free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A férfi meg a pipere

HT2         Címkék: férfi, kozmetika, metroszexuális, pipere, szépségápolás 0 hozzászólás

Hímtag kettő a férfi kozmetikum- és kozmetika-fóbiájáról beszél, és arról, hogy mi állhat ezek mögött. Szerinte az, hogy a témára fordítható agykapacitása véges.

Rendszeresen fürdök, ünnepnapokra készülődve a fülemet is mindig megmosom. Na de fordítsuk komolyra a szót: nem vagyok a legendák (vagy a szürke hétköznapok?) megsárgult alsógatyás, mosdókagylóban hetente kétszer lábat mosó, egy pár zoknit három-négy napig viselő trógere. Egy tróger vagyok, csak ez nem higiéniai vonalon nyilvánul meg, hanem például abban, hogy van vagy harminc pár zoknim, mert így se "ismételni", se mosni nem kell, ha nem lett épp berakva a mosógép. Ebből a hozzáállásból persze azt is ki lehet következtetni, hogy nem vagyok a legendák (vagy a daliás új idők?) metroszexuális istene sem, aki mindig penge az epilátor-trendeket illetően, tud bánni a szemöldökcsipesszel, és átlátszó körömlakkot is tart otthon. Azt hiszem, "átlagférfi" vagyok. Vagy legalábbis szeretném ezt hinni, és az azért tartja is bennem a lelket, hogy a falkámba nagyjából hasonló hímegyedek tartoznak. (Mondjuk a fuszeklik királya én vagyok, eddig más még nem jutott el, pedig amúgy revelációértékű élmény kinyitni a fiókot, és még mindig találni benne hat pár zoknit, amikor a szennyestartó már lassan szétrobban.)



Mindezért egyébként a kóros férfilustaság és a jellegzetes hímnemű tanácstalanság felel, nem az igények teljes hiánya. Mint a legtöbb férfiismerősöm, én is jártam kozmetikában, nem is egyszer, tartottam otthon ilyen bőrradírt, meg olyan arcmaszkot vagy mi a francot (és abból is természetesen a 100 százalék növényi alapanyagból készült, állatokon sosem tesztelt verziót) - csak aztán szépen rá is ragadt a kupak mindegyikre. Mint az talán már sejthető, nem az volt a gond, hogy nem éreztem úgy, hogy nekem ez jó vagy hasznos, vagy netán undorodtam tőle, dehogy. Én is szoktam tökölődni a német nevű illatszerüzletekben a dezodorokat, samponokat és tusfürdőket szaglászva, sosem voltam, nem is leszek rest elmenni parfümökbe dugni az orromat, ha megkér rá a nőm, nem én. De az ilyen témákra fordítható agykapacitásom véges, sőt tartok tőle, hogy szándékosan limitált.

Be kell vallanom: már abban sem tudok rendesen eligazodni, mikor mit és hova kenjek, úgyhogy nem is csoda, ha mindig elmegy a kedvem az egésztől, főleg az olyan esetek után, amikor például kiderült valamelyik szirszarról, hogy vízzel hígítva kellett volna használni, én meg csak úgy direktben felküldtem a képemre, aztán csodálkoztam, hogy még rosszabb lett tőle minden. Nyilván képes lennék persze bebiflázni, hogy melyik pH hova való (kérem a korrektúrát, hagyja így, ha rosszul írtam), mit mennyi ideig kell fennhagyni, blabla, de annyit meg nem ér az egész. Elvégre eléldegéltem így is már elég sok ideig, és egyelőre a társadalom sem közösített ki, úgyhogy nem fogok a falnak menni, ha száraz a bőröm, vagy nő egy ragya a képemen. Majd elmúlik. Jóformán egyébként még a kenekedéssel töltött időt is sajnálom, ugyanis így is rengeteg értelmes tevékenységről mondok le például azért, mert minden reggel meg kell borotválkoznom.



Nem mellékes tényező az sem, hogy piszok hülyén tudom érezni magam minden olyan helyszínen, ami az ilyen szépészeti tevékenységekhez kötődik. Nyilván nem a saját fürdőszobámról beszélek, hanem a kozmetikákról meg a többiről. Igazság szerint már egy fodrászatba is utálok bemenni, mert hát mi történik ott - "milyenre kéred?", "hát olyan rövidebbre", "na de mégis milyenre?", "jó, legközelebb hozok egy fotót", de arról meg kiderül, hogy az én hajamat ilyenre nem lehet levágni, úgyhogy mindig csak emelkedik a vérnyomásom, és megy el a kedvem az egésztől. És akkor még ott van az is, hogy menet közben el kell beszélgetni a kozmetikussal, a fodrásszal, ami pláne kínos ("te mivel foglalkozol, á, szóval ilyen cikkeket írsz, és miről írsz?"), közben meg jönnek-mennek a nők, trécselnek, vihognak - hát ezek után mondja nekem valaki, hogy férfinak való környezetben vagyok. Jártam egyszer amúgy férfikozmetikában is, na az még rosszabb volt, mert ott meg mintha még nagyobb erőkkel próbálták volna felhívni rá a figyelmemet, hogy ez alapvetően nem "uraknak való", de itt menedékre találtam, ahol még nekem is juthat a jóból. Inkább tűnt szanatóriumnak, mint szalonnak, ha szabad így fogalmaznom.



Hogy az úgynevezett metroszexuális férfiak hogyan csinálják, hogy mindebben nyakig benne vannak, és még jól is érzik magukat tőle, az nekem egy rejtély. Nem a nemi identitásukat akarom ordenáré módon megkérdőjelezni, csak azt mondom, hogy őket szociokulturálisan valószínűleg kicsit másfelé pozicionálták, mint engem, és ennél fogva nem is nagyon vágyom rá, hogy úgy éljek, mint ők, mert ilyen erővel elmehetnék grillcsirkének is, forogni valami kisütöde kirakatában. Kösz, de én akkor már inkább maradok ilyen mérsékelten civilizált, mérsékelten neandervölgyi emberállat, és akinek így nem vagyok jó, azzal inkább felejtsük is el egymást. Néha persze azért az említett német nevű üzletekben járva továbbra is le fogok emelni a polcról egy-egy "face scrubot" vagy valami más nyalánkságot, aztán dörzsölöm is magam vele vagy egy hétig - utána meg jó lesz porfogónak, és bizonyítéknak, hogy a szándék amúgy megvan.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés