free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Dobozok az agyban, avagy miért nem tud kétfelé figyelni a férfi

Borsa         Címkék: agy, férfi, gondolkodás, hímtag 1 hozzászólás

A férfi agya dobozokkal van tele, és ha a dobozok összeérnek, baj van. HT2 egy vendégelőadó nyomán a férfifigyelem oszthatatlanságáról magyaráz.

Hadd mutassam be a mestert (ha esetleg valaki még nem ismerné).



Túl azon, hogy valahol ott kezdődik a nemekről való érdembeli párbeszéd, ha valaki úgy tud a férfiakról és a nőkről is jót mondani, hogy azt a férfiak és a nők is elismerik, és úgy rosszat, hogy azon a férfiak és a nők is őszintén nevetnek, szerintem még igaza is van egy csomó mindenben. Ez a dobozos hasonlat legalábbis zseniális, ugyanis pontosan így működik az elmém: tárolókkal van tele, amik semmilyen körülmények között nem érhetnek össze, és van köztük egy üres, ahova azonnal megpróbálok visszabújni, ha úgy érzem, hogy baj van. Például akkor, ha úgy érzem, hogy összeérnek a dobozok.

Na mármost, elég gyakran érzem úgy, hogy összeérnek, mert a világ sajnos – ha van férfiuralom, ha nincs – egyáltalán nem úgy működik, hogy a problémák egymástól függetlenek. Ülök például napközben a munkám mellett, szeretnék foglalkozni vele, kinyitom a dobozát, elkezdek matatni benne, erre mi történik? Nekilökődik a szomszédos doboz, amiben a különmunkáim vannak, és azonnal összedől minden: az egyik miatt nem tudok gondolkozni a másikon, a másik miatt az egyiken, szóval már megy is fel a pumpa.

Sebaj, azért két doboz még nem mennyiség, némi harc árán szétválasztom őket, és megoldom a feladatokat – hacsak nem zavar be egy másik gond. De hát természetesen bezavar: meg kell ebédelni közben, azaz már jön is a kanyarban a kajadoboz, és nekiáll dodzsemezni a melódobozzal. A munka miatt nem rendelek kaját, vagy ha nekiállok választani valamit, egy órán keresztül vacakolok, mert végig a feladataimon jár az eszem, meg amúgy is forog a gyomrom – közben viszont az éhség már annyira mardos, hogy nem tudok rendesen gondolkozni a munkán sem. Az egyetlen vágyam ilyenkor már tényleg az, hogy elbújhassak a stressz elől a kedvenc töküres dobozomba (ahol egyébként semmittevés és totális agyi inaktivitás címén valójában feldolgozok mindent, de ebbe most ne menjünk bele, amúgy is volt már róla szó).

Nagy nehezen azért persze kiszenvedek valami döntést, megjön a futár is, kibontom az ételt, nekiállok enni, de közben természetesen próbálok melózni is, ez pedig újabb ütközéseket eredményez: leeszem magam, nem haladok, rosszul esik az étel, félbehagyom, kiborítom, leejtem a villát, odavágom satöbbi. Vegyük hozzá ehhez még mondjuk azt, ami a minap történt: összeszedtem valami vírust, belázasodtam, óránként kellett valami gyógyszerért nyúlni – komplett armageddon volt az egész, szerintem még három hét lesz, mire rendezem a soraimat. Persze nem rendezem, mert addig még bezavar egy csomó másik doboz is majd.



Bezzeg a nők. Fél kézzel a melóban, a másikkal a tányérban turkálnak, közben a válluk meg a fülük között tartott telefonon locsognak valakivel, de persze azért az arcizmaik, a szemeik meg pár szabad ujjuk segítségével a szemben ülő kollégával is kommunikálnak, és végig nyugodtak maradnak. Nekem ez kábé olyan, mint a neander-völgyi előembernek a tévé: el sem tudom képzelni, hogyan működik a dolog. Pedig az egészben az igazán érdekes az, hogy nem született neander-völgyi vagyok e téren, hanem afféle Benjamin Buttonként visszafejlődtem, mert mint azt már korábban is leírtam itt egyszer (jelezve, mennyire fontos nekem ez a múltbéli dicsőség), valaha gyerekként tudtam szimultán walkmanezni, tévézni és számítógépezni is.

Mindenesetre azok az idők elmúltak – nincs ezen mit szépíteni, képtelen vagyok megosztani a figyelmemet két vagy pláne több dolog közt. Az egyetlen kivétel az, hogy tudok egyszerre kuplungozni, kettest kapcsolni és kanyarodni, meg nézni, hogy a keresztforgalom oké-e. Ez mondjuk hasznos is, de attól még elég csehül állok a témában. Kérdem én: csoda ezek után, hogy ha csak tehetem, futok az üres dobozomba? Szerintem egyáltalán nem. Úgy önmagában nyilván lehetetlen női fejjel megérteni, sőt roppant idegesítő is, amikor befordultan bambulok, de így azért talán már világos, miért történik mindez. Ha igen, tisztelettel kérem az egybegyűlteket, hogy mindig idézzék fel az elhangzottakat, amikor megindul bennük a pumpa egy túlterheltség miatt kukaként maga elé bámuló, semmire nem reagáló férfi láttán.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés