free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Hímtag most a hímtagjáról vall

HT2         Címkék: férfi, hímtag, nemiszerv 16 hozzászólás

Hímtag kettő előveszi… a legkézenfekvőbb témát. Fejtegetése nem tudományos még csak nem is enciklopédikus, de legalább csak arról beszél, ami rajta nőtt.

Eredetileg egy szép farok-tablót akartam ezen a helyen berendezni, jó újságíró módjára megkérdezni férfiakat, hogy hogyan vannak a pöcsükkel, meg ilyesmi, de aztán nem lett ebből semmi. Többek között azért sem, mert nem szoktunk a legjobb barátaimmal és a legtávolabbi haverjaimmal sem beszélgetni a farkunkról. Legutóbb akkor került elő a téma egy cimborámmal, amikor megműtötték a fitymaszűkületével, és elmesélte az operáció rettenetes történetét, azelőtt meg már nem is tudom, mikor. Szóval nem úgy van ez, ahogy a tévében szokott lenni, hogy megbeszélik a fickók, kinek miként és hogyan, és közben még a bajszukat is pödörgetik meg kacsingatnak. Marad tehát az E/1-es farokmonológ nekem is.



Maradva még "a farok mint beszédtéma" című vázlatpontnál, gyorsan hozzátenném, hogy az én farkamnak például beceneve sincs, ahogy tudtommal az ismerőseim farkainak sincs (erről szerintem azért értesültem volna, mert aki becézi, az nyilván emlegeti is), és ahogyan róla, úgy vele sem szoktam tereferélni. Sőt annyira utálom ezt az egész megszemélyesítősdit, hogy még azt is nehezemre esett leírni, hogy "vele". Persze az is igaz, hogy ez nemcsak a saját farkammal van így, mert például Heidi Klum melleire sem tudok ugyanolyan lelkesedéssel nézni, amióta tudom, hogy Hansnak és Franznak nevezi őket – pedig amúgy elég lelkesítő mellei vannak (Seal azért még így is szívesen lennék persze, és nem a dalai miatt). Na mindegy, most nem mellekről van szó. Szóval biztos nagyon vicces volt, amikor Joey a Jóbarátokban Kis Generálisnak hívta a farkát, és elmesélte, hogy előléptette (szerintem nem), és mókás, hogy Ford Fairlane egy fúró után Stanley-nek hívja a sajátját (ez tényleg mókás), de én ilyen sztorikat nem tudok mesélni.

Volt amúgy olyan csajom, aki szeretett volna a farkam keresztanyja lenni, de ő is hamar megtanulta, hogy ez nálam nem jön be, mert elég nagy hisztit rendeztem, és meg kell mondjam, tényleg sértve is éreztem magamat. Megjegyzem, én ezt nem humortalanságnak vagy ridegségnek tartom, hanem kifejezetten a farkam iránti tisztelet jelének (és most annyira nem is viccelek), elvégre nem egy különálló akármiről van szó, amit E/3-ban kell emlegetni. Úgy is mondhatnám, hogy a farkam én vagyok (ez gyönyörű volt, nem?). Hozzá kell tennem azt is, hogy ennek jegyében én a farkamat csakis faroknak szeretem hívni, másnak nem, pedig másokét például simán hívom pöcsnek vagy fasznak vagy akárminek is (leszámítva persze a félig-meddig megszemélyesítő elnevezéseket, mint a brokkoli, répa, retek, mogyoró, mert ennyire még másokét sem becsülöm alá). Esetleg még elfogadhatónak tartom a pénisz kifejezést, de hát az meg olyan műtős hangulatú, úgyhogy szintén nem nagyon használom. A farok, az farok (pedig amúgy az is milyen alantas kifejezés, na mindegy), szóval sok lesz a szóismétlés az alábbiakban, és ezzel a nyelvészeti részt le is zárom.

Lényeg a lényeg, nincs bratyizás, se jópofizás, én a farkammal kölcsönösen tiszteletteljes viszonyt ápolok. Persze akármennyire is úgy érzem, és igyekszem még az emlegetése során is kihangsúlyozni, hogy ura vagyok a farkamnak, cserbenhagyásos esetekre azért volt már példa. 15 évesen persze még azt hittem, hogy e téren a legrosszabb a takargathatatlan spontán merevedés, vagy netalántán a nyári táborban bekövetkező éjszakai magömlés, de hát sajnos nem kellett 50 évet élni ahhoz, hogy megtudjam: vannak helyzetek, amikor nagyon is tudnék örülni, ha ilyen aktív lennék, de épp ellenkezőleg. Ha jól emlékszem, valaminek a kapcsán már leírtam egyszer, hogy akár beszél róla, akár nem, a kritikus pillanatban bekövetkező kínos ernyedtségbe belefut párszor még a legpotensebb férfi is, de ennek a tudata persze az adott szituációban sokat nem segít, és alighanem szörnyűbb sztori egy férfi számára csak az impotencia lehet. Na meg persze a korai magömlés, amiben ugyebár nem sok élvezet akad, és szintúgy megesett már mindenkivel.



Egy-egy ilyen esetet még utólag feldolgozni is igen nehéz, és higgye el mindenki, az sem segít, ha a nő azt mondja, hogy "nincsen semmi baj", mert dehogy nincs. Sok száz diadalt felejt el az ember, de azt az egy alkalmat, amikor nem állt fel, azt soha, pedig hát nyilván nem a világ vége az. Na, tetszik látni, ilyen helyzetekben nagyon is idegen tud lenni a farkam, mert az azért elég szar dolog, sőt igazságtalanság is, ha jobban meggondoljuk, hogy ha férfinek születik az ember, akkor színlelni egy kicsit sem tud, mert mindennek azonnal jele van, ide értve az ingerenciát, az orgazmust és a hajlandóság hiányát is. Ha már így belementem a negatívumokba, akkor egyébként azt is hozzátenném, hogy az összevissza himbálózás is marha idegesítő tud lenni, és én személy szerint azt is baromira utálom, amikor ráülök a heréimre, ami sajnos elég gyakran fordul elő velem, szóval egyáltalán nem csupa kényelmet kap az ember azzal, hogy állva is tud vizelni.

Ennek ellenére persze nem cserélném el senkivel és semmire a farkamat, főleg mivel csak rossz üzletet csinálhatnék. Merthogy – mint az amúgy köztudott is – a néha előforduló teljesítménybeli botlások dacára potenciám és állóképességem legendás, méreteim pedig közmondásosak. Mint amúgy szinte minden férfinak. Én legalábbis magamból kiindulva semmiképpen sem szeretném, és nem is tudom azt cáfolni, hogy minden férfi hiú a farkára, amennyiben nincsenek különösebb problémái vele, mert tényleg így van. Azt mondjuk nem hisszük azért, hogy a miénk a legnagyobb a világon, de ez nem is baj, hiszen a túl nagy már majdnem olyan rossz, mintha túl kicsi lenne. Szóval nem, nem a legnagyobbnak tartja a legtöbb férfi a farkát, hanem éppen optimálisnak, mondhatni a legjobbnak (ami persze azért azt is jelenti egyben, hogy nagyobb, mint bárki gondolná). Más kérdés, hogy mások ezt csak hiszik, hiszen nem az övék a legjobb, hanem az enyém, de hát mindenki tévedhet, csak én ritkán.

Ennek megfelelően természetesen magasztalhatnám is még hosszan – a méreteihez méltó módon – a farkamat, de valahogy úgy érzem, hogy nem sok értelme volna, mert ami legendás, azt minek misztifikálni: úgyis magáért beszél. Komolyra fordítva a szót, a téma nyilván ironikus hozzáállást követel, mert más olvasata szerintem csak az orvosi-pszichológiai létezik, az meg nem az én asztalom – de azért túlviccelni sem szeretném a dolgot, mert annál tényleg tartsa többre az ember a farkát, ha hiúságnak tűnik ez, ha nem; ha nevetséges a kijelentés, ha nem. Más szóval a tévében talán jópofán jön ki, meg akár társaságban is, hogy teljesen elvicceljük a farok-kérdést, de ha úgy magában marad az ember a nemi szervével, akkor nem így vélekedik, hanem jóval bensőségesebben, egyúttal pedig kevésbé teátrálisan is. Én legalábbis komolyan így gondolom, úgyhogy mielőtt még önmaga paródiájává válna a dolog, inkább befejezem a téma taglalását. A farkam nevében. Na jó, tényleg mentem.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés