free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az elhagyottság állapotával való szembesülés

pszichologus@borsa.hu         Címkék: elhagyottság, féltékenység, kapcsolat, szakértő, szakítás 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Tisztelt Pszichológusnő!

Nagyon nehéz időszakon vagyok, illetve vagyunk túl a gyerekeimmel. A férjem elment 2008 szeptemberében, és azóta egy másik nővel és annak egyetlen lánygyermekével él egy közeli faluban. Hála Istennek nem egy városban velünk. Borzasztó nehezen élem meg a helyzetet, de mivel a házasságunk eléggé kihűlt ahhoz, hogy ide jussunk, azt teljes mértékben elfogadom, hogy mást szeret. Csak egyetlen dolog, amit nem tudok földolgozni, hogy kéthetente, amikor jogában áll, elviszi a gyerekeket. A kislányunk épp egyidős azzal a kislánnyal, akit most nevel, és hiába diktálja az ésszerűség, hogy örüljek, hogy viszi őket, és gondoskodik róluk, fizeti a gyerektartást, elfog a féltékenység a gyerekeimmel szemben, és úgy szenvedek, amikor náluk tartózkodnak, mint egy bolond (elnézést a kifejezésért).

Már voltam orvosnál, gyógyszert is szedek, de a kéthetente jelentkező "kínjaim" nem szűnnek. Olyankor gyűlölöm őt, vergődöm, hisztizek, sírok. A gyerekeim persze jó érzik magukat ott, várják, hogy lássák az apjukat, és az általa választott nőt sem utálják (amit persze én nem vennék rossz néven, miközben tudom, hogy butaság). Szerencsére nekem is sikerült egy méltó kapcsolatot teremtenem egy férfivel, aki szeret, én is őt, hozzám illő, és fölvállal a gyerekeimmel együtt, így nem olyan letaglózó a gyerekek előtt, hogy szerencsétlen anya itthon sírdogál egyedül. Ettől függetlenül sem szűnnek a panaszaim, hiába a józan ész, a szívem vérzik, ahányszor el kell engednem őket az apjukhoz.

Kíváncsian várom a válaszát!

Kné


Kedves Kné,

a levelében nagyon pontosan és erőteljesen adja vissza azt a szenvedést, amit az egy szituációról alkotott tudatos gondolataink, és a hozzá fűződő érzéseink össze nem illése okoz. Hogy lehet például, hogy józan ésszel sikerül belátnia, hogy a kapcsolatuk már kihűlt, sőt, még egy "méltó" szerelmi viszonyt is kialakított egy másik férfivel, a szakítás azonban még mindig borzasztóan fáj? Miért van az, hogy noszogatja magát: a gyerekek érdekében örülnie kellene, hogy kéthetente felkapja őket az apjuk, és programokat szervez nekik, hála vagy együtt örülés helyett viszont inkább féltékeny és magára hagyott? És miről árulkodik a választott jeligéje, a "Kné"?

Ahhoz, hogy készen álljunk egy új kapcsolatra, többnyire le kell zárnunk, meg kell gyászolnunk az előzőt. A gyászmunkába ugyanúgy beletartozik a viszony erősségeinek és gyengeségeinek a számba vétele, a tanulságok levonása, mint az elválás, az elhagyottság állapotával való szembesülés. A levele alapján úgy látom, mintha az utóbbi sikerülne nehezebben, mintha itt kellene "megkapargatnunk" a felszínt, hogy feltáruljanak a mélyebben húzódó problémák. (Hiszen magát a "rutinszerű", érzelemmentes kapcsolatot látszólag nem sajnálja, és képes is volt nyitni egy újabb felé.) A hasonló esetekben érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy a jelenlegi érzéseink az adott szituációval kapcsolatban mire emlékeztetnek, mire hasonlítanak. Előfordult-e a múltban velünk olyan élethelyzet, ahol valami hasonlóval kellett megbirkóznunk? Nem feltétlenül egy szerelem megszakadására lehet ilyenkor gondolni: az "elhagyatottság" maga mint emberi létállapot számos egyéb esemény során átélhető. Fontos, hogy az érzelmei vezérfonalán haladva végiggondolja például a szüleivel való kapcsolatát: azt, hogy akadt-e bármilyen olyan szituáció, amikor a jelenlegihez hasonlóan szomorúnak és kétségbeesettnek érezte magát velük kapcsolatban. Mi okozta akkor a reménytelenséget? Mi lehet az az "alapfájdalom", amit nem sikerült átdolgozni, és amit a jelenlegi válás újból és újból erősen provokál?

Amikor látszólag "érthetetlen" módon nem sikerül túltennünk magunkat egy-egy nehéz élethelyzeten, érdemes a múltat átvizsgálni: rábukkanunk-e olyan fájdalmas kulcsélményekre, amelyek a mostani szorongásunkkal vagy lehangoltságunkkal összefüggésben állhatnak. Mindezt nem feltétlenül úgy kell elképzelni, hogy tele a fejünk "betokosodott emlékekkel" amelyekbe időről-időre beleakadunk. Ha például kisgyerekként azt kellett átélnünk, hogy a szüleink nem foglalkoztak velünk, nem érdeklődtek irántunk, kegyetlenül kritizáltak és eltaszítottak, kialakulhat bennünk egy makacs, mélyen meghúzódó elképzelés önmagunkról: "Engem nem lehet szeretni. Akit közel engedek magamhoz, előbb-utóbb észreveszi majd, milyen vagyok úgy istenigazából, és elhagy". Ilyen énképpel a tarsolyunkban jóval érzékenyebbek leszünk egy-egy szakítással szemben, mint azok, akik magabiztos énsémával vértezik fel magukat. Talán épp amiatt, mert valahol a lelke mélyén nem bízik abban, hogy az elhagyatás tragédiája nem fog újból és újból megismétlődni, nem meri elengedni a gyerekeit az apjukhoz, nehogy egyszer azzal kelljen szembesülnie, hogy ők sem térnek vissza Önhöz.

Véleményem szerint a gyógyszerek ugyan sokat segíthetnek abban, hogy az ember hangulata valamelyest javuljon, de az ilyen bonyolult problémák szétszálazására és megoldására önmagukban nem képesek. Mindenképp javasolnám, hogy forduljon pszichológushoz, aki segíthet a nehezen tudatosítható gondolatok és érzelmek felszínre hozásában, és a jelennel való összefüggéseik felismerésében, illetve egy jobb alkalmazkodás kialakításában (terapeutát találhat a pszichologia.hu szakemberkeresőjében, vagy a www.sote.hu oldalán a Klinikai Pszichológia Tanszék ambuláns betegellátásánál). A problémák megoldásához, a gyermekeivel való viszonya rendezéséhez és egy boldogabb szerelmi kapcsolat felépítéséhez kitartást és nagyon sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita   



LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés