free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A férfi meg a szerszáma

HT2         Címkék: csavarhúzó, férfi, szabadidő, szerelés, szerszám 1 hozzászólás

Hímtag kettő tegnap betekert három csavart, és rögtön ódát zeng a férfiak és a szerelés intim viszonyáról. Ezek után mondja valaki, hogy ne lenne igaza.

(Lectori salutem. A cím átverés, nem farkakról lesz szó, de kárpótlásul egyszer majd csinálunk olyat is. Mindazonáltal rossz az, aki rosszra gondol.)

Tegnap visszaraktam a kocsimba az akkumulátort. Akár egy rosszabb bejegyzés nyitómondata is lehetne ez egy két-három posztot megérő blogban, de nem erről van szó - hanem arról, hogy a motorháztető fölé hajolva be kellett látnom: nincs férfi, aki ne szeretne szerelni. Ha ugyanis még én is élvezem, akkor biztos mindenki más is így van ezzel, tudniillik az én kezembe úgy illik a csavarhúzó meg a villáskulcs, mint Szintiboyhoz a Fender Rhodes. Nem volt egy klasszikus "szakis" fejezet ez sem az életemben, nyilván este hétkor, töksötétben, az alig megvilágított utcán, egy mobiltelefon fényénél álltam neki a műveletnek, és amikor a negatív csatlakozót is felraktam, megszólalt a riasztó, mire pedig rájöttem, hogy a slusszkulcs a csomagtartó zárjában lóg, és kinyomtam, már olyan ütemben gyulladtak a villanyok a környező házakban, mint egy középszar amerikai krimi-vígjátékban, amikor a béna betörő leleplezi magát.



Mindennek a tetejébe még telefonos segítséget is kértem a zöldségestől meg a bátyámtól, de amikor a végén beültem, és elindult az én Millennium Falconom, akkor azért lőttem magamnak a visszapillantó tükörbe egy féloldalas Han Solo-mosolynak szánt grimaszt: fasza gyerek vagy öregem, ez jó mulatság, férfimunka volt, aztán jutalomból föl is röppentem hőn szeretett ócskavasammal a Citadellához elszívni egy cigit, és fölényesen lebámulni a városra. Ha már itt tartunk: mindig szerettem volna egyébként viccen kívül is kimondani azt a mondatot, hogy "a hidrokulcsokat, Chewie", bármit jelentsen is ez, csak mivel semmit nem jelent, megfelelő kontextusom nem volt még hozzá - de nem adom fel.

Szóval az, hogy a férfiak szeretnek szerelni, az egy axióma, és kész. A pontos irány változó: apám például főleg műszaki vonalon nyomult, nyugdíjas korában motoros függönyt szerelt a bejárati ajtaja elé az előszobába, ami egy sajátos eljárással kívülről, zárás után is elhúzható volt, de vájt például egy kis szekrénykét is a lakása falára a lépcsőház felől. Két kulcs tartozott hozzá: az egyikkel ő nyitotta, a másikkal az ebédfutár, így akkor sem kellett beadni a szomszédhoz a kaját, ha a fater éppen nem volt otthon. Apróbb szépséghiba, hogy nyugdíjas lévén ilyesmi elég ritkán fordult elő vele, de hát pont ez a szép a történetben: hogy nem is annyira az eredmény, a funkció számít, hanem maga a munkafolyamat, az alkotás hatalma, az elemek feletti győzelem, a totális kontroll, az "én mindent megoldok" érzése, mert ezektől nyilván férfinak érzi magát az ember.



Attól meg nyilván a környezete érzi férfinek őt, hogy az esetek jelentős hányadában a munkát esztétikailag erősen kifogásolható formában végzi el, és rajta kívül senki nem látja semmi értelmét az egésznek, de hát ettől csak még férfiasabb az egész mindenkinek a szemében - a szélmalomharc tagadhatatlan maszkulin jellegéről épp a múlt héten írtam, ugyebár, és a szerelés bizonyos értelemben tulajdonképpen pont ennek az egyik legnemesebb manifesztációja. Pláne mivel nem elég, hogy többnyire otromba és randa lesz a kész cucc, és csak ront a helyzeten a status quóhoz képest, de még jelentős rombolással is jár, mert munka közben semmi más nem számít, és akkor még nem is beszéltünk a személyi sérülésekről, ami egy különösen fontos pontja az egész rituálénak.

Beleszalad a csavarhúzó a tenyérbe, krokodilcsipesz ég a kézfejbe, és mindezt közben a lázban égő szerelő észre sem veszi, csak amikor már patakokban folyik a vér - hát mi férfias, ha ez nem, kérem szépen? És a lényeg még csak nem is ez, hanem az, hogy az egész valami olyan tudássá, képességgé áll össze, ami csak a férfiaké, legalábbis a férfiak szerint: ezt csak mi tudjuk. Persze, vannak fúró-faragó, villanyszerelő nők is most már, de a világ rendje azért szerintem még mindig az a másik oldal szerint is, hogy ez a férfi dolga. Az meg ugye mindig mennyei érzés, ha van egy ilyen ütőkártya az ember kezében a farkán kívül is. (Tessék, mégiscsak szóba került ez is, és nem is azzal jöttem, hogy a csavarhúzó fallikus szimbólum. Pedig biztos az is.)



Ha jobban meggondolom, az összes nagy szerelésre olyan pontosan emlékszem az életemből, mint ahogy arra szokás, hogy mit csinált az ember a Kennedy-gyilkosság időpontjában, vagy a mi generációnk esetében mondjuk 2001. szeptember 11-én. Polcfúrás, betonozás, hegesztés, forrasztás, csavarozás, mindenről eleven, színes-szagos képek vannak a fejemben, és nagy, díszes tablóvá állnak össze, a fúrót és a szerszámos táskát pedig kiemelt helyen tartom otthon annak ellenére is, hogy csak néhanapján veszem bármelyiket is a kezembe. És már most tervezem, hogy mi mindent fogok buherálni és építeni, ha egyszer elérem a nyugdíjkorhatárt, és végre ráérek majd.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés