free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A férfi és az öltözködés

HT2         Címkék: divat, férfi, hímtag, öltözködés, ruha 3 hozzászólás

Hímtag kettő a férfiak és a divat viszonyáról siránkozik, merthogy szerinte az egész rendszer ellene dolgozik. A végén újra is keresztelkedik a rinyáló hangnem miatt.

Tegnap elfelejtettem övet fűzni a nadrágomba. Rém szar napom volt ettől. Szó se róla, nem esett le rólam a gatya, még csak igazán lejjebb sem csúszott, de így is kutyául éreztem magam, folyton a derekamra pillantgattam az íróasztal takarásában, hátha mégis ott van, és megnyugszom, sőt végiggondoltam azt is, milyen lehetőségeim vannak 2010 áprilisában Budapesten, egy irodában ülve övet szerezni, mert ez így egyszerűen nem állapot. Néha előfordul egyébként az is, hogy csak átcserélni felejtem el az övemet, és fekete cipőhöz barna van rajtam, vagy mondjuk fordítva, attól majdnem ugyanennyire kiborulok. Valamiért egyébként erre az anomáliára mindig ugyanott, egy közepesen népszerű budai bevásárlóközpont előtt elhaladva jövök rá reggelente, amikor úton vagyok a munkába, bár ennek semmi jelentősége jelen gondolatmenet szempontjából.



Vagyis dehogynem, mert erről meg eszembe jut, hogy milyen rohadt nehéz egy normális övet venni ebben a városban, és gyanúm szerint ebben az egész világban is, aminek ez a város a része. Az még hagyján, hogy cipészárral mindig kell bele két plusz lyukat nyomni, mert az én derékbőségem, az nem létezik a ruhaüzletek mérettáblázatában, de még csak kinézetre se nagyon szoktam olyan darabbal találkozni, amit magamra bírnék venni, mert úgy tűnik, hogy vagy cowboynak, vagy gettólakónak akar öltöztetni minden általam ismert áruház. Mindegy, áldozatos munka árán azért sikerült szereznem egy rendes barnát, meg egy rendes feketét, és most már érzem, hogy hamarosan eljön az idő, amikor megtalálom a hőn áhított fehéret is, akkor pedig el tudom kezdeni pszichológiailag felkészíteni magamat arra, hogy beszerezzek mondjuk egy színeset is, amit idegroham nélkül össze tudok kombinálni majd cipővel, sállal, sapkával, kesztyűvel és táskával is. Merthogy az egy rohadt bonyolult feladat ám férfifejjel is. Illetve pláne bonyolult férfifejjel.

Szóval nekem csak ne mondja senki, hogy "egy férfinak olyan könnyű felöltözni". Elvégre az egész rendszer a nőknek dolgozik, vagy rájuk épül, úgyhogy nyilvánvalóan hátrányban érzem magam. Egyrészt: eleve nem vagyok olyan magas szinten okítva a témában, mint egy nő (az szerintem nézőpont kérdése, hogy javított vagy rontott a helyzetemen, hogy varrónő az anyám, és így van szerencsém tudni, mi az a fedőzőgép, továbbá használom a passzé kifejezést is). Másrészt meg úgy is vagyok kezelve a legtöbb esetben, mint akinek úgysincs igénye sok mindenre. Ne értsen félre senki: nem vágyom szoknyát hordani, sem magas sarkú cipőt, de azt azért nem bánnám, ha velem szemben is olyan megengedő lenne a divat, mint a nőkkel, hogy tudniillik akármi szart magamra aggatva is elmondható legyen rólam, hogy hej, de jól nézek ki. Meg hogy például kis túlzással akármiben akárhova elmehessek. Merthogy amíg engem kinéznek a színházból farmernadrágban, addig egy nő még elegáns is tud lenni benne, és amíg én fel nem vehetek anélkül egy zakót egy hétköznapon, hogy meg ne kérdezné valaki, ugyan mit ünneplek, addig egy nő nyugodtan lenyomulhat a legközönségesebb kocsmába is valami flancosabb cuccban, legfeljebb hú de vadító lesz tőle.



Én persze biztos sokkal többet hisztizek emiatt az átlagnál a fentebb említett egyszerű okból kifolyólag (de gondolhat mögé mindenki minden mást is, amit csak szeretne), nyilván ezért is írok én róla. Más férfi egy idő után inkább feladja, leszarja az egészet, esetleg tudomásul veszi a lehetőségeket, és azokhoz mérten keres megoldást, netán beöltözik cowboynak, gettólakónak, vagy pávának. Meg még az is lehet, hogy talál egy olyan munkát, amit öltönyben kell végezni, aztán le van tudva az egész, legfeljebb hétvégenként néz ki szarul. Itt van például jó barátom, nevezzük D-nek, neki ilyen problémái nincsenek. Mondhatni ő már a legelején feladta az egészet. Eleve abba a kasztba tartozik, amelyik képes nyáron szandált húzni, azon belül annak a körnek is eleme, amelyik zoknival hordja a szandált, ezen belül pedig annak a cseppet sem titkos társaságnak is oszlopos tagja, akik lyukas, valamint rosszul összepárosított fuszeklival is hajlamosak felvenni ezt a bizonyára nemes lábbelit.

www.young-germany.de

Láttam már - párezer járókelővel egyetemben - bal lábán feketével, a jobbon vajszínűvel, kéket is "kombinált" már zölddel, néha kifordítva van a lábán, és egyébként nem veti meg az (előre fordítva viselt) övtáskát sem. Lenyűgöző az a nemtörődöm nyugalom, amivel mindezt levezényli, tényleg látszik rajta, hogy le se szarja az egészet, és hát az az igazán faramuci ebben az egészben, hogy ennek ellenére sem lehet azt mondani, hogy nem jött be neki az élet. Én irigyelni ettől függetlenül nem tudom, ahogy az öltönyös ismerőst sem, sőt Dr. Ian Malcolmot sem a Jurassic Parkból, pedig az ő megoldása igazán frappáns volt (annak, aki nem emlékszik: kizárólag szürke és fekete ruhákat viselt a történet szerint, mert úgy biztos lehetett benne, hogy semmi olyat nem vesz fel, ami nem passzol egymáshoz). Persze mondom, a férfiak többsége biztos nem rinyálna ez ügyben, mert még az igény sem születik meg rá, legfeljebb szintkülönbségek vannak a beleszarás mértékében, de azért könnyűszerrel lehet picsorogni ezen is, ha akar az ember, én meg most megengedtem magamnak a luxust. Cserébe majd megpróbálom elintézni, hogy Suna01 néven jelenjen meg ez az írás.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés