free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Akár a te hibád is lehet, ha feminin a pasid

Borsa         Címkék: feminim, pasi, púder 0 hozzászólás

Unalmas lenne, ha minden férfi macsó volna, de a túlzottan feminin férfiak viselkedésének okaira joggal vagyunk kíváncsiak. Meglepő is lehet a válasz.

Sok nő nehezen viseli, hogy az élettársa csak hírből ismeri, mi is az a férfias hozzáállás, a határozott és magabiztos fellépéssel járó maszkulinitás. Mielőtt azonban a feminin szót bárki is félremagyarázná, tisztázzuk: nem a homoszexualitásról van szó, hanem a maszkulin tulajdonságokat bizonyos mértékben nélkülöző heteroszexuális férfiakról, akik érdeklődési körüket, öltözködési stílusukat, gondolataikat, vagy éppen gesztusaikat, rátermettségüket tekintve nőiesebbek társaiknál.



Persze, a pszichológusok egyetértenek abban, hogy a hosszútávra tervező, gyerekekről és biztos családi háttérről álmodozó nők számára a borostás macsóval szemben abszolút nyerő választás a kedves, odaadó és éppenséggel feminin társ. Az viszont már nem mindenkinek ízlik, hogy ezek az előnyös tulajdonságok a feminin pasiknál gyakran túlzott óvatossággal, problémamegoldási nehézségekkel, a dominancia bizonyos fokú hiányával, határozatlansággal, és a férfi szerepkör részleges elutasításával járnak. Akaratlanul is szöget üt fejünkbe a gondolat: vajon miért és mióta szunnyad a feminin pasikban a maszkulinitás? Bár a jó öreg Freud nyomban az ösztönökre panaszkodna, ennél azért jóval komplikáltabbb dologgal állunk szemben.

Gének és környezet

Számos tanulmány világított rá már arra a tényre, hogy a férfiak magatartásában megnyilvánuló feminin vonások 20-40 százalékban az örökül hozott géneknek köszönhetőek, amire nyilvánvaló bizonyítékul szolgálnak például a csecsemőkori játékpreferenciában és alapvető magatartásban megjelenő különbségek is, melyeknek később a felnőttkori viselkedésben leljük meg maradványait. Más vizsgálatok a hormonrendszer háza táján kutakodnak, és az alacsony tesztoszteronszintet teszik a feminin vonásokért felelőssé. Ez mind szép és jó, az azonban biztos, hogy a nőies viselkedést kiváltó okok 60-80 százaléka a nem itt, hanem a pszichológia sűrű erdejében keresendő.

Férfi hormonok ide, DNS oda, a környezet jellemformáló hatása alól ugyanis senki sem bújhat ki. A gyerek előtt a nemi szerepnek megfelelő viselkedés modelljeként álló apa, nevelőapa vagy éppen nagybácsi, majd a nevelő pozícióját betöltő tanár saját jellemével, és a férfiassághoz való viszonyával mutat mintát, azaz tart tükröt a saját identitását még csak kapisgáló kisgyereknek a szocializáció során. A nemes egyszerűséggel szociális tanulás névre keresztelt folyamat – vagyis a társas kölcsönhatások következtében bekövetkező viselkedésváltozás – során a kisfiú először még csak utánozza aput, később azonban azonosul a látottakkal, és magáévá teszi az adott esetben természetesnek hitt nőies viselkedésformát. Így nem csoda, ha azok a srácok, akik a gyerekkor kezdetén feminin férfiakkal, kevésbé karakteres és határozott példaképekkel körülbástyázva cseperednek fel, nem feltétlenül kapják meg azt a bizonyos pluszt, ami megszilárdítaná bennük, mi is az a bizonyos maszkulinitás. Sokat nyom persze a latban az is, milyen adottságokkal, jellemvonásokkal és férfias vonásokkal bír a gyerek körül lebzselő óvodai, majd iskolai kortárscsoport, azaz a baráti kör.

Nézzünk magunkba is

Tiszta sor; az egyik oldalon a biológia, azaz a genetika és a hormonháztartás markáns nyomai, a másik oldalon a pszichológia, a modellkövetés és a cseperedő gyereket szocializáló – azaz nevelő – közeg befolyása áll. Mivel alapvonásról, adottságról, illetve a hosszú évtizedek alatt kikristályosodó jellemről van szó, bármennyire is szomorú a tény, be kell látnunk, kérleléssel, erőszakos fenyegetőzéssel, „miért nem viselkedsz már férfiasan” jellegű vádaskodó kérdésekkel, vagy éppen ciceroi szónoklatokkal csiszolni igen, végérvényesen változtatni a feminin magatartáson azonban nem lehet. Hacsak nem arról van szó – és itt jön a rázós rész – hogy a mi rámenős karakterünk az, ami elnyomja a maszkulinitás csiszolatlan gyémántjainak érvényesülését. Bár senki sem állítja, hogy a maszkulin nők lennének a hibásak a feminin férfiak viselkedéséért, azért nem árt, ha nekilátunk saját pszichénk nagytakarításának is.

Ha fájlaljuk, hogy a férfi nekünk nem elég „macsós”, ha fekete pont a szemünkben, hogy nem áll ki magáért, hogy nem elég határozott vagy éppen rámenős, ne hibást keressünk, inkább üljünk le, és tegyük fel magunknak a kérdéseket: „ki vagyok én?”, „mi a szerepem ebben a kapcsolatban?”, „mit várok a partneremtől?”.  Hiszen nem egyszer fordult már elő a világtörténelemben, hogy az efféle problémákért nem az ölbe tett kézzel ücsörgő feminin férfi, hanem az őt elnyomó és elkényelmesítő, maszkulin női magatartás volt a ludas. Ekkor viszont – fájdalom, de – a nemi szerepek egészséges megosztása érdekében önmagunkat kell megzabolázzuk.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés