsajátítására. A napi rendszerességgel levetített borzalomsorozatunk helyett próbáljunk a rögvalóság talaján maradni, s a korábbi sikereinket, erősségeinket, pozitív képességeinket is végiggondolni - ebben viszont sokat segíthet a tapasztalt nőtársakkal való eszmecsere.
 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés