free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Mindent a férfi feneke alá kell tolni

HT2         Címkék: férfiak, hímsovinizmus, kapcsolat, kiszolgálás, lustaság 14 hozzászólás

A férfiak szeretik, sőt igénylik is, hogy körbeugrálják őket, és nagyra is tartják azt, aki megteszi ezt értük. De ezt csak akkor ismerik el, ha épp magukra maradnak.

Mondták, hogy írjak arról, hogy a férfiak mennyire szeretik kiszolgáltatni magukat, és mennyire ki is kell őket szolgálni. Mondtam, hogy jó, de erről nincs mit írnom azon kívül, hogy igen, ez így van. Erre azt a feleletet kaptam, hogy ne is azt írjam le, hanem nyugtassam meg a nőket: a férfiak tudják, hogy ez azért így gáz. Megnyugtatni a nőket, marha jó. Már egyet is sok. Na mindegy. Kedves nők! A férfitársadalom mindennemű felhatalmazását mellőzve ezúton kijelentem, hogy a férfiak is tudják: néha már gáz, hogy mennyire szeretik kiszolgáltatni magukat, és hogy mennyire ki kell szolgálni őket. Igen, női szemmel biztos rettenetesen gáz ez.

Most mondhatnám, hogy fordítsuk komolyra a szót, de hát az a helyzet, hogy eddig sem vicceltem. Mert hát mégis, ki az, aki ne szeretné kiszolgáltatni magát, és ki az, akiben nincs minimális lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy körbeugrálják? Szerintem ez teljesen független a nemektől, általános emberi lustaság a neve, amihez mindig tartozik némi bűntudat is. Ettől függetlenül az egy tény, hogy ha egy szobában tartózkodik egy nő meg egy férfi, és csinálni kell valamit ("azon" kívül), akkor nagyon nagy az esélye, hogy a nő fog fölkelni. Hogy ez miért van így, annak az okát meg nem tudnám mondani, de megfelelő pszichoanalitikus ismeretanyag birtokában biztos vissza lehet vezetni az anya-fiú kapcsolatra, kellő mértékű hímsovinizmustól fűtve pedig elmondható, hogy a családfenntartó férfinek jár, hogy körbeugrálják, amikor hazaér a vadászatból. Biztos. Nekem egyszerűen hízelgő a dolog. És baromi kényelmes. És ha úgyis kiszolgálnak, hát majd biztos nekiállok én csinálni, ugye? A pszichológiai háttér nyilván roppant bonyolult, de én mindig azt szoktam mondani, hogy egyszerűen működöm, és ez a kérdés sem kivétel.



Hogy mi ennek a tanulsága azon kívül, hogy egy bunkó férfi vagyok? Bunkó férfiként két dolgot tudok levonni belőle. Az egyik a hétköznapi tapasztalat, jelesül hogy a férfiak azért is szolgáltatják ki magukat, mert kiszolgálják őket. Nem akarom persze a felelősséget a nőkre hárítani, de az azért tény, hogy ha valaki nem ugrál egész nap a pasija körül, attól még nem megy tönkre egy kapcsolat. Magyarul, ha nem tetszik a helyzet, lehet lépni: nem kell lépni. Vannak persze férfiak (szerintem úgy a teljes hímtársadalom öt százalékát tehetik ki), akik maguktól pattannak, és odatolnak mindent a nőjük feneke alá is, de mivel viszonylag kicsi az esélye, hogy ilyet fog ki valaki, a maradékkal kell kezdeni valamit.

Kiindulva a nő nélküli állapotból, ez a 95 százalék kétféleképpen tevékenykedik, ha nem tesznek mindent a segge alá. Az egyik banda az, amelyik megtudja magáról, hogy így is lehet élni - elkezd főzni, takarítani, már úgy a maga szerény képességeihez mérten, és esetleg közben rájön, hogy nem is olyan lehetetlen dolog ez. Minthogy azonban magam is ide tartozom, el kell mondanom: minden, ami ilyenkor felépül, (zenét kérek) "kártyavárként omlik össze" abban a pillanatban, amikor megjelenik egy újabb nő, és elkezd tüsténkedni - győz a lustaság. A másik bagázsba azok tartoznak, akik a kényszerhelyzetre aszketikus életmóddal reagálnak: mirelit és rendelt kaján élnek, jégkrémet reggeliznek, és inkább lefekszenek aludni, ha este éhesek. A legextrémebb vonulat képviselőinél ezenfelül halomban áll a penészes mosogatnivaló, viszont mindig van egy bontott csomag műanyag evőeszköz és papírtányér a szekrényben, és zoknit is hetente vesznek, csak ne kelljen mosni - szóval bármikor lehetne róluk forgatni egy közepesen szórakoztató Nagy Lebowski rip-offot.



Hozzáteszem: tartozhatok én az első csoportba, ha megjelenik mellettem egy nő, és visszaváltok tohonya tahóba, akkor mindaddig az is maradok, amíg ott van mellettem az a nő. Azaz, ha mondjuk mosolyszünetet tartunk, és nem vagyok ellátva, hajlamos vagyok magam is inkább lefeküdni vacsora helyett. Az már az ember tragikomédiája, hogy ez egy nőből többnyire persze szánalmat vált ki, úgyhogy a labda ilyen szempontból lehet, hogy a mi oldalunkon van. Ugyanakkor ott van az alaphelyzetből eredő másik tanulság, amivel már lassan három bekezdés óta tartozom: az ilyesmit a férfi nagyon szereti, és a maga módján meg is becsüli. A "maga módjával" persze lehet probléma, mert tűnhet hálátlanságnak, hogy szinte készpénznek veszi a manus, hogy mindent megkap, de hát ahogyan azt az egyik, köreinkben legendás ismerősöm mondta, amikor beszólt egy gulyáslevesre, és megkapta, hogy akkor bezzeg nem mondott semmit, amikor jó volt: "hát persze, akkor minek szóljak, ha jó?". És igen, ez így belegondolva roppantul gázos. Mindenesetre - jobbat sajnos nem tudok javasolni - higgye el mindenki: ha jele nincs is, nagyra értékeli az ember az ilyesmit. Jégkrémet reggelizni és vacsora helyett lefeküdni hosszú távon ugyanis nagyon szar. Meg főzni és mosni is. Szóval (legalább ezúton) riszpekt.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés