free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Rendes férfi nem szeret sírni

HT2         Címkék: férfi, hímtag, kapcsolat, sírás, tulajdonságok 24 hozzászólás

Hímtag kettő utál sírni, ennek megfelelően beszélni is utál a sírásról. Most mégis kísérletet tesz rá, hogy elmondja, mi a baja vele.

Nem hidegrázást, hanem hányingert kapok az olyan szófordulatoktól és nyelvi leleményektől, hogy például "itatod az egereket", meg hogy "eltört a mécses". Tulajdonképpen még a sírás szót is utálom, azt meg pláne, hogy könnycsepp, de komolyan. Kis túlzással szerintem kijelenthetem, hogy programozva vagyok a sírás ellen. Bőgni persze szoktam én is, de az utolsó alkalom szerencsére hónapokkal ezelőtt volt, azelőtt meg talán egy év is eltelt. Pedig egyébként elég gyakran érzem úgy, hogy kellene, de hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Azt meg pláne nem, amit nem is lehet. És még sírás közben is utálok sírni, pedig amúgy tök felszabadító, meg minden, és teljesen egyetértek azzal a barátommal, aki a múltkor azt mondta nekem, hogy "eljött az a pillanat az idei évben, ami minden évben egyszer eljön minden férfi életében: elkezdtem bőgni, mint az állat". Tényleg el kell jönnie minden évben, mert ordibálásban és csapkodásban - sajnos - nem lehet kiengedni minden feszültséget, csak ettől én még utálom.



Amikor nagy néha sikerül, vagyis inkább nem sikerül nem bőgni, és kimegyek megmosni a képemet, kénytelen vagyok belenézni a tükörbe: lefelé görbülő száj, lefelé görbülő szemek (de tényleg), rettenetes a látvány. Ha más férfit látok sírni, az se jobb. Sőt attól még zavarba is jövök. Ha nő sír egy férfi oldalán az utcán, az az ember gondolata: ó, szegény. Ha férfi sír egy nő mellett, az ugrik be, a hülye barma. Sőt, még férfijogi aktivistaként is be kell vallanom, hogy mindkét esetben arra gondolok, a férfi miatt vesztek össze, vagy legalábbis miatta van baj: az első esetben nyilván megbántotta a csajt, a második esetben biztos átverte vagy megcsalta, de hogy nem a nő hibázott, az hétszentség. A síró nőben általában van valami szép (ne sértődjön meg senki, ez természetesen nem azt jelenti, hogy jó sírni látni a csajokat, csak annyit, hogy egy nőt nem nagyon tud elcsúfítani, ha folynak a könnyei). A síró férfi szánalmas.

Mármint férfiszemmel, mert persze én is olvasom a vonatkozó magazinokban, hogy az igazán érzékeny hímek meg tudják könnyezni még az Elfújta a szélt is, és az csak erény egy nő szemében, ha olyan érzékeny a kan, hogy el tud - ezt a szót is gyűlölöm - pityeredni. Bullshit. Vagy ha nem is az, én erre nem fogok bazírozni, sőt elbújok, ha rám jön a nyenyere. Amikor nem sikerül elbújni sem, akkor nyilván kurva nagy baj van, de utólag azt is rohadtul szégyellem. Vannak az embernek - vagy nekem legalábbis - olyan kínos emlékei, amik néha minden előzmény nélkül ugranak be, és ugyanolyan szar felidézni őket, mint megélni - na nekem ezek mind ilyenek. Pedig amúgy volt barátnőm, aki előtt lehetett sírni, értette és tolerálta is a dolgot, sőt még érdemben tudott segíteni is ilyenkor, de valahogy akkor sem tudok erre szívesen emlékezni.

http://huttshead.files.wordpress.com

A baj egyébként nem a nőkkel van, mert a legtöbben - az Elfújta a szél-szindrómától eltekintve is - teljesen jól kezelik az ilyen helyzeteket, hanem velem. Ezek után mondanom sem kell: férfiak körében még akkor is előbb követek el harakirit, mintsem hogy elkezdjek sírni, ha a legjobb barátaimról van szó. Általában azt szokták rám mondani, hogy érzékeny gyerek vagyok, ezt némileg sajnálkozva ugyan, de el kell ismernem, viszont ennyi macsóskodás azért még nekem is jár, azt hiszem. Magammal szemben is. Még írni is kellemetlen amúgy erről, nem is tudom, miért vállaltam be, de rinyálni nem fogok, mert én egyébként kemény vagyok, mint a bakaszar.


Mondjuk ha már itt tartunk, hozzá kell tennem: fentebb azt írtam, hogy "nem sikerül nem bőgni", ez viszont így nem teljesen igaz, mert annyira sajnos nem vagyok kemény még én sem, hogy szabályozni tudjam ezt. A bőgés váratlanul tör rám is, de valahogy általában azért nem jön olyan szempontból rosszkor, hogy pont szélesebb plénum (azaz minimum egy ember) előtt kelljen sírnom. Furcsa módon egyébként még az eseményektől is látszólag függetlenül történik meg, mert amikor magától értetődő volna, amikor "kellene", akkor soha nem jön rám. Még akkor sem sikerülne, ha akarnám. Életem legrosszabb napjain voltam túl simán egyetlen könny nélkül, helyette meg olyankor szakadt el a cérna többször is, amikor semmi közvetlen oka nem volt. Az emlegetett barátom elmondása alapján nem csak én vagyok így ezzel, szóval franc tudja, de talán a szervezetünk is megtanulta, hogy az nekünk nem pálya, ha gyakran jön a bőgőroham, és helyette van ez az évenkénti egy, kumulatív sírás. Hogy ez jellemzően férfitulajdonság-e, abban mondjuk nem vagyok biztos, mert ismerek így működő nőket is, és abban sem vagyok biztos, hogy egészséges. De hogy az önérzetemnek - vagy annak, amit én az önérzetemnek tartok - jót tesz, az biztos.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés