free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Minden férfi született stírölő

HT2         Címkék: bámulás, férfi, hímtag, kapcsolat, stírölés 11 hozzászólás

Még egy férfi is képes belátni, hogy a nőket bámulni bunkóság - csak épp abbahagyni nem tudja. Hímtag kettő a férfi stírölésről értekezik.

"I know that I'm a classic case" - vonyítja Axl Rose a Guns n' Roses méltatlan módon agyonpocskondiázott Chinese Democracy albumán. Azonnal ezt kezdtem dúdolni, amikor szóba került a nők megbámulása, mint téma, mert hát azt hiszem, az általános férfimagatartást képviselem e téren: szemem dülled, nyálam csorog, nyakam tekeredik, arcom vágyakozva torzul, ha szembejön az utcán (mellettem utazik a villamoson, rosszabb esetben a vonaton, stb. stb.) egy jó nő. Megfelelő társaságban esetleg még hangot is adok a tetszésemnek, bár annyira azért megneveltek a szüleim, hogy ezt viszonylag halkan teszem. Akadályt ellenben soha nem jelentett semmiféle társaság, más szóval párkapcsolatban is simán megengedem magamnak azt az arcátlanságot, hogy megnézem a nőket - akár a saját nőmmel az oldalamon is. A technika persze ilyenkor finomodik, a nyak csak diszkrétebben görbül, a szemtengely ellenben biológiailag lehetetlen mértékben ferdül, sőt azt hiszem, egy kicsit meg tudom hajlítani a teret is - habár haszna itt semminek nincs, mert egy nő úgyis mindent észrevesz. Egy baromi nagy és baromi sötét lencséjű napszemüvegben történt lebukást követően én fel is adtam minden reményt, és felhagytam minden próbálkozással.



Nem hagytam fel ellenben a nők bámulásával. Nem is tudtam volna. Az nekem egyfajta lételemem - fogalmazzunk talán úgy, hogy esztétikai táplálékom. Nem mondom, hogy a hajamat tépném és végkimerülésben elhunynék, ha mondjuk szemellenzőt kapnék, így negyven, sőt hetven felé közeledve már azt is hozzá kell tennem: amellett, hogy az inkontinencia és az impotencia veszélyét egyre fenyegetőbbnek érzem, és a szenilitás valamint a köszvény jelei is mind sűrűbben mutatkoznak rajtam, a bámulás intenzitása is visszaszorulóban van. Ez persze már, azt hiszem, egyéni pszichoszexuális fejlődés kérdése, mert azt például sosem felejtem el, amikor még hosszú hajú fiatalként a Duna-parton sétáltam a középiskolai barátnőmmel (istenem, mikre nem voltam én képes), és egy negyvenes kamionsofőr igen lelkesen kurjantott ránk, hogy "hello, lányok". Meg azt se nagyon tudom kiverni a fejemből, amikor az anyám azzal jött haza, hogy két hetvenéves tata a füle hallatára beszélte meg, amikor elhaladt mellettük, hogy nincs az embernek elég farka, annyi jó nő van ebben a városban.

Ez utóbbi történetet mindazonáltal nemcsak a stírölés kortalan jellegének ecsetelése miatt citáltam, hanem azért is, hogy jelezzem: minden pofátlanságom ellenére érzem én a tahósági faktort ebben a bámulósdiban, pláne a beszólongatósdiban. A kamionsofőrnek meg is fordultam csókot dobni abban a reményben, hogy tönkreteszem a jókedvét, a két vénembernek meg a szemét ki tudtam volna kaparni. Hozzá kell tenni: az mondjuk soha nem zavart, ha a jelenlétemben stírölték a csajaimat, de persze csak azért nem, mert az ilyesmi lényegében elismerés, és kellemes felsőbbrendűségi érzéssel tölti el az embert ("ez a vonat már elment, öregem"), más szóval ugyanúgy megvan benne a lenézés. Ha pedig idegen csávót látok idegen csaj után fordulni csöpögő nyállal, semmiféle bajtársiasságot nem érzek, csak azt, hogy mindjárt elröhögöm magamat, mert annyira szánalmas a jelenet. Nyilván érdekes kérdés innentől, hogy akkor meg magamról mit gondolok, amikor én csinálom ugyanezt, de a helyzet az, hogy jobbára semmit, mert az valamiféle módosult tudatállapot, ösztönös cselekvés, ergo nem sok hatalma van felette az embernek, hacsak nem úgy indul el már reggel, hogy na ma csak azért sem. De akkor meg szar napja lesz, mert folyamatosan a földre szegezett tekintettel kell járkálnia.



Nem mondom egyébként, hogy lehetetlen megszokássá fejleszteni ezt a magatartást, mert pont ismerek valakit, akinek sikerült, de azt mondjuk ő sem állította soha, hogy nincs meg benne az indíttatás - épp csak arról van szó, hogy ő ezt "bunkóságnak tartja", és inkább "viselkedik". Na, itt viszont álljunk meg egy szóra: szerintem ez egy marhaság. Hogy bunkóság lenne ez? Ugyan már. Ahogyan azt elmondtam, magából csinál hülyét mindenki, aki bámulja a nőket, többek között tehát én is. Ha nekem ez ennek ellenére megéri, mert élvezetes, akkor nehogy már annak ne legyen az, akit megnéznek, mintegy elismerésképpen. Erről is jut eszembe sztori: harmincas, életerős férfi a metrón kapaszkodik, alatta-előtte mélyen dekoltált, húszas évei elején álló csaj ül. A fickó szeme minduntalan visszakalandozik a dekoltázsba, mire egyszer csak a lány felpattan, és azt mondja: "tessék leülni, bácsi!". A humor persze jó, csak azt szeretném tudni, akkor miért nem tetszett állig begombolkozni? Ha már így odatesszük magunkat, akkor talán a következményeket is illene vállalni, nem?



Persze, erre még mindig lehet azt mondani, hogy legalább akkor ne bámuljak, ha van valakim, és pláne ne akkor, ha ott is áll mellettem. Én viszont egyrészt vissza tudok vágni azzal, hogy ha ingerelnek, sajnos eszköztelen vagyok, és minden túláradó érzelmem sem elegendő ahhoz, hogy parancsoljak magamnak. Másfelől meg vegyük figyelembe azt is, hogy ez a szerencsétlen gyarlóság az esetek többségében semmiféle megcsalós sztorinak nem melegágya, mert a nő elsétál, vagy leszáll a villamosról, annyira pedig egy efféle találkozásnak azért nincs hosszú távon is delejező hatása, hogy még két nap múlva is erről álmodjon az ember. Ettől függetlenül megsértődni lehet, mégpedig teljes joggal, csak azt hiszem (és ezt próbáltam magyarázni is), hogy nem vezet semmilyen gyakorlati változáshoz, mert ez egyszerűen nem az a dolog, amin érdemben lehetne változtatni. Persze ha valaki elárulja, hogy hogyan stírölnek titokban a nők, én megpróbálom megtanulni, mert amúgy arról meg vagyok győződve, hogy a bámulás nem férfi-, hanem emberi tulajdonság, csak éppen a csajok jobban csinálják.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés